Európa legjobb piaca

Jo Foley amerikai újságíró a CNN-en a világ legjobb piacának minősíti a Fővám téri Vásárcsarnokot, megelőzve az isztambuli Nagy Bazárt, a világhíres barcelonai Boqueira-t, a londoni Portobello piacot és a párizsi Les Puces-t.

A Pecz Sámuel műegyetemi tanár által tervezett épület 1897-ben nyílt meg, a milleniumi városfejlődés lázában, hogy kereskedelmileg és egészségügyileg is ellenőrzött élelmiszer-forgalmat biztosítson a növekvő fővárosi lakosságnak.

A magyar fővárosra adaptálta a francia, német és belga minták alapján a hálózatrendszer felépítését. E terv szerint a Nagycsarnok eredetileg elosztó, nagybani piacként működött, árveréssel jutottak hozzá a kiskereskedők az termékekhez. A leütött árak 8%-át kapta meg a fenntartó-üzemeltető, az áru pedig tovább került többek között három másik csarnokba: a Rákóczi tér, Klauzál tér és Batthyány tér pultjaiba. Egy város akkor válik igazán világvárossá, amikor megjelennek benne a vásárcsarnokok, és kiadják az első átfogó szakácskönyvet. Természetesen számítanak a pályaudvarok, a köztisztaság, a sugárutak, a rendezett közparkok, a kávéházak mind, de ha van vásárcsarnok, akkor tudjuk, hogy ezeket a városfejlődési mérföldköveket már érintettük.

A vásárcsarnokhoz csak kör- és sugárutakon juthatnak el a vevők, a vásárcsarnokba tehervonaton és rakodóhajókon érkeznek az áruk, és a vásárcsarnokok, ahogy szó esett már róla, a köztisztaság templomai. A Vámház körúti óriás épület bazilikális felépítésű, ezt az építészeti formát már az antikvitás óta használja a kereskedelem. Egy háromhajós épületben a középső magasabbra ugrik, mint a kettő másik jobb és bal oldalán. Ezzel a középső hajó végigablakozható, és a lehető legtöbb fény jut be rajta. Az ipari forradalomban elterjedő technológiák azt is lehetővé tették, hogy a roppant súlyokat hordozó épületelemek vékonyabbak legyenek, ami szintén kevés, ablakokon keresztül beszűrődő fényt blokkolt, sőt a belső teret is légiessé tette.

Az épületbe sínpár vezetett, tehát a tehervonatokról valóban itt, az árushelyek közvetlen közelében pakoltak a munkások. A dunai rakodókat pedig egy felszín alatti folyosó köti össze a csarnok alagsorával, ami eredetileg szintén a teherforgalomban játszott szerepet, ma már a hulladék elszállításban.