A hőszigetelést általában a házak külső oldalára kell rakni, belső oldali hőszigetelést új építésű háznál egyáltalán nem is alkalmaznak. Jellemzően műemlék épületeknél fordul elő, hogy a külső oldali hőszigetelés teljesen eltorzítaná, jellegtelenné tenné az épületet, hiszen a homlokzati ornamentika eltűnne, pedig ez határozza meg az utcaképet. A belső oldali hőszigetelés problémáját a szerkezetek páratechnikai viselkedése okozza, emiatt vitatott műszaki megoldás.
Szöveg: Lánczi János
Forrás: freepik.com
A belső oldali hőszigetelés problémáját a szerkezetek páratechnikai viselkedése okozza. Belső oldali hőszigetelést új építésű háznál egyáltalán nem alkalmazunk, csak régi építésűeknél fordul elő a fent említett okokból. A belső tér felőli hőszigetelés a külső főfalakat leszigeteli, a meleget távol tartja, így azok nagyon kihűlnek, a belső térből kifelé hatoló pára pedig átszivárog a hőszigetelésen, és a hideg falon kicsapódik. A kicsapódó nedvesség károsítja a falat, a szigetelés hatékonyságát pedig lerontja. Az átázott, nedvesedett szigetelés, jobban vezeti a hőt, a hőszigetelési képessége jelentősen leromlik, a főfalak károsodása mellett elkezdődik a penészesedés is. Az előzőek mellett a belső oldali hőszigetelések kialakításának több problémája van.
Csökkenő alapterület, felszaporodó pára
Mivel belülre tesszük a hőszigetelést, így lecsökken a szoba alapterülete. A területveszteség ebben az esetben elkerülhetetlen, hiszen belülre kell egy előtétfalat készíteni, ahol a rögzítések is problémát okozhatnak, de megoldhatók. Az újonnan kialakult falakra felszerelni tervezett nehéz tárgyakat, polcokat állítsuk inkább lábra, a konyha felsőszekrény, nehéz függöny tartókonzolját rögzíthetjük a mennyezetre is, a falazatba is rögzített konzollal vagy menetes szárral. Ez már önmagában nem kevés hátrány, de a java még csak most jön. A falszerkezet belső oldalán hőszigetelni csak úgy szabad, hogy a pára bejutását megakadályozzuk a hőszigetelésbe. Azaz a lakótér felőli oldalon párazáró réteget kell felrakni a hőszigetelésre, megakadályozandó a szobában lévő pára bediffundálása az épület külső falszerkezetébe. Ekkor azonban a helyiség páratartalma jelentősen megnő, az pedig más károkat okoz. Emiatt gondoskodnunk kell a szellőztetésről, ami lehet gépi vagy aereco páraszabályozott légbevezető és kivezető rendszer. A légbevezető páratartalom-érzékelője folyamatosan érzékeli a levegő ének nedvességtartalmát, és automatikusan, segédenergia nélkül szabályozza a friss levegő utánpótlást.
Sérülékeny párazáró réteg
A következő hátrányt a párazáró rétegben a kivitelezés és az évek során rajta keletkezett sérülések okozzák. A párazáró fóliát felületfolytonosan kell felhelyezni, nem lehet benne semmilyen hiány, szakadás, lyuk. Egy utólag betekert képakasztó csavarja, vagy egy utólag – akár évek múlva – elhelyezett konnektor tönkreteheti a párazárást, és a belső nagyobb páranyomás ezeken a sérüléseken eléri a hőszigetelő réteget, azon átdiffundálva a falszerkezetet, és a hideg felületen lecsapódva elkezd nedvesedni/vizesedni, majd jön a penész.
Miután a falat hőszigeteltük belülről, szembetalálkozunk a mintegy hűtőbordákként üzemelő, külső főfalakhoz csatlakozó válaszfalak problémájával. Ezzel pedig kezdenünk kell valamit, mivel így egyrészt komoly hőhidak keletkeznek, másrészt a sarkokban megindulhat a penészesedés. Az egyik megoldás, hogy egyrészt elbonthatjuk a válaszfalak csatlakozását a külső főfalakhoz, előttük vezethetjük el a hőszigetelését, és a válaszfalak csatlakozását, merevítését máshogyan oldjuk meg. Másrészt – ez a járhatóbb út – befordulhatunk a hőszigeteléssel és előtétfallal a válaszfalon körülbelül egy méternyi hosszban. A befordulás és az egész belső hőszigetelés előtt meg kell terveztetnünk a hőszigetelést, ettől függ a befordulás mértéke, de ne feledjük, lakott házról, bebútorozott, burkolt festett szobákról beszélünk.
A következő megoldandó probléma a mennyezet, amelynél szintén komoly hűtőborda alakul ki, amit meg kell oldani. Itt is a hőszigetelés befordítása lehet jó megoldás. Figyeljünk arra, hogy mind a hőszigetelés, mind a párazáró fólia felülete folytonos legyen. A padlónál ugyanezen elvek szerint kell eljárnunk, mert nem valószínű, hogy az építés során a belső oldali hőszigetelést betervezték és nem ennek megfelelően alakították ki a padlószerkezet. Itt se feledjük, hogy lakott házról, bebútorozott, burkolt festett szobákról beszélünk, ami miatt a kivitelezés bonyolult. És amellett, hogy bonyolult, igen sok pénzbe kerül. Egy belső oldali hőszigetelés felér majdnem egy teljes lakásfelújítással (ha belevágunk, célszerű a kettőt egyszerre elkészíteni).
