Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (2. rész)
vekony

 
Egyedülálló lehetőség házépítőknek, házfelújítóknak

 

Tudta Ön, hogy van egy hely Budapesten, ahol havonta egyszer tucatnyi szakember azon munkálkodik, hogy

a házépítők, felújítók a legjobb tervekkel vágjanak bele

a kivitelezésbe? És elhiszi ha azt mondjuk, hogy 

a klubba díjmentes a belépés? (Pedig így van. :) )

Ez a hely a Tervcafé!

Következő időpont:

2
019. április 30. (kedd) - Budapest

Bővebb információ ide kattintva.

 

Építőanyag-iparban eltöltött hosszú évtizedei után 5 évet létrehoztam Az építő közösséget, amelynek célja, hogy az első gondolat megszületésétől a tervezésen és a kivitelezésen

át segítse a ház- építőket, házfelújítókat.


Bodnár György

www.epitemahazam.hu

Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (2. rész)

Az előző (mondhatjuk bevezető) részben megtudtuk, hogy a magyar Don Quijote (DQ) házépítésre adta a fejét – még az is lehet, hogy kicsit meggondolatlanul.
Persze DQ ebben a pillanatban még nem is volt Don Quijote – hiszen a szélmalomharcok csak ezután kezdődtek.
Először ugyanis meg kellett tervezni azt a bizonyos házat.

 

 

hzterv 

 

Na de ki tervezze?

 

A legtöbb európai országban ez nem okoz különösebb fejtörést: felüti az építkező a kamarai névjegyzéket, és tulajdonképpen bárkire rábökhet, nagyot nem hibázhat. Ott ugyanis csak olyan szakemberek szerepelnek, akikben meg lehet bízni – mind szakmai, mind etikai szempontból.
És ez ugyanígy igaz a különböző ipartestületi névjegyzékekre is!
A kamarák, ipartestületek ugyanis egyik legfőbb feladatuknak a szakma becsületének védelmét tekintik.
Pontosan tudják, hogy ez a jövőjük záloga. Akkor lesz munkájuk, és – ami talán még fontosabb – akkor fognak tudni megélhetést biztosító árakon dolgozni, ha az építkezők megbíznak bennük. (És ez még fokozható: gyerekeiknek, akik majd továbbviszik a vállalkozást, szintén csak ekkor lesz megélhetést biztosító munkája!)
Ennek tudatában kőkeményen kiszűrik maguk közül a tisztességtelen (vagy éppen „csak” hozzá nem értő) kóklereket, akik az egész szakma becsületét rombolják.

Egy ismerősöm mesélte, aki még a mostani „nagy kivándorlás” előtt dolgozott egy német kisvárosban (az építőiparban). A helyi mesteremberek rendre összejöttek az egyik helyi étteremben, jókat ettek és ittak, miközben átbeszélték aktuális dolgaikat, közös ügyeiket. De ez a nagy haverkodás csak addig tartott, amíg valaki ellen panasz nem érkezett. Ekkor kiszállt a testület erre hivatott szakértő csapata, és megvizsgálta, mennyiben állja meg helyét a panasz. Ha úgy ítélték meg, hogy a bejelentőnek nincs igaza, akkor maximálisan kiálltak testületileg is a bepanaszolt iparos mellett. De ha az derült ki, hogy a panasz jogos, akkor két dolog történt:
- felszólították a bepanaszoltat, hogy saját költségén záros időn belül javítsa ki a hibát (mert különben fegyelmi következik az ipartestületben);
- arra is felhívták a figyelmet, hogy „ez volt az utolsó dobása” (na jó, lehet, hogy ez elsőre nem volt ennyire drasztikus – nyilván függött a hiba súlyától is), legközelebb kizárják a tagok közül (és akkor nem lesz munkája…).

Szerintem nem sok építési szakember vitatkozik velem, ha azt mondom, a magyar építkezőket nem segíti egy ilyen kamarai rendszer. Sem a kamarák, sem az ipartestületek nem vállalják fel a tagság érdemi szűrését.
Ha kicsit cinikusan (és túlzóan) fogalmazok, akkor azt mondom, hogy az kamarai tag, aki egykor megszerezte az oda szükséges képesítést és befizette a tagdíjat. (Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy a mérnököknél például kötelező továbbképződés is van.) A kötelező kamarai tagságról már ne is beszéljünk…

 

Hogyan kezdhet neki tehát egyáltalán az építkező, felújító a tervező-keresésnek?
Jó esetben ajánlás útján. Ha szerencséje van, akkor az ismeretségi, baráti körében akad olyan valaki, aki belátható idővel ezelőtt építkezett, és bátran meri ajánlani akkori tervezőjét.
Ez sajnos sokszor eléggé szűk merítés az elinduláshoz. Mi van akkor, ha az illető mostanában éppen tele van munkával (így nem tud elvállalni felelősséggel minket), vagy éppen a személyes szimpátia hiányzik az első beszélgetés alapján. (Ez utóbbi teljesen szubjektív, de ugyanakkor nagyon fontos szempont. Az építész munkája ugyanis - jó esetben! – abszolút bizalmi. Akkor tud igazán a megrendelőre szabott házat tervezni, ha a megrendelő beavatja a család életének a mélyebb rétegeibe is.) És akkor még nem beszéltünk az építész-választás egy harmadik fontos szempontjáról, az anyagiakról…

Lehetséges úgy is tervezőt keresni, hogy szaklapok, magazinok tömkelegét böngésszük (vagy éppen csak a környékbeli utcákat járjuk – ez egy új parcellázású környéknél lehet célravezető) – és olyan házakat keresünk, amelyek vagy egyszerűen tetszenek, vagy még ennél is több: azt tudjuk rájuk mondani, hogy lelkünk mélyén pontosan ilyet képzeltünk magunknak! Aztán már „csak” azt kell megtudni, ki is tervezte ezt a bizonyos házat. (Az előbb felvetett akadályozó tényezők persze most is felléphetnek, de itt már akár több alternatívát is „kiböngészhetünk” magunknak indulásul.)

Végül, de nem utolsó sorban: a tervező-keresésben a Tervcafék is komoly segítséget adhatnak – akár az ott jelen levő szakemberekkel történő személyes találkozás révén, akár az elképzelések tisztázása után ajánlás révén. (Ha még nem tudja, mi is az a Tervcafé, feltétlenül kattintson ide! :-) )


DQ Fernando Ikoma

 

 

Megismertük tehát az első akadályt: szakmailag megfelelő és emberileg is hozzánk „passzoló” tervezőt kell találni!
Soha nem szabad elfelejteni, hogy tervező-keresés már szerves része az építkezésnek (az nem az alap kiásásával vagy a felújító csapat felvonulásával kezdődik!), ettől nem szabad sajnálni az időt és a kitartást! Jó ház csak jó tervekből fog születni!

De a most vázolt első kihívás után máris jön a következő: mit mondjunk az építésznek, hogyan fogalmazzuk meg a megbízásunkat felé? (Az ugye érezhető, hogy a „Szeretnénk egy házat” elvárás azért kicsit kevés…)
Erről lesz szó legközelebb, ezt a szélmalmot próbálja majd legyőzni DQ a következő blogbejegyzésben!


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}