Aki állatot tart, legyen az kicsi, nagy, szőrös, tollas vagy pikkelyes, készüljön fel arra, hogy sok meglepetésben lesz része, amelyre nem nagyon lehet felkészülni. Sok minden másra viszont igen, különösen gyerekes családban, hiszen az állat életmódjához is igazodnunk kell. Elsőként is be kell szereznünk a felszereléseket: a neki való fekhelyet, eledelt, pórázt, hámot, szájkosarat, játékokat, tisztán tartó, egészségmegőrző eszközöket.
Szőröstül-bőröstül
Szerencsére mind kevesebben érzik úgy, hogy egy állat csak egyfajta „szezonális ajándék”, a első időkben még cuki, aztán már beüt a baj, ha foglalkozni is kell vele. A gazdik többsége tudja, hogy egy házi kedvenc tíz-húsz évig (fajtától függően) mindenképp állandó lakótársunk lesz, ezért már a kiválasztásánál fontos odafigyelni arra, hogy biztosítani tudjuk-e a helyét, kényelmét, ápoltságát és etetését az otthonunkban. Azt mindenki maga dönti el, hogy kutyásnak, cicásnak érzi-e magát, vagy épp a hörcsögökért,papagájokért, halakért lelkesedik, esetleg egyszerre többért is. Utóbbi esetben a két különböző állatfaj összeszoktatása is időt és erőfeszítést igényel (például a kutya-macska barátság). Minden állatnál előre fel kell készülnünk végső méretének megfelelő fekhellyel, kalitkával, akváriummal, egyszóval élettérrel. Ha rágcsálónk vagy madarunk van, a helyét rendszeresen tisztítani kell, el kell látni megfelelő eledellel, vízzel és persze játékokkal (labda, csengő, rágcsáló-libikóka, sőt, jöhet akár mini függőhíd, a madárnak csőrkoptató, ülőrúd, mászókötél, mini létra.) Ha macskánk van, az alomtálca és a kaparófa alap, de ők is imádnak játszani, ezért a főként egérre hasonlító szőrmókok, labdák, csilingelő-csörgő játékok is hasznosak. 
Tisztán, ápoltan, egészségesen
Minden gazdinak alapvető érdeke, hogy a vele együtt élő házi kedvenc ápolt és egészséges legyen. Ezzel nem csak az állat, de a családtagok biztonságát, egészségét, közérzetét és komfortérzetét is biztosítjuk. A kutyákat, macskákat rendszeresen oltatni kell, javasolt a veszettség mellett a kombinált védőoltás, amely sokféle veszélyes betegségtől megóvja az állatot. A rágcsálókat, madarakat is tanácsos legalább évente egyszer állatorvoshoz vinni, hiszen egy szakember olyan tüneteket is észrevesz, amelyeket a leggondosabb gazdi szeme nem. A négylábú kedvenceket, különösen azokat, amelyeket naponta többször sétáltatunk (a kutyán kívül macska vagy akár görény), mindenképp védjük meg a kullancsoktól és egyéb vérszívóktól. Kevesen tudják, hogy a szúnyog is nagyon veszélyes lehet, ők terjesztik például a szívférgesség nevű kutyabetegséget, amely a hazai eb-populáció 17 százalékát érinti (macskáknál szerencsére sokkal ritkább). Nagyon nehezen kezelhető és igen durva kórság, könnyen halálos is lehet. A vérszívóktól speciális nyakörvekkel, bőrre csepegtethető vagy rágcsának álcázott gyógyszer formájában bevehető védőszerekkel óvhatjuk meg kedvencünket, de előtte mindenképpen egyeztessünk állatorvossal. Mindezek mellett természetesen az állat személyes higiéniája is fontos, a megfelelő szőrkefék az állat közérzetét és küllemét éppúgy feldobják, mint a miénket (már csak azért is, mert így nem kell majd minden nap a szőrt porszívózni, és a ruhánkról, bútorokról tisztogatni).
Tehát, ha felvérteztük magunkat kellő odafigyeléssel, tettrekészséggel, és anyagilag is megengedhetjük magunknak egy kisállat tartását, arról se feledkezzünk meg, hogy ha elutazunk, róluk akkor is gondoskodnunk kell. Mielőtt magunkhoz veszünk egy állatot, főleg, ha még kezdők vagyunk ezen a téren, gondoljuk át előre, hogy amikor nem vagyunk otthon, kire bízzuk kedvencünket: családtag, barát, szomszéd vagy akár kisállatpanzió is szóba jöhet, de vannak helyek, ahová magunkkal is vihetjük őket.
Amennyiben a fenti tanácsok szerint járunk el, egy velünk élő állatban életre szóló barátra, szövetségesre lelünk, ez pedig megfizethetetlen érzés.
Hozzászólások