A tél beálltával a szobanövények felé fordul a növénybarátok figyelme, hiszen a szabadban nyugovóra tért fák, cserjék ebben az évszakban kevésbé előnyös oldalukat mutatják. Itt az ideje, hogy a szobanövények, otthonunk élő díszei között nézzünk újdonságok után.
Ficus microcarpa „Ginseng”
Az erőteljes felépítésű, különleges formájú növény napos, vagy a szoba árnyékosabb részén egyaránt jól érzi magát. Különleges gyökértörzsét Kínában és Malajziában termesztik. Évekig fejlődik ott, mielőtt bonsai-hoz hasonló habitusával a virágboltokban színpadra lép. A rövid idő alatt népszerűvé vált fikusz kevés vizet igényel.
Szárnyaspáfrány (Pteris ensiformis Evergemiensis)
Szépségét ezüstszínű, zöld szegélyű levele és tetszetős formája adja. A fiatal növényeket palackkertben vagy floráriumban is tarthatjuk, de ezeket gyorsan kinövik. A szárnyaspáfránynak a nappaliban a helye, ahol teljes pompájában élvezhetjük látványát. Nem kedveli a meleget, legjobban 13-15 Celsius-fok között fejlődik. Az ennél melegebb hőmérsékletet akkor viseli el, ha a páratartalom és nedvesség szintjét arányosan növeljük. A növény páratartalom-igénye magasabb a lakásokban megszokott értéknél, ezért rendszeres vizes permetre van szüksége. Jó megoldás, ha nedvszívó agyaggolyókkal rakott tálcára állítjuk. Mint a legtöbb páfrány, ez a faj sem szereti a közvetlen napfényt, de kedveli, ha bőséges szórt fényt kap. Õsztől kora tavaszig kevesebb vízzel is megelégszik.
Szarvasagancspáfrány (Platycerium bifurcatum)
A különleges megjelenésű páfránynak kétféle, eltérő rendeltetésű levele van. Eredeti élőhelyén barna leveleivel a fák ágvilláiban tartja magát, és ezzel gyűjti össze a lehulló szerves törmelékeket. E meddő levelek beborítják az egész törzset, évente elhalnak, de nem kell eltávolítanunk őket. A termékeny levelek a jávorszarvas agancsához hasonlítanak. A páfrány ámpolnában érzi a legjobban magát, laza szerkezetű, jó vízgazdálkodású, tőzeget is tartalmazó földkeverékbe ültetve. A világos helyet, szórt napfényt kedveli, és bár a tartós szárazságot is elviseli, meghálálja a heti egyszeri fürdőzést. Igényli a magas páratartalmat, ezért rendszeresen permetezzük vízzel, de molyhos leveleit ne „áztassuk”.
Levélrózsa (Echeveria sp.)
A sűrűn elhelyezkedő pozsgás levelek gazdag megjelenést adnak a levélrózsának, ugyanakkor szabályos alakjuk nyugodt összképet teremt. E növény életre szóló társunk lesz, hisz kevés víz és tűző napsütés mellett is szinte elpusztíthatatlan. Közép-Amerika köves, száraz vidékeiről került Európába, ahol kedvelt cserepes dísznövénnyé vált. Laza, jó vízáteresztő talajba ültessük. Sok fényt igényel; minél több napfény éri, annál színesebbek lesznek a levelei. Magvetéssel is szaporíthatjuk, de egyszerűbb a sarjhajtásokat leszedni és meggyökereztetni.
Kutyatej (Euphorbia ingens „Variegata”)
Méltóságteljes, erős és mindent irányít: ezt üzeni az Euphorbia ingens „Variegata”. Az Euphorbiák vagy kutyatejfélék neve onnan ered, hogy sérülésük esetén tejszerű fehér nedv folyik a növényből, ami egyeseknél bőrrel érintkezve allergiás reakciót válthat ki. Jól megél száraz és meleg nappaliban, akár kisebb fává is cseperedhet. A dél-afrikai növény igényeinek napsütötte hely és igen mérsékelt öntözés felel meg leginkább.
Fátyolaszparágusz (Asparagus setaceus)
Vízszintes ágaival és finom, apró tűkhöz hasonlító levélzetével gazdag és egyben játékos képet mutat ez a dél-afrikai szépség. A fátyolaszparágusz a félárnyékos, szűrt fényű helyet kedveli, közepes vízigénye miatt csak két-háromnaponként öntözzük. A növény szárán lévő apró tüskék a kapaszkodást segítik, amikor rátekeredik a támasztékra. A módosult szár alkotta tűs lombozat fátyolszerű (valójában nem levelek), kis felülete a párolgást is csökkenti, kevésbé vízigényessé téve a növényt. Viszonylagos szárazságtűrését részben a gyökereken található koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. Fásodó rizómája révén gyorsan elszaporodik. Szobanövényként érdemes évente megszabadítani gyorsan fejlődő gyökérzetének egy részétől, és távolabb tartani más növényektől, amelyekre szinte észrevétlenül felkapaszkodik. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik. A fátyolaszparágusz ápolása fokozott figyelmet igényel, mert könnyen lehullajtja „leveleit”. Ennek oka lehet a túlöntözés, a szárazság, a huzat, a fényhiány vagy a közvetlen napfény. A virágcsokrok népszerű zöldjeként is ismert szobanövényt tőosztással vagy magról szaporíthatjuk.
Levéltitok
Eláruljuk a titkot, hogyan dönthetjük el egy növényről már a virágüzletben, hogy kedveli-e majd nappalink sötétebb sarkát, vagy hogy mennyire vízigényes.
– A pozsgás levelű fajok, illetve azok a növények, amelyeknek levelei tövisekké módosultak, nem igényelnek sok vizet, és egyben arra is utalnak, hogy eredeti hazájukban a tűző napon élnek.
– A színes levelű növények általában fényigényesek, többségük sötét helyen veszít színárnyalatának élénkségéből, sőt, akár bezöldülhet.
– A szőrös levelekből azt olvashatjuk ki, hogy a növény eredeti élőhelyén tűző napsütésnek van kitéve, és védi leveleit a túlzott felmelegedés ellen.
– A laza szöveti szerkezetű, lágy tapintású, vékony levelek vízigényre utalnak. Ha ezeknek a növényeknek kiszárad a talaja, gyorsan lankadni kezdenek, ám öntözést követően órákon belül visszanyerik „alakjukat”.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások