A kreatív szakmában dolgozó tulajdonos hosszas keresgélés után bukkant rá a különleges tereket magában foglaló, 77 négyzetméteres lakásra. A franciaudvaros, Székely Marcell tervezte századfordulós ingatlan híres lakója volt a Hyppolit a lakáj című kultikus fekete-fehér vígjáték rendezője, Székely István is.
A keskeny, mindössze 13,6 méter széles telken álló franciaudvaros ház izgalmas formái elsőre beleszeretősek voltak. A hátrahúzott homlokzat miatt aszimmetrikus elrendezésű lakások kaptak benne helyet, így például a hálószoba egy beugróban helyezkedik el, öbölablakkal, míg a nappalit egy 12 ablakszárnnyal ellátott télikert koronázza meg. A ház századfordulós előéletéhez méltón a stílusbeli harmónia fontos volt a kialakításnál: a tulajdonos a belsőépítésszel való közös munka elején kikötötte, hogy a belső tér mindenképpen rímeljen arra a nagypolgári életérzésre, amelyet a terek magukban hordoznak. Így nem volt kérdés, hogy a mennyezet belmagassága marad.
A lakás tervezett stílusát közösen így határozták meg: franciás eklektika, bohém elemekkel. Legyen időtálló és nem megszokott, használjanak színeket és különleges formákat, megtartva a nagypolgári stílus jegyeit – és építsék be azt a néhány szeretett bútort, amelyek a családi örökségből származnak. Az alaprajzi változtatások után a lakás végül amerikai konyhás nappalival és hozzá tartozó télikerttel, egy nagy hálószobával és abból nyíló gardróbbal, vendégszobával, külön mosdóval és zuhanyzós fürdővel rendelkezik. A cél a tágas egybefüggő terek megőrzése, valamint a praktikus tárolás elérése volt, így nagy gondot fordítottak a tervezés során a megfelelő mennyiségű tárolóhely kialakítására. Fontos szempont volt az eredeti nyílászárók megtartása, az újragyártott bejárati ajtó az eredeti mása, a díszítőelemek, apró marások és a kovácsoltvas motívumok is ugyanúgy készültek el.
A tervezési folyamatot több előre nem várt tényező lassította. Mivel a teljes alaprajz átalakult, a födém terhelhetőségének alapos ellenőrzése vált szükségessé, így a kivitelezési folyamat is elhúzódott. A régi mennyezetben nem lehetett elvezetni az új elektromos hálózat csöveit, ezért minimális álmennyezet kialakítására volt szükség, a lehető legkisebb mértékben csökkentve a belmagasságot. A burkolatok kiválasztásánál is az időtállóság volt a cél, márvány, mozaik és tölgy chevron parkettára esett a választás. A lakásban eredetileg is fellelhető mennyezet és fali stukkók adták a stílus alapját. Ez vonul végig a beépített szekrények frontjain, a konyhaszekrény kialakítását is ez határozta meg. A nagy terek, az ablakokon beáradó fény elegáns, de otthonos hatást kölcsönöznek – amelyet a kiskutya is minden évszakban kiélvezhet.
Számomra minden projekt egyedi alkotás, nem kirakat, hanem élettér. Célom olyan enteriőrök létrehozása, amelyek inspirálnak, megállítanak, történetet mesélnek. Legyen szó otthonról vagy közületi térről, a dizájn nálam mindig edukál is – beavat a művészet és az esztétika világába. Fontos számomra a tudatos kommunikáció: meghallgatni, felmérni, de egyúttal határozottan képviselni a szakmai szempontokat.
Eichinger Gyöngyi
okl. építészmérnök, belsőépítész
Hozzászólások