Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (1. rész)
vekony

 
Egyedülálló lehetőség házépítőknek, házfelújítóknak

 

Tudta Ön, hogy van egy hely Budapesten, ahol havonta egyszer tucatnyi szakember azon munkálkodik, hogy

a házépítők, felújítók a legjobb tervekkel vágjanak bele

a kivitelezésbe? És elhiszi ha azt mondjuk, hogy 

a klubba díjmentes a belépés? (Pedig így van. :) )

Ez a hely a Tervcafé!

Következő időpont:

2
019. május 21. (kedd) - Budapest

Bővebb információ ide kattintva.

 

Építőanyag-iparban eltöltött hosszú évtizedei után 5 évet létrehoztam Az építő közösséget, amelynek célja, hogy az első gondolat megszületésétől a tervezésen és a kivitelezésen

át segítse a ház- építőket, házfelújítókat.


Bodnár György

www.epitemahazam.hu

Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (1. rész)

A minap egy előadás megtartására kértek fel, a várható nézőközönség többnyire jövendő építkezőkből, felújítókból állt.
Ahhoz, hogy valami okosat mondjak nekik, megpróbáltam beleélni magam a helyzetükbe. Mi foglalkoztatja őket leginkább? Mi az, amitől feleslegesen félnek, és mi az, amitől nem tartanak, pedig jó okuk lenne rá? Vajon hogyan képzelik el jövendő otthonukat – és hogyan az ahhoz vezető építkezés folyamatát? (Ez azért izgalmas kérdés, mert idehaza azért az emberek többsége életében egyszer, esetleg kétszer vág bele egy ilyen nagy beruházásba.) És mi az, amiről jó eséllyel egyáltalán nem tudnak, pedig lehet, hogy ezen fog múlni az építkezésük sikere?
Magam elé képzeltem azokat a példákat, amiket még akkor láttam a piacon, amikor még különböző vezető építőanyag-gyártó cégeknél dolgoztam, és szerencsére nagyon sokat segítettek azok a beszélgetések, visszajelzések, amelyeket személyesen folytathattam a Tervcafékon.
Az jutott eszembe, hogy igazán frappáns hasonlat lehetne, ha a magyar építkezőket Don Quijote-hoz hasonlítanám – a rájuk váró buktatókat pedig egyfajta szélmalom-harchoz, feltéve ha egyedül, segítség nélkül vágnