Épületeink fenntartási költségeinek csökkentése érdekében mind jobb hőszigetelésre törekszünk, szeretnénk összefüggő termikus burkot kialakítani. Bizonyos szerkezeti elemeknél, problémás csomópontoknál azonban kompromisszumot kell kötnünk, ilyen például a nyílászáró és a főfal csatlakozási pontja, az úgynevezett káva hőszigetelése is.
Egy átlagos épület homlokzati felületéhez képest a káva felülete viszonylag kicsi, de nem elhanyagolandó 3-7 százalék. A kávában két teljesen különböző funkciójú és fizikai tulajdonságú szerkezet találkozik, ezért a két szerkezet – a fal és a nyílászáró – csatlakozása gondos tervezést és kivitelezést igénylő csomópont. A káva hőszigetelése esetében külön kell választanunk az új szerkezet építésének esetét és az utólagos felújítási megoldásokat. A nyílászáró külön építési egység, beépítése vagy cseréje egyszerűbben kivitelezhető, ám felújítások esetében a káva hőszigetelési lehetőségét jelentősen befolyásolja, hogy a nyílásban milyen pozíciót foglal el a nyílászáró. A homlokzat hőszigetelési képességéhez képest a nyílászáró hőszigetelési képessége akár 10-szer rosszabb is lehet, viszont a nyílászárók felületi aránya a homlokzathoz képest csak 10 százalék. A teherhordó falszerkezet önmagában általában rossz hőszigetelési képességgel rendelkezik, de a homlokzati hőszigetelés néhány ritka kivételtől (pl. műemlék épület) eltekintve jól megoldható.
Amennyiben a nyílászárót a korábban elterjedt megoldás szerint a falszerkezet közepére építették be, és ez a pozíció nem is változik meg, a nyílásba a hőszigetelő anyag befordulásánál kialakul egy viszonylag kis szigetelendő falfelület. Ennek a falfelületnek a hőszigetelése jól megoldható, de korlátokba ütközik: a hőszigetelés hatásossága ugyanis nagyobbrészt a vastagságától függ. Ez a paraméter az, amelyet a káva hőszigetelése esetében behatárolnak a körülmények. A hőszigetelés a szabad falnyílás keresztmetszetét fogja lecsökkenteni, vagyis minél vastagabb hőszigetelést szeretnénk alkalmazni, annál jobban takarunk rá hőszigetelésünkkel a beépített nyílászárótokra.
A tokra ráforduló hőszigetelésnél két alapvető szempontot kell figyelembe venni: az egyik, hogy a szárnyakat még akadálytalanul tudjuk működtetni, a másik pedig egy esztétikai probléma. Mivel a tok keskenyedése a nyílászárónak szokatlan megjelenést ad, ilyen esetben 20–40 mm-es káva hőszigetelést szoktak alkalmazni. Ez a megoldás annyival javítja falnyílásunk hőszigetelését, hogy a belső falvégek hőmérséklete a harmatpont fölé tud emelkedni, és a belső oldalon nem alakul ki páralecsapódás. Kisebb hőveszteséggel azonban még ezen a viszonylag kis felületen is számolni kell.
Lényegesen jobb a helyzet, ha az új építés vagy a felújítás során a nyílászárót a külső falsíkra helyezik ki. Ebben az esetben a hőszigetelendő káva felülete megszűnik, mivel a káva bekerül a hőburkon belüli fűtött térbe, a homlokzati hőszigetelés pedig közvetlenül ráfekszik a tok külső síkjára, mivel az egybeesik a teherhordó falszerkezet külső síkjával.
Az ideális eset új építés esetén egységes termikus burok létrehozása! Alacsony energiájú házaknál tovább javíthatjuk csomópontunk hőszigetelését, ha adott nyílászáróméretnél a nyílások szélességét tovább növeljük. Így a falvégek egy toktoldó vagy segédkeret elhelyezésével a homlokzati hőszigetelés alatt mélyebben helyezkednek el. Ebben az esetben a toktoldót vagy a segédkeretet a hőszigetelés teljesen eltakarja, így a falvég már elég hőszigetelési vastagsággal lesz fedve, és egységes homlokzati hőburkot tudunk létrehozni.
Hozzászólások