Egész évben a kertünk lakói lehetnek a futó- és kúszónövények. Száraikkal ölelik, lágyan simogatják a felületet, miközben zöld, ruhaszerű leveleikkel ápolva, vagy akár eltakarva bújnak a befutott, láthatatlanná, titkossá tett részletekre.
Valaha az emberi faj, és a természet szoros összefonódásban élt egymással. Õseink vadásztak, halásztak, terméseket gyűjtöttek, vágtázó paripáik hátán élvezték a szél vadságát, a nap erejét felhasználva húst szárítottak, bőröket készítettek ki. A hold, a csillagok puha takarója alatt szunnyadtak.
Manapság a technikai újítások teljesen behálózzák a hétköznapjainkat. Teát, kávét főzünk, hajat szárítunk, számítógép mellett dolgozunk, telefonálunk, autóval közlekedünk, hogy csak néhányat említsünk a minket körülvevő világunk modern csodáiból. Mindezek mellett még időre kell rohannunk egyik helyről a másikra a város betondzsungeles zűrzavarában. Talán a felfokozott élettempónk miatt, talán a génjeinkben hordozott vágyódás okán is, de újra és újra visszahúz szívünk a természethez.
Az otthonunk lakrészében tájakat ábrázoló festményekkel, cserepes növényekkel, vázában vágott virágokkal vesszük körül magunkat. Ha pedig kilépünk a kertbe, a zöld gyep, lépéseinket simogató rezdülésével, tulipánok pirosságával, gyöngyvirágok kis csengettyűivel, bokrokkal, cserjékkel, fákkal, kúszónövényekkel tesszük természetessé környezetünket.
Kertünk zöldjei között az egyik ékszer, a futó- és kúszónövények burjánzó halmaza. Azokat a növényeket nevezzük így, amelyek leggyakrabban falra, kerítésre, pergolára, oszlopra, vagy más támasztékra kapaszkodnak fel. A fogódzást fajonként más „trükkel” oldják meg. Vannak olyan egyedek, amelyek tapadókorongjaik segítségével, akadnak olyanok, amelyek kacsokkal, és egyesek pedig szakállnak tűnő léggyökereket növesztve simulnak a felületre. A szárak nem tartásra szolgálnak, hanem a tápanyag minél nagyobb távolságra való elszállításáról gondoskodnak. Ezek az élőlények meglepően nagy távolságot is képesek befutni, akár egy tízemeletes ház oldalán is felkapaszkodnak. A falra felfuttatott növény modern, szögletes épületek vonalait lágyítja, de a dús, ölelkező karok arra is alkalmazhatóak, hogy kevésbé esztétikus részleteket elfedjenek, legyen az egy szerszámoskamra, fészer, vagy egy kiszáradt fa, de akár az avatatlan szemek elől is védelmet nyújt. Mindezen szempontok mellett ne feledkezzünk el megemlíteni a praktikus tulajdonságaikat is a futó- és kúszónövényeknek. A befuttatott falfelület esetén ritkább a felújítási munkálat, hiszen a levélzet óvja azt az időjárás viszontagságaitól, legyen az tűző napsugár, vagy nyári záporeső, esetleg téli havazás. A hőmérséklet ingadozását kiegyenlíti, mert nyáron távol tartja a meleget, télen pedig hőszigetel. Természetesen meg kell említenünk a növény levegőminőség javító hatását is.
A kínaiak ce-teng, vagyis lila lián névvel illetik a nálunk lilaakác (Wisteria) néven ismert virágzó kúszócserjéjét. Tavasszal a hatalmas, szőlőfürtre emlékeztető virágai kellemes illattal töltik meg a levegőt. Egyes típusai akár tíz méter magasságot is meghódítanak, miközben
500 évet is élhetnek. Kisebb kertek virágos területének növelésére kiválóan alkalmas, de bármilyen felületre való felfuttatása esztétikus élményt nyújt.
A vadszőlő (Partenocissus) egyetlen töve képes egy tízemeletes panelház falainak zöld szigetté való átalakítására. A háromkaréjú növény, levelibéka lábához hasonlatos tapadókorongok segítségével támasztja meg magát. A kúszó rokon, az ötkaréjú vadszőlő már teljesen más módszert választ a kapaszkodásra, kacsokkal rögzíti testét a felületre. Ültethetjük olyan helyekre, amelyek sima felületűek, mert támaszték, vagy más egyéb segítség nélkül is könnyedén, dúsan burjánzanak.
A borostyán (Hedera helix) vékony, de annál erősebb szárat növeszt, amellyel szinte odalapul a falra, majd amikor már érzi a stabilitását, akkor léggyökerei segítségével rögzíti magát. Elsősorban árnyékos területekre, akár gyeppótlónak is alkalmazhatjuk, hiszen rövid időn belül zöld szőnyeggé változtatja a földet. Abban az esetben, ha napos helyre telepítenénk, ne feledkezzünk meg a rendszeres öntözéséről, így elérhetjük, hogy szépen fejlődjön a fényben fürdő részeken is.
Azt is meg kell említenünk, hogy a futó- és kúszónövények erős indái képesek megrongálni az ereszcsatornát, a cserepeket megemelni, vagy a vakolatot megbontani. Ezt elkerülve, az önálló terjeszkedésüket kísérjük figyelemmel, mert a nagy szabadságtól könnyen elvadulhatnak. Kontroláljuk növekedésüket, segítsük a szárakat megfelelő irányba haladni, támasztékokkal adjunk útmutatást számukra.
Ezeket a simuló, ölelkező növényeket kertünk lakójává fogadva közelebb kerülünk a természethez, lelkünk nyugodttá, békéssé válik, hiszen visszataláltunk ősi közegünkbe. Az ápoló gondoskodásunknak köszönhetően pedig nem fog anyagi kár keletkezni a környezetünkben a futó- és kúszónövényeink terjeszkedésének útján, mert ha ez megtörténne, akkor már nem csak a zöldjeink, de mi is a falra másznánk.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások