Minden háztartás számára a használati meleg víz előállításának módja kiemelt fontosságú, ezért nem mindegy, hogy új ház építése vagy lakásfelújítás során melyik megoldás mellé tesszük le a voksunkat. Napjainkban elsődleges szempont a költség- és energiahatékonyság, valamint a megújuló energiát hasznosító zöld megoldások, de sok háztartás ragaszkodik a klasszikus tárolós villanybojlerhez vagy az átfolyós rendszerű vízmelegítőkhöz, amelyek természetesen sokkal többet tudnak már, mint hajdani elődjeik. Az alábbiakban sorra vesszük a készüléktípusokat, előnyöket-hátrányokat, hogy segítsünk olvasóinknak a helyes döntésben.
Forrás: freepik.com
Hibridek a bojlerek királya
A hőszivattyúk alkalmazása a melegítést igénylő háztartási berendezésekben egyre gyakoribbak, nem csoda, hogy a csúcskategóriás villanybojlerekben is megjelennek. A hőszivattyús villanybojlerekben nem csupán egy hőszivattyú biztosítja a tárolt meleg víz fűtését, helyet kap bennük egy hagyományos fűtőbetét is. A kétféle fűtési lehetőség miatt hívják ezeket a készülékeket hibrid bojlernek. Amikor egy hőszivattyú fűt, akkor valahol a környezetét hűti, ez a működési elvéből következik. Az általános megoldás az, hogy annak a helyiségnek a levegőjét hűti, amelyikben el van helyezve, esetleg egy légcsatorna segítségével elvezethető a hűtött levegő egy szomszédos helyiségbe, de tapasztalatom alapján nem olyan jelentős a környezet hűtése, hogy akár egy fürdőszobában ez észrevehető lehűlést okozna.
A hybrid technológiára nem azért van szükség, hogy ha a drága pénzen megvásárolt hőszivattyú elromlana, akkor se maradjon a család meleg víz nélkül, ennek más racionális oka van. A mai hőszivattyúk nem nagyon képesek 53 ˚C-nál melegebb használati vizet előállítani gazdaságosan, bár az 53 ˚C fokos meleg víz elég is fürdésre és még mosogatásra is. Ugyanakkor a gépészeti előírások megkövetelik, hogy havonta egy alkalommal a melegvíztárolók fel legyenek fűtve 60 ˚C fölé, annak érdekében, hogy ne tudjanak benne kellemetlenséget okozó baktériumok elszaporodni. Ennek biztosítására pedig be kell vetni a hagyományos cekászt, azaz fűtőspirált. 53 ˚C foknál magasabb meleg víz készítése esetén a hibrid berendezés 53 ˚C fokig rendkívül takarékos módon a hőszivattyúval melegít, és csak a maradék néhány fokot teszi hozzá a fűtőbetét. Ezen kívül abban az esetben is jól jön a kétféle fűtőtest egyidejű használata, ha gyorsan van szükség a meleg vízre, mert ilyen esetben csak egy gombnyomás, és a berendezés kétszeres teljesítménnyel melegíti a tároló vízterét.
Mindent túlélő gázos vízmelegítők
Ne feledkezzünk meg a manapság is még sok háztartásban szolgálatot teljesítő, nyitott égéstermék-elvezetésű, tisztán mechanikus alkatrészeket tartalmazó őrlángos gáz vízmelegítőkről sem. Az nyilvánvaló, hogy ezek a lakások fűtését biztosító kazánoknál lényegesen alacsonyabb eszmei értéket jelentő gáz vízmelegítők technológiai színvonalban is alacsonyabb szintet képviselnek. A kisebb kereslet és az alacsony árkategória kevés gyártó számára engedi meg a korszerű, nagy hatékonyságú, elektromos bekötést is igénylő, ugyanakkor kiemelkedő mennyiségű meleg vizet előállítani képes készülékek fejlesztését, de azért szerencsére találhatunk ilyet is a piacon. Ezek a készülékek már érintőkijelzős berendezések, olyan felhasználóbarát funkciókkal, amelyek sok előnyt jelenthetnek hagyományos társaikhoz képest. Ilyen például az, amikor kádtöltés esetén a vízmelegítő jelzi, hogy a kád már majdnem megtelt, tehát nem kell őrizni a berendezést a meleg fürdőszobában, hangos jelzéssel ugyanis figyelmeztet a csap elzárására. Ezek az elektronikus vezérlésű készülékek nemcsak felhasználóbarátok, de lényegesen biztonságosabbak, megbízhatóbbak, gazdaságosabbak, és nem utolsósorban lényegesen alacsonyabb károsanyag-kibocsátásúak hagyományos társaiknál.
A kis méretű gázos vízmelegítők akár egészen nagy, 30 kW teljesítményre is képesek lehetnek, ami tízszerese elektromos társaikénál, ezért melegvízkomfortban lényegesen jobbak: hamarabb adnak meleg vizet, sőt, a nagy teljesítményű készülékek tároló nélkül átfolyósan is képesek ellátni egy fürdőszobát meleg vízzel.