Egyirányúan áteresztő párazáró fólia alkalmazása
A hagyományos belső oldali hőszigetelésnél egy kiegészítő párazáró réteggel rendelkező rendszert hozunk létre, amelyiknél alapjában véve egy – fa vagy fém – szerelt vázszerkezetbe hőszigetelő anyagként legtöbbször diffúziónyitott ásványgyapotot helyezünk el. A szigetelésre egy párazáró réteg kerül (fólia), amely megakadályozza, hogy a pára bejusson a szerkezetbe, majd erre a legtöbbször gipszkartonlemez kerül, amire kialakíthatjuk a (festett, burkolt) végleges felületet. Bár itt a festék anyagával és a burkolattal vigyázni kell, a festéknek kellően légáteresztőnek kell lennie, csempeburkolat csak nagy körültekintéssel alkalmazható, ugyanis ezek párazáró rétegként funkcionálnak, és a szerkezet kiszáradását gátolják.
Ez a rendszer nem veszi figyelembe a falakban felhalmozódott nedvességet. Miért is kell erre figyelni? A falakban felhalmozódott nedvesség (feltöltődési idő) idővel kiszárad (kiszáradási idő), ha hagyunk neki utat. Ideális esetben ez egy ciklikus folyamat, amelyben a száradási ciklus mindig legalább olyan hosszú, hogy a falazatban összegyűlt nedvesség teljes mértékben el tudjon távozni a szerkezetből. De mitől nedvesedik a fal, ha nem engedtük be a nedvességet (párazáró fólia)? Ennek több oka lehet. A régebbi vakolatok általában hagyományos mészvakolatok, amelyeknek a víztaszító/lepergető hatása nem olyan, mint a mai, korszerű nemes vakolatoké.
Általában ez vagy a vakolat nélküli látszó téglaburkolatú falazat sajnos nagyon jó vízfelvevő képességgel rendelkezik, ami egy esőzés során a vakolat elázásához, majd a falazat nedvesedéséhez vezet. E mellett a régi épületeknél vagy nem is készült vízszigetelés, vagy ha készült is, az már tönkrement. Az állandóan vizesedésnek kitett alap, és az innen a falazaton felszivárgó víz szintén – különösen téli fagyoknál – károsíthatja a szerkezetet, és nedvesíti a falat. Nedvesség származhat továbbá az épület építésénél bevitt vízből is, bár ez az utólagos belső hőszigeteléseknél, mivel azokat öreg épületben akarjuk alkalmazni, nem kell nagyon tartani.
A belső oldali hőszigetelés elkészítése előtt ezeknek a rétegek teljesen ki kell száradniuk. A választott fóliának ún. „egyirányúan áteresztő” fóliának kell lennie, ez biztosítja az utat a szerkezet száradásához, a pára eltávozásához. De nem ér semmit a speciális fólia, ha a mester, az előzőkben leírt módon, a kivitelezés során jó szándékból tönkreteszi.
Megoldás a páratechnikai problémákra
A modern rendszerek közül a kapilláraktív, diffúziónyitott rendszerek azok, amelyek valódi megoldást jelenthetnek a páratechnikai problémák kiküszöbölésére. Itt is szükséges az előírások betartása az építési folyamatoknál, de ha szakszerűen kerül kivitelezésre, akkor utólagos rizikót már nem hordoz, mesterrel szemben sem.
Az ásványi hőszigetelő lapok ebbe a rendszerbe tartoznak. A kapilláris anyagszerkezetből adódóan a kalcium-szilikát hőszigetelő lapok kiváló páraszabályzó tulajdonságúak, ezért alkalmazásuk esetén a belső oldali hőszigetelés készítéséhez nem szükséges párazáró réteg (fólia). A lakóterek falszerkezeteiben „normál” hőmérsékleti és páraviszonyok mellett nem alakul ki páralecsapódás, így elkerülhető a penészedés megjelenése. A hőszigetelő lapban a koncentrálódott légnedvesség a kapilláris hatás miatt a belső tér felé áramlik, ahol a magasabb hőmérséklet hatására újra párává alakul. Ez a körfolyamat zajlik a fűtési ciklus alatt folyamatosan. Ezen hőszigetelő rendszer alkalmazása esetén is alapvető, hogy a homlokzati falazatnak száraznak, felázástól mentesnek kell lennie, tehát az esetlegesen javított beltéri vakolatnak a kivitelezés előtt ki kell száradnia.
Az előzőekből is kitűnik, hogy a belső oldali hőszigetelésnek igen sok buktatója van a legmodernebb rendszereknél is, egyelőre csak úgy tűnik, hogy talán működőképesek. A kézrátételes módszereknél vigyázzunk, hiszen a belső oldali hőszigetelés megfelelően bonyolult számításokat, elemzéseket igényel, és akkor úgy tűnik, hogy működik. Helyette inkább a nyílászárókat cseréljük le korszerűekre, önmagában ezzel is csökken a fűtési számlánk, és ha csak lehet, próbáljunk meg külső hőszigetelést alkalmazni. Természetesen minden egyes szituáció más és más.
Hozzászólások