Régóta törekszik az emberiség olcsón fenntartható házak építésére, és az elmúlt húsz évben megtanultuk, hogy az energiatakarékosság nemcsak pénztárcánk legjobb barátja, de a mindannyiunknak otthont adó Föld védelmét is ez szolgálja.
A házak energiafogyasztásának mérséklésére több száz éves megoldások vannak. Őseink régen kitalálták már, hogy a vastag falak, a jó hőszigetelést biztosító fűtetlen padlásterek, a dupla ablakok és szélfogók sokat segítenek a jobb hőkomfort elérésében. Aztán megpróbáltunk a hagyományok ellen menni, beköltöztünk a padlásterekbe, vékony betonfalak mögé zártuk magunkat, s mára sürgetővé vált a Földünk erőforrásaival való takarékos bánásmód is.
Alaptétel a hőszigetelés
Az energiatakarékos házak alfája az energiaigény csökkentésében rejlik, hiszen napjainkban a fűtésen túl már a nyári hűtés energiaszükségletével is számolnunk kell. Ha tehát jól szigeteljük a házunkat, csökken az energiaveszteség, ami egyenes arányban együtt jár a költségek csökkenésével is. Mivel a hő nemcsak a falakon át távozik/érkezik, hanem a tetőn is, különösen lakott tetőterek esetén legalább ilyen fontos a tetőszerkezet minőségi hőszigetelése. A hőszigetelés hatásosságát maga a hőszigetelőanyag és a felszerelési technológia betartása határozza meg, az oldalfalak esetén azonban sok múlik magának a tégláknak a hőszigetelő képességén is. Ha megvizsgáljuk egy ház élettartamát, könnyen belátjuk, hogy egy 38-as, jó minőségű téglafalra szerelt hőszigetelés állapotromlása nem okoz olyan mértékű energiaveszteséget, mint ha a tetőszerkezetben elázik, lecsúszik vagy összeesik a kőzetgyapot szigetelés, amit ráadásul nem is veszünk észre, hiszen kívülről cserép, lakott tetőtereknél pedig gipszkarton vagy lambéria borítja. Hőkamerás felvételeken gyakorta látni, hogy egy 15 éves családi háznál gyakorlatilag már fabatkát sem ér az egész tetőszigetelés. Fontos tehát, hogy az energiatakarékosságot a hőszigetelésnél kezdjük, törekedjünk a legjobb, legvastagabb szigetelések alkalmazására, és különösen a tetőszerkezetek szigetelési technológiájának betartására.
Napkollektor, a zöld energia úttörője
Szakemberként sosem gondoltam, hogy otthonaink megújuló energiaellátásának egyik első berendezése, a meleg vizet előállító napkollektorok pályafutása ilyen gyorsan leszálló ágba kerül. Pedig csak annyi a baj velük, hogy leggyakrabban nem olyankor termelik a hőt, amikor a felhasználás ezt indokolná, és a hőtárolásra nincs racionális módszer. Ha este elhasználjuk a meleg vizet, a sötét miatt más módon kell termelni a reggelre szükségeset, gondot jelentenek a forró nyári szabadságolások is, amikor melegvíz-fogyasztás híján pillanatok alatt elérheti a rendszer akár a 160 oC-ot is, ami pedig mind a hőhordozó közeg, mind pedig a kollektor idő előtti tönkremeneteléhez vezethet. E rendszer jó kihasználtsága elsősorban nem családi házas léptékben jó, hanem ott, ahol a hőfogyasztás akkor jelentkezik, amikor sokat süt a nap – üzemi zuhanyzók, több száz adagos konyhák és nem utolsósorban a medencék esetében. Utóbbiak hőkapacitása ugyanis bőven elbírja a feleslegessé váló meleg vizet, nem véletlen, hogy napjainkban leginkább medencés épületekben szerelnek napkollektoros rendszereket.
Napelemek, végtelen pufferrel
Az idegen szóval fotovoltikus rendszerek olyan napenergia-hasznosító berendezések, amelyek a napsütés fényenergiáját képesek elektromossággá alakítani. A tetőre szerelt panelek a napsütés hatására egyenáramot termelnek, egy inverter nevű berendezés pedig átalakítja olyan váltóárammá, amit a normál 230V-os elektromos hálózatba betáplálhatunk, mintha csak mini erőművet létesítettünk volna. A villanyóra lecserélésével mérni tudjuk mind a megtermelt – elektromos hálózatba betáplált –, mind az Elmű hálózatból elhasznált energiát. Az érvényben lévő energiapolitika értelmében lakossági szinten lehetőségünk van ingyen, végtelen kapacitású energiatárolóként használni az országos energiahálózatot, így az „ad-vesz” villanyórának köszönhetően a nappal megtermelt és hálózatba pumpált energiát éjjel is elfogyaszthatjuk. Sőt, ami igazán nagyszerű: az éves elszámolásnak köszönhetően akár egy egész évig tárolhatjuk energiánkat az országos villamosenergia-rendszer gigantikus kapacitása jóvoltából, azaz a nyáron megtermelt energiát akár télen is elhasználhatjuk, tárolási veszteség nélkül.
Ezzel a megoldással akár teljesen zölddé tud válni az elektromos energiával való fűtés, világítás, melegvíz-termelés. S ha már van „zöld” villamos energiánk, akkor már csak az a kérdés, hogyan használjuk föl minél több dologra.
Napelemek telepítésére dél-kelet, dél-nyugat közötti tájolás és 20-50 fokos dőlészszög az ideális, minden ettől eltérő változás veszteség az áramtermelésben. Ne becsüljük alá a napelemeket ért árnyékolást sem, mert tíz százalékos árnyékolás is akár 30-50 százalékos teljesítménycsökkenéssel jár. Ha a tető 15 éven belül felújításra szorul, inkább válasszunk más helyet az eszköznek, például építsünk vele egy szép új teraszt.
Hogyan használjuk fel a „zöld áramot”?
Ha áramunkat „zöld” módon termeltük, szinte mindegy is, hogy villanybojlerrel vagy hagyományos elektromos kazánnal készül a meleg víz, vagy akár villannyal is fűthetünk. Innen már csak gazdaságossági számítás kérdése, hogy mire költünk többet: napelemből vásárolunk nagyobb mennyiséget, és azt rosszabb hatásfokkal, de olcsóbb beruházással hagyományos, elektromos hőtermelőkben használjuk fel, vagy a kevesebb napelem és hőszivattyú párosítást választjuk. Ha új épületről van szó, biztos nyerő a hőszivattyú, mert manapság kevés olyan épület van, ahol a hűtéssel nem foglalkoznak, a hőszivattyú pedig képes egész évben biztosítani az épület hűtéséhez, fűtéséhez szükséges energiát is. Hogy jön ez ide? A legygyakrabban a családi házak hűtésére használt berendezés – plusz költség nélkül is – képes téli hőszivattyús üzemben is működni. Tehát, ha hűteni is akarunk, már nem kell másik berendezést venni a fűtés céljára. Meglévő épületekben nem forgatják fel az egész lakást, gépészetet, mindössze a legegyszerűbb módon csatlakoztatják a meglévő rendszerhez, piacot teremtve az elektromos kazánoknak.
Hőszivattyúk és felületfűtési rendszerek
A hőszivattyúk 15 év alatt óriási technikai fejlődésen mentek át. Korábban szinte kizárólag szondás, talajkollektoros, kútvizes hőszivattyúkhoz 100 méter mély talajszondákat kellett kiépíteni, óriási költséggel, felfordulással, rendkívül hosszú megtérülési idővel. Manapság általánosak az egyszerűen telepíthető levegő-víz hőszivattyúk, amelyek hideg téli napokon is képesek a külső levegőből megfelelő mennyiségű hőt kiszippantani, és gazdaságosan felhasználni egy megfelelően megépített felületfűtési rendszerrel kombinálva. A hőszivattyúk hatásossága nagymértékben függ az áthidalandó hőmérséklet- különbségtől, azaz a külső levegő és a fűtővíz hőfokának különbségétől. Alkalmazásuknál ennek a hőfoklépcsőnek alacsonyan tartása a legfőbb szempont, ezért hőszivattyút elsősorban alacsony fűtővíz-hőmérsékletet igénylő felületfűtésekkel kell kombinálni.
A falfűtések jelentősége a külső fali hőszigetelés fejlődésével elmarad, a padlófűtésnél azonban a nagy meleg felületek miatt sokkal kisebb energiabefektetéssel is jó hőérzet biztosítható, és elegendő hozzá 35–40 °C-os fűtővíz. A hűtő-fűtő gépek megjelenésével pedig felmerült annak igénye, hogy a felületfűtéseket ne csak fűtésre, de hűtésre is használjuk. A mennyezetfűtési -hűtési rendszerek lényege: a nagy felületű falak és/vagy mennyezet hőmérsékletét csökkentve jó hűtési funkció alakítható ki az épületben. A felületfűtési-hűtési rendszerek kiépíthetőek vakolatos mennyezetekben és gipszkartonos álmenynyezetekben is, nyári hűtéshez 16 °C-os hűtővíz is elegendő, és télen sem kell 35-38 °C fölé tornázni a vízhőmérsékletet.
Hozzászólások