Lapos a nagy sláger
A lapos villanybojlerek esztétikusak, és sokkal praktikusabban lehet elhelyezni a fürdőszobában, mint nagy hengeres társaikat. A lapos burkolat két melegvíztartályt rejt, ami nagyon sok előnnyel jár. A két tartály sorba van kapcsolva, és mindkettőben van egy-egy fűtőbetét, így amikor használják a meleg vizet, szinte azonnal el tud kezdeni fűteni, és pótolni az elfogyasztott mennyiséget. Sőt, ha teljesen kifogy a meleg víz, akkor is már az egyik tartály felmelegítése után képes újból magasabb hőfokú vizet adni.
Száraz fűtőbetét
A villanybojlerek legnagyobb mumusa a vízkő. A vízkő egy tartályban mindig a legmelegebb felületen csapódik ki, ez különösen igaz, ha ennek a meleg felületnek a hőmérséklet jóval 60 ˚C fölött van. Márpedig egy villanybojler fűtőszálának a hőmérséklete ennél lényegesen magasabb, ezért a vízkő hamar elborítja a fűtőtestet, csökkentve hatékonyságát, s bizony a vastag vízkőréteg miatt túlmelegszik a fűtőszál, és hamar tönkremegy. Erre a problémára megoldás a száraz fűtőbetét. A trükk abban van, hogy egy nagy átmérőjű acél köpenycsőbe kerül a kerámia fűtőbetét, és ez a fűtőbetét a nagy felületű köpenycsövet melegíti. Ha azonos teljesítményt nagyobb felületen keresztül tudunk átvinni, akkor az alacsonyabb felületi hőmérsékletet eredményez. Ha sikerül a felület növelésével a hőmérsékletet 60 ˚C környékén tartani, már meg is nyerte a készülék a vízkövesedés problémáját.
A száraz fűtőbetétek a nagyobb felület miatt nemcsak nagyobb átmérőjűek, de hosszabbak is, majdhogynem végigérnek a teljes bojleren. Ráadásul, ha sikerül a fűtőbetétet függőleges legalább két szegmensre osztani, akkor ugyanazt az okosítást meg lehet tenni a szárazfűtőbetétes bojlerrel, mint a lapos kéttartályos verziónál. Először a tartály felső részében lévő fűtőbetétrész kapcsol be, és hamar felmelegíti a tartály felső részében a vizet, ezzel biztosítva a gyors melegvízvétel lehetőségét.
Éjszakai és nappali áram
Az ezredforduló előtt általános volt a háztartásokban az éjszakai és a nappali villanyóra felszerelése, amely nagy segítséget jelentett az áramszolgáltatók számára, mert a csúcsidőszakokban képesek voltak lekapcsolni a háztartási nagyfogyasztók jelentős részét. Manapság a háztartások elektromos fogyasztása már többszörösére nőtt a 30-40 év előttiekénél, ezért kisebb is a szerepe a melegvíztermelők lekapcsolásának. A vízmelegítők okosodásával nem célravezető a lekapcsolásuk amiatt sem, hogy mindez sok okos funkciót is megakadályozna, mint például a wifi-s elérést, a fogyasztói szokások megfigyelését, nem beszélve arról, hogy manapság más szempontok vannak a háztartások energiagazdálkodásában. A napelemes rendszerekkel való együttműködés ma már fontosabb feladat, mint a csúcsidőszakok kihagyása, a hangsúly inkább arra helyeződött, hogy akkor melegítsék a vizet, amikor a napelemek termelnek.
Amennyiben természetesen megvan a lehetőség az éjszakai áram használatára, és nem probléma, ha fürdés után akár órákig nem kezdi el a bojler a víz újra melegítését, akkor egyértelműen hasznos az olcsóbb éjszakai energia használata.
A villanybojlerek karbantartása elengedhetetlen
A villanybojlerek karbantartása sokkal fontosabb, mint bármilyen más háztartásban használt berendezésé. Nem ritka, hogy egy év alatt több kiló koszos, sárszerű vízkövet lehet eltávolítani belőlük, és a vízkő a védőanódra is kirakódik, így az nem tudja megvédeni a tartályt a korróziótól. Sajnos a viszonylag alacsony ár nehezen tudatosítja a használókban, milyen nehéz dolga is van egy karbantartatlan bojlernek kiszolgálnia a gazdáját. A vízkő és a korrózió nagy ellensége ezeknek a berendezéseknek, de ha évente karbantartjuk, sokáig jó szolgáltot tesz. Gyakran hallani azt a véleményt, hogy nem kell karbantartani, ha kilyukad vagy tönkremegy, vesz az ember egy másikat, de ez a hozzáállás nem jó stratégia. A készülékben felgyűlő vízkővel ugyanis nagyon gazdaságtalan a működés, így karbantartás nélkül sokszorosát kifizetjük a villanyszámlában, még akkor is, ha 5 évente új bojlert vásárolunk.
Hozzászólások