Férjemmel arra jutottunk, megépítjük az otthonunkat, miután több ingatlant megtekintettünk, de soha nem éreztük, hogy megtaláltuk, amit keresünk. Tudtuk, hogy nagy kihívás, se tapasztalatunk, se időnk és a pénz sem áll raklapokon. Éppen ezért úgy gondoltuk, felteszünk magunknak néhány kérdést, majd ezek megválaszolása után hozzuk meg a döntést: belevágjunk az építkezésbe, vagy sem. Néhány nap leforgása után határoztunk. A mérlegelés utolsó pontja szerint ettől a pillanattól a negatív hozzászólásokat elhárítottuk és többet senki nem tudott megingatni abban, hogy vállaljuk az építkezéssel járó minden szépséget és nehézséget.
A barlangfürdőről lemondtunk
Talán el sem hiszik, de az építkezésre visszatekintve izgalmas, jó hangulatú, kreatív évet tudhatunk magunk mögött, mely során férjemmel még jobban megismertük egymást, élveztük a közös alkotást, otthonunk megteremtésének minden napját.
Mondhatnák, hogy mindent a rendelkezésre álló pénz és hitel lehetősége határoz meg, de mi ebben nem hittünk. Végiggondoltuk, hogy mit szeretnénk, mekkorát, hol, milyen stílusban. A kérdések megválaszolásában ekkor még csak egyetlen meghatározó tényező volt jelen: az életvitelünk. Ezt követően egy mátrixban sorakoztattuk fel a funkciókat az alapoktól a luxusig, valamint a stíluselemeket, és az árakat. A legmerészebb vágyainkat is felsorakoztattuk. Majd osztottunk, szoroztunk, és bár a ház alá épített barlangfürdőt kihúztuk a vágylistából, a kandallót viszont bent hagytuk, de ennek fejében a légkondit lehúztuk, viszont a falfűtést fontosabbnak találtuk, és még elegendő gipszstukkót is hagyhattunk a listán. Felért egy sakkpartival, mire meglett a végeredmény, azaz, hogy álmainkból mit tudunk megvalósítani.
Ekkor azonban még hiányzott egy kulcsmotívum: ki építse meg a házunkat, tudván azt a tényt, hogy mi magunk nem értünk hozzá, valamint se türelmünk, se időnk nincs arra, hogy minden egyes fázishoz hosszasan egyeztessünk mesterekkel. Egészen Kétsopronyig kellett elautóznunk, ugyanis ott él Bartolák István. A Mester, akit úgy ajánlottak: „Ha az idén nem ér rá, akkor az idén ne építkezzetek!” Ráért. Így már tényleg nem volt akadálya annak, hogy építkezzünk.
Jobb nem félni, mint megijedni
Megkezdtük a tervezést. Hány helyiségre van szükségünk, milyen elosztásban, hogy élünk, mik az étkezési, alvási, kikapcsolódási szokásaink – Mik azok a stílusjegyek, amik terén találkozik a férjem és az én ízlésem – Vajon hogy élünk majd 5-10 év múlva – Mi a munkánk, mi a hobbink, szeretjük-e, ha sok vendég jön hozzánk… rengeteg kérdésre válaszoltunk, és lassan kialakult a kép. Makettel, rajzokkal kerestük meg a mérnököt.
Mire elkészültek a hivatalos tervek, én elkészítettem a ház külső és belső megjelenésének vázlatait. Megkezdődhetett a munka.
Minden fázis tele volt izgalommal, hiszen láttuk a fészkünk építését napról, napra. Ezzel együtt nyugodtak is lehettünk, hiszen amit megterveztünk, azt alaposan végiggondoltuk. A közös álmunk nőtt ki a földből és abban is biztosak lehettünk, hogy a tervek jó kezekben vannak. A munka égett a mesterek keze alatt és miután tudták, hogy nem tudunk házat építeni és nem is akarjuk megtanulni, így azoknál a pontoknál, ahol dönteni kellett, alternatívákat kaptunk ár és minőség jellemzéssel.
A mesterek nem csak arra törekedtek, hogy gyorsan építsék a házunkat, és olyan minőségben, mintha maguknak húznák fel, hanem a pénztárcánkra is figyeltek. Bár akkor alig egy hónapja ismertük meg őket, vásároltak helyettünk a tüzépeken, sok esetben döntést hoztak nélkülünk, arról nem is beszélve, hogy a kétsopronyi asztalos előbb tudta, hogy mikor jön a falubeli villanyszerelő, mint mi, sőt, mi ekkor még nem is tudtuk, ki lesz a villanyszerelő. Felbecsülhetetlen értékű könnyebbséget jelentett számunkra, hogy az építkezésünknek szinte nem volt olyan fázisa, amihez kétsopronyi csapat ne tudott volna küldeni egy mestert, akit fenntartások nélkül mertünk megbízni. Igen, Kedves Olvasó, vannak még megbízható emberek, akik nem egy munkán akarnak meggazdagodni, hanem becsülettel dolgoznak, hogy holnap és holnapután is megkeressék őket.
Hát nem furcsa, hogy abban a világban, ahol mindenki arról beszél, hogy becsapták, meglopták, átejtették, mi ennek gyanújával sem találkoztunk – Pedig nem csak a kétsopronyi csapattal találkoztunk, hanem építésszel, hatósággal, tüzéppel, fuvarosokkal, kertészekkel, közművekkel. Lehet, hogy tényleg a hozzáálláson múlik – Amitől nem félünk, azt nem is vonzzuk.
Forintokból milliók
Álmaim része volt, hogy az eleganciát gipsz elemekkel valósítsuk meg. Szénási Sándor gipsz-szobrász öntötte formába elképzeléseimet, mondanom sem kell: pont úgy, pont annyiért, pont akkorra, ahogy megegyeztünk.
Összefoglalva azt tanácsolom, hogy ha építkezésbe vágnak, először mérjék fel, hogy mit akarnak egyáltalán. Ekkor még álmodjanak nagyot. Utána húzzák ki, ami nem fér bele a keretbe, így is sok-sok álom bent marad. A keret ezután már szent és sérthetetlen, hacsak Fortuna nem tér be Önökhöz valami meglepetéssel, így az anyagi oldal miatt sem kell később idegeskedniük. Ha mégis eltérnének a tervektől, azonnal keressenek egy másik serpenyőt, ahol megspórolhatják a költekezést. Ugyanis egy-két ezer forintos különbségekből – négyzetméterekre vetítve – hamar válnak milliós többletek.
Keressenek egy jó Mestert, aki összefogja, szervezi és levezényli az építkezés minden fázisát, így szabadidejükben kényelmesen járhatják az üzleteket, hogy a legapróbb részletekig felkutathassák a látványos elemeket, bár ehhez lakberendező segítségét is kérhetik. Egyébként pedig – és bizton állíthatom, hogy ez a titka a nyugodt, boldog építkezésnek – felejtsenek el minden negatív előítéletet, rajzolják le, írják le, képzeljék el a végeredményt, lubickoljanak a megvalósulás örömében és merjenek megbízni az emberekben, akik – higgyék el – értenek ahhoz, amit elvállaltak.
Hozzászólások