Épületeinket többféle károsodás érheti, melynek okai lehetnek külső hatások vagy tervezési, kivitelezési hibák. Az épületet károsító hatások közül leginkább a víz ellen kell fokozottan védekeznünk, amely „támadhat” alulról, mint talajvíz és felülről, mint esővíz. Az esővíz képes akár teljesen tönkretenni egy épületet, ha az épület körüli vízelvezetés rossz, vagy a vízelvezetés ugyan megfelel volt, csak a karbantartás hiánya miatt megy tönkre. A talajvíz ellen szigeteléssel, drénezéssel védekezünk, az esővíz ellen a csapadék elvezetésével, amit össze is gyűjthetünk későbbi felhasználásra.
Forrás: freepik.com
Az esővíz megfelelő elvezetése és kezelése az épületek közvetlen környezetében nagy odafigyelést igényel, mert így tudjuk megvédeni az épületszerkezeteket (alapokat) a károsodástól. A csapadékvíz nem megfelelő elvezetése komoly károkat okozhat az épület alapozásában, nedvesedést, süllyedést és a felszivárgó víz, egyéb hatásokkal együtt penészesedést idézhet elő, ezért a víz elvezetést nekünk kell irányítani, hogy az minél előbb elhagyja az épület környezetét.
Mire kell figyelni az ereszcsatorna kiválasztásánál?
Egy jól megtervezett és karbantartott ereszcsatorna-rendszer tökéletesen elvezeti a vizet, megóvja a falakat és egyéb épületszerkezeteket az átázástól, a lakóteret pedig a beázástól, kiválasztásához ezért sok szempontot kell mérlegelnünk. Ilyenek az anyag tulajdonsága, felhasználhatósága, külleme, várható élettartama, és nem utolsó sorban az árakat is. Az esővíz elvezetése a függő ereszcsatornával kezdődik és a lefolyó csatornával folytatódik. A függő ereszcsatorna mérete függ a tetőfelület nagyságától, a tető meredekségétől és a területre jellemző átlagos csapadékmennyiségtől. Minél nagyobb a tetőfelületünk, annál több vizet kell elvezetnie, így méretben is nagyobbnak kell lennie. Szintén nagyobb méretű csatornát kell építenünk, ha meredekebb szögű tető fedi az épületünket, a nagy lejtés miatt ugyanis az esővíz gyorsabban folyik le a tetőn, ily módon egy időben egyszerre nagyobb mennyiségű víz kerül az ereszcsatornába.
Végül a kifejezetten csapadékos vidékeken a heves esőzések miatt lehet szükség szélesebb méretű ereszcsatornára. Az ereszcsatorna formája lehet félkör vagy négyszögletes. A legelterjedtebb a félkör alakú, szinte minden épületen ezt látjuk. A négyszögletes ugyan több vizet tud elvezetni, de télen, ha a hó belefagy, a formája miatt szétnyomhatja. Ezen a problémán segít valamennyit, ha fűtőszálat építünk bele (természetesen ez plusz költség), és a lejtésének 0,2-0,5%-nak kell lennie. Az ereszcsatorna mérete egy átlagos családi háznál, hazánkban általában 20–33 cm kiterített szélességű, a lefolyócsatorna átmérője (6) 9 és 12 cm között változik, de a pontos méreteket minden esetben a tervezőnek kell meghatároznia. Többféle anyagból készülnek ereszcsatornák, a fém anyagúakat a tartósabb élettartam érdekében a gyártás során felületvédelemmel is ellátják: horganyzott acéllemez, festett acéllemez, bevonatos alumíniumlemez, titáncink ötvözet és természetesen vörösréz, mondani sem kell, utóbbi a legköltségesebb.
A csapadékvíz elvezetésének lehetőségei
Az épület mellett (környezetében) a legfontosabb feladat, hogy a csapadékvíz ne a ház alá, hanem attól elfolyjon. Ezt tereprendezéssel, a burkolatok megfelelő lejtésével és a szükséges vízelvezető rendszerek beépítésével tudjuk elérni. A tereprendezés kialakításakor a terep legalább 2–3 százalékának kell lejtenie az épülettől kifelé, hogy a víz természetes módon távolodjon az alapoktól. Ezért célszerű az épület köré szilárd burkolatú járdát építeni, betonból, amit szinte bármivel burkolhatunk, a lényeg, hogy a járda, vezesse el a vizet az épülettől, ne legyen vízáteresztő.
A tetőről lefolyó esővizet ereszcsatornákkal és lefolyócsövekkel kell összegyűjteni, majd biztonságos módon elvezetni. Ezt megtehetjük föld alatti csatornarendszerrel, ahol a lefolyócsövek alsó végénél vízgyűjtő aknák, szikkasztók vagy drénrendszerek helyezhetők el, valamint, ha ki van építve, beköthető a csatornahálózatba is, amihez természetesen terv és engedély szükséges. Lehetőség van arra is, hogy a tetőről lejövő vizet a járdánál kivezetjük, és felszíni folyókákkal vezetjük el az épülettől. Bárhogyan is oldjuk meg a csapadékvízelvezetést, a rendszer karbantartásáról sem szabad megfeledkezni, e nélkül hiába építettünk kiváló ereszcsatornát, vízgyűjtőt, szivárgót, árkot, folyókát vagy csapadékcsatornát, előbb-utóbb tönkremennek és a csapadékvíz károsítja épületünket. Ha a talaj vízáteresztő képessége gyenge, akkor dréncső-hálózatot kell (lehet) kiépíteni az alapozás mentén, amely elszivárogtatja, vagy tovább vezeti a vizet egy szivárgó kútba. A dréncsövek köré zúzottkövet kell raknunk, amit geotextíliával kell körbe burkolni (tekerni), hogy megakadályozzuk a rendszer eliszaposodását. Amennyiben házunk lejtős terepen, domboldalon áll, még különös gonddal kell figyelnünk az esővíz elvezetésére a hegy felőli oldalon. Vízhozamtól függően meg kell akadályozni, hogy a lezúduló víz elérje a házunkat, célszerű elvezetni árkokkal, folyókákkal stb.
Hogyan hasznosítható az esővíz?
A csapadékvíz megfelelő előkezelés után sok mindenre használható: öntözésre, WC-öblítésre, autómosásra vagy akár technológiai célokra is felhasználható. Az újrahasznosításhoz elsőként a tetőfelületről összegyűjtött vizet szűrni kell, ami történhet levélszűrővel és homokfogóval. Ezután a víz tárolótartályba kerül, amely lehet föld feletti vagy földalatti, anyaga pedig általában műanyag (PE), üvegszálas kompozit, de lehet hagyományos módon épített beton víztároló. Egyszerűbb és gyorsabb módja a műanyag esővízgyűjtőtartály telepítése, amely készen érkezik a telkünkhöz, csak el kell helyezni a gödörben, és szükség esetén lehorgonyozni. A tároló mérete a tetőfelület nagyságától és a helyi csapadékmennyiségtől függ, de lakóépületeknél általában 2–5 m2 közötti kapacitás elegendő. A tartályba épített túlfolyó biztosítja, hogy a felesleges víz ne terhelje a rendszert, hanem visszajusson a természetes vízgyűjtőbe szikkasztókon keresztül vagy a csatornahálózatba. A víz felhasználása szivattyúval vagy gravitációs úton történhet, és szűrőrendszeren át jut a felhasználási pontokra. Az újrahasznosított víz használatával jelentősen csökkenthető a vezetékes vízfogyasztás, így pénzt takaríthatunk meg.
Ha a csapadékvizet újra szeretnénk hasznosítani, figyelembe kell vennünk a gazdasági szempontokat is. Egy csapadékvíz-tároló elkészítése nem kevés anyagi erőforrást igényel. Ezért vegyük figyelembe az éghajlati adottságokat (éves csapadékmennyiség), az épület szerkezeti kialakítását (tetőforma), a talaj vízáteresztő képességét és egyéb helyi előírásokat és szabványokat. A gazdasági haszon akkor megfelelő, akkor éri meg elkészíteni a rendszert, ha annak a megtérülése 5–10 év. Ennyi egy jól megtervezett esővíz-hasznosító rendszer átlagos megtérülési ideje.
Esőkert vázlatos szerkezete Forrás: wikipedia
Miért célszerű az esőkert?
Az esővíz kezelésében léteznek újszerű megoldások, ilyen például az esőkert. Jelentősége a nagy vízmegtartásban, az esővíz lezúdulásakor okozta többletvíz elvezetésében és a víz megtisztításában rejlik. Az első lakossági felhasználásra szánt esőkert 1990-ben jött létre, amikor az amerikai ingatlanfejlesztő egy lakónegyed minden ingatlanán 28–37 m2 esőkertet alakított ki, 400 ezer dollárnyi csatornarendszer helyett mindössze 100 ezer dollárért.
Az esőkert nem vizes élőhely, nem is tó, és az év nagy részében szárazon pang. Voltaképp olyan kert, amely őshonos cserjékből, évelőkből és virágokból áll, és amelyet általában természetes lejtőn kialakított kis mélyedésbe telepítenek. Úgy tervezik meg, hogy esőzés alatt és után bent tartsa a vizet a talajban ahelyett, hogy az az utcára zúdulna: elnyeli a tetőkről, kocsifelhajtókról, teraszokról vagy gyepfelületekről lefolyó esővizet. Az esőkert igen hatékony a tápanyagok megtartásában és a vegyszerek eltávolításában is, akár 90 százalékban megtisztítja a vizet, valamint az üledékek nagy részét is kiszűri az esővízből, ráadásul a hagyományos gyepfelületekhez képest jóval több vizet enged be a talajba.
Hozzászólások