Járjon-e állami támogatás az építkezőknek, felújítóknak – és ha igen, miért?
vekony

 
Egyedülálló lehetőség házépítőknek, házfelújítóknak

 

Tudta Ön, hogy van egy hely Budapesten, ahol havonta egyszer tucatnyi szakember azon munkálkodik, hogy

a házépítők, felújítók a legjobb tervekkel vágjanak bele

a kivitelezésbe? És elhiszi ha azt mondjuk, hogy 

a klubba díjmentes a belépés? (Pedig így van. :) )

Ez a hely a Tervcafé!

Következő időpont:

2
019. május 21. (kedd) - Budapest

Bővebb információ ide kattintva.

 

Építőanyag-iparban eltöltött hosszú évtizedei után 5 évet létrehoztam Az építő közösséget, amelynek célja, hogy az első gondolat megszületésétől a tervezésen és a kivitelezésen

át segítse a ház- építőket, házfelújítókat.


Bodnár György

www.epitemahazam.hu

Járjon-e állami támogatás az építkezőknek, felújítóknak – és ha igen, miért?

- avagy Don Quijote után egy kis aktuálpolitika

 

Aki jövőre szeretne elkezdeni építkezni, vagy éppen komolyabb felújítást tervez, ezen az őszön csak kapkodhatta a fejét. Egymást érték a kormányzati megnyilatkozások arra nézve, hogy
a/ jövőre itt a Kánaán, egy csomó támogatáshoz juthatnak majd az energiatakarékosságért fáradozó építkezők, felújítók,
b/ sajnos a kekec Unió miatt magánszemélyek továbbra sem fognak jelentős pénzekhez jutni ezen a területen. (Az mellékes, hogy ezt az Unió később cáfolta.)
A mai blogban megpróbálom kitalálni, mivel is számolhatnak (most éppen) az érdekeltek, de egyben azon is szeretnék egy kicsit „filozofálni”, miért támogatja minden hosszú távon gondolkodó állam a magánépítkezőket is.

 

Pnz

 



Akkor lesz, vagy nem?

 

Szerintem kevés ember van ebben az országban, aki a címben feltett kérdésre felelősségteljes választ tudna adni – a pletykák alapján most éppen úgy tűnik, hogy lesznek támogatások, de ezek alapvetően nem lesznek nem visszatérítendőek. (Érthetően: kamattámogatott hitelek, esetleges ÁFA-csökkentés tartozhatnak péládul bele ebbe a körbe.)


 

Miért kell(ene) támogatni a magántulajdont?

Tulajdonképpen teljesen jogosan merülhet fel a kérdés (főleg azokban, akik nem építkeznek), hogy miért kap támogatást az államtól az, aki a magántulajdonát teszi jobbá, értékesebbé – vagy éppen egy ilyen magántulajdont vesz meg/hoz létre? (Figyelem, meglehetősen szubjektív válaszok következnek!)

Először is: aki egy házat (egy otthont!) épít magának, az a tulajdonszerzés egy különleges módját választja. Gondoljon bele: ha valaki egy autót vesz magának, és nem sokkal később külföldön vállal munkát, akkor beül az autóba – és autóstól eltűnik az országból.
Ha viszont valaki Magyarországon építkezik, akkor – akár akarja, akár nem, akár gondol rá, akár nem! – egyben a nemzeti vagyont is gyarapítja! Az épület ugyanis (tőle függetlenül) itt lesz még 50-100 év múlva is.
Ha jó minőségben épült meg, akkor még generációknak fog otthonul szolgálni idehaza, ha viszont rosszban, akkor egyszersmind a problémáit is ráhagyományozza a következő generációkra. (Gondoljunk a néhány évtizeden belül hatalmas pénzekért felújításra szoruló panelokra!)
Az államnak tehát igenis nem szabadna mindegy legyen, hogy mi épül az országban.



