Szenvedély és művészet

Izgalmas szétnézni egy lakberendező otthonában, hiszen számíthatunk arra, hogy tudásának legjavát kapjuk. Timothy Whealon manhattani lakása egy igazi dizájncsemege, telis-tele apró ötlettel és szépséggel.

Bátran mondhatjuk, hogy Timothy Whealon amerikai műgyűjtő és lakberendező erre a pályára született. Első próbálkozása még hatéves korára nyúlik vissza, amikor átrendezte szülei hálószobáját, édesanyja – aki egy aukciós házat vezetett – legnagyobb meglepetésére. Mint mondja, már kiskamaszként is szenvedélye volt a téralkotás, a régiséggyűjtés: „Gyerekként minden szabadidőmet aukciós házakban töltöttem el. Az első dolog, amit valaha vettem, egy II. György korabeli mahagóni szék volt, amelynek különleges ülése volt. Mindössze 12 éves voltam”. Timothy ma lelkes utazó és gyűjtő, akárhol járt a világban, sohasem tért haza üres kézzel, ezért hát olyan otthont keresett, ahol székeit, szőnyegeit, lámpáit elhelyezheti, és bőségesen jut hely mindennek. A 110 négyzetméteres lakás tökéletesnek bizonyult erre. A tervező gyakran tart összejöveteleket, nagy társasági életet él, a nappalit is direkt erre a célra alakította ki. „A kávézóasztal azért lett ilyen alacsony, hogy a vendégeim akár a földön is körülülhessék, ha ahhoz van kedvük”. Pedig a kanapé nagyon értékes darab, a dizájner Billy Baldwin tervezte. A kézzel csomózott szőnyeg, a tölgyfa padló, az acélkeretes ajtók és ablakok szép enteriőrt teremtenek. A nappali nádszékeit Pierre Jeanneret készítette, az egyedi kristálycsillár Alexandre Vossion munkája. A kör motívum visszatér a lakótérben, Timothy számára az élet teljességét jelképezi. Az 1940-es évekbeli bronztükröt egy antik pad fölé helyezte el. A letisztult látvány mindig megnyugtatja az egyébként extrovertált életet élő, mindig nyüzsgő tulajdonost.

A nappalival egy légtérben van a konyhaszekrény, amelyet egy negyedfallal választott el. A lakk frontokkal ellátott szekrény egyedi kialakítású, munkalapja calacatta márvány. A tervező igyekezett úgy megfogalmazni ezt a részt, hogy szinte belesimuljon a nappali képébe.
Friss, levegős, világos a hálószoba. Timothy, mint mondja, csak akkor alszik, ha muszáj, itt is leginkább dolgozni szokott. A sok ablakra, a világos térre tehát szüksége volt. Az egyedi készítésű ágyat Amanda Nisbet dizájn anyagával kárpitozták. A fotók megjelenésüket tekintve tökéletesen rímelnek az ágytextilre, noha ez a véletlen műve. „A lakásavatómon kaptam a képeket, és éppen aznap vásároltam az ágyat. Boldog voltam, hogy a barátaim ennyire ismerik az ízlésemet!”
A tervező imád a teraszon lenni. Sokszor éjszakákba nyúlóan itt tartózkodik, s ha az idő megengedi, még aludni is szokott a manhattani égbolt alatt. „Semmihez nem fogható érzés!” – summázza röviden.

Timothy angol irodalmat és művészettörténetet tanult, majd 1994-ben nyitotta meg saját tervezőirodáját. Munkáit a finom, művészi kidolgozottság jellemzi, filozófiája a klasszicizmusban gyökerezik, mindazonáltal minden projektje friss. Az általa tervezett otthonokban szereti felhasználni ügyfelei régi, saját darabjait is.