Az világviszonylatban is egyedülálló teljesítmény, hogy a XXI. században, egy ország, közel 400 népi épületet vagy épületegyüttest, berendezve, tájház formájában, az eredeti helyén (in situ) megőrizzen, védjen, gondozzon, a történelmileg már letűntnek, sokak szerint túlhaladottnak tekintett korszakokból. Bár a könyv a tájházakkal elsősorban népi építészeti szempontból foglakozik, utal a berendezésükre is. Hiszen a bútorokon, a textíliákon, a különböző anyagú edényeken, a használati tárgyakon keresztül ismerhető meg a magyar népművészet, az egykori népi iparművészetet, a falusi kézművesség és kismesterségek rendkívül magas színvonala.
A tájházak a magyar nép történetének, kultúrájának, alkotókészségének, tehetségének, ritka értékes dokumentumai. Nem véletlenül kerültek fel néhány éve a világörökséggé nyilvánítás várólistájára. Létezésük, fenntartásuk és megismerésük, azért is fontos, mert a nem tájházként nyilvántartott, de még álló szép, régi, értékes népi épületeink, napról-napra fogyatkoznak, és félő, hogy ma-holnap már csak ezek az épületek fognak emlékeztetni országunk egykor páratlan népépítészeti gazdagságára, mely pedig európai jelentőségű kulturális kincsünk. Erről a kulturális gazdagságról ad számot a könyv, amely a tájházak bemutatásán túl, a Kisalföld egészének népi építészetéről is átfogó ismertetést ad. A könyvet a tájházak közé nem sorolható, de feltétlenül említésre érdemes magán és egyéb néprajzi, helytörténeti, különleges gyűjtemények és emlékhelyek felsorolása, valamint a néprajzi szakkifejezéseket megmagyarázó értelmező szótár zárja.
A kötet szerzője építészmérnök.
Hozzászólások