A pénztelenség csapdája

A fentiekből következő csapdahelyzet illusztrálására egy néhány évvel ezelőtti történetet szeretnék ideidézni.
Akkoriban egy felújítási projekt megszervezésével bíztak meg, így jutottam el egy energiaauditor társaságában egy csepeli házhoz. Valójában már akkor láttuk, hogy itt túl sok babér nem fog teremni nekünk, amikor kiszálltunk a kocsiból. A meglehetősen nagy telken egy kicsi és rozoga házikó állt, mögötte a domboldalon pedig éppen épült egy szintén kicsi, de újnak tűnő ház.
Kiderült, hogy az eredeti ház egy idősödő házaspáré, a felső ház pedig a régi melléképület átépítésével jön létre: ide fog költözni a házaspár nagyfia a feleségével és nemrég született kisgyerekükkel. (Persze ez is a pénzhiányból fakadó szükségmegoldás volt.)
Gyorsan kiderült, hogy a család sajnos egyáltalán nem hitelképes (pedig akkoriban még nem voltak ennyire szigorúak a hitelezés feltételei), a lejáró lakástakarék-pénztári szerződésüket pedig már beforgatták a gyerekek házába. Egyéb felújításról (amiért mentünk) tehát szó sem lehetett, de ha már ott voltunk, akkor szétnéztünk.
A régi házban egy ezeréves gázkazán működött, bármely percben élete végére érhetett. Az is kiderült, hogy a fiatalok a fenti házban szintén egy kisebb gázkazánban gondolkodnak.
Mivel a két épület nem volt nagyon messze egymástól, így feltettük a kérdést, hogy nem lenne-e célszerű a most vásárolt új, és az egy-két éven belül kényszerűségből vásárlandó hagyományos gázkazán helyett venni egyetlen nagyobb teljesítményű és jobb hatásfokú kazánt (akár egy kondenzációsat is) – és azzal fűteni mindkét házat? Az üzemeltetés is olcsóbb lenne, ráadásul a két hagyományos kazán együtt még egy kicsit drágábbnak is bizonyulna, mint az egy darab, igaz önmagában drágább minőségibb megoldás. (Csak a példa szemléltetésére kerüljenek a hagyományos kazánok 2 x 100.000 Ft-ba, a nagyobb teljesítményű, jobb hatásfokú 150.000 Ft-ba. A valódi árakra már nem emlékszem.)

És ekkor jött a döbbenetes válasz, ami után az ember csak tehetetlen dühöt tudott érezni.
„Ezt mi is kiszámoltuk” – mondta el az úr. „Tudjuk, hogy ez lenne a racionális megoldás. De nekünk jelenleg egész egyszerűen NINCSEN plusz 50.000 Ft-unk!”
Ennyi pénz hiányzott ahhoz, hogy ebben az otthonban hosszú távon megoldják a család problémáit, kevesebbet fogyasszanak, kevésbé legyenek kiszolgáltatva a rezsiköltségeknek, kevésbé szennyezzék a levegőt – és még sorolhatnám.
Ezt a képzeletbeli 50.000 Ft-ot kellett volna valakinek odaadnia/megelőlegeznie. És ez már nem (csak) piacgazdasági kérdés.


 

Hogyan gondolkodik az okos állam?

Hogy ez a probléma mennyire valós, arról megint egy jó pár évvel ezelőtti példát szeretnék hozni.
Annak idején a cégemmel (mármint ahol dolgoztam) Felső-Ausztriában jártunk, meg szerettük volna ismerni azt, hogy milyen állami támogatásokkal számolhat egy ottani építkező. (Röviden annyit, hogy megdöbbentünk a támogatások sokféleségén.) Ez még abban az időben történt, amikor még a napkollektorok (nem napelemek!) is éppen hogy kezdtek elterjedni, és még a szigetelési láznak is csak az elején jártunk.
A rendszert megismerve én annak idején arra jutottam, hogy ha egy ottani Hans elkezdett számolgatni (mert egy gazdag országban is osztanak-szoroznak az építkezők), akkor az jött ki neki, hogy ő bizony nem vásárol és szereltet kollektorokat a házára, mert nem éri meg neki.
Ekkor lépett azonban közbe az állam, amely pontosan kiszámolta, hogy az egy szem Hans kollektoraival marginális energiamegtakarítás érhető el országos szinten – de sok-sok Hans már sokra megy. A sok apró megtakarítás által csökkenhet az ország energiafüggősége, kevesebb lesz a szén-dioxid kibocsátás, így a kvótákkal is jobban lehet gazdálkodni – az országnak tehát megéri egy kicsit megtámogatni a sok-sok Hans-ot, hogy ennek a támogatásnak köszönhetően már megérje nekik belevágni - például egy kollektoros beruházásnak.
Az eredmény: mindenki jól járt.

Csak remélni lehet, hogy jövőre immáron idehaza is az ilyen nyer-nyer elvrendszer jegyében összeálló EU-s és állami támogatások segítségével újulhat meg minél több otthon!
Aki hallja, adja tovább!
:-)

Utóirat: A mi otthonunk újságon túl Az építő közösség Facebook-oldalán is első kézből és azonnal értesülhet az esetleges pályázatokkal kapcsolatos tudnivalóktról!


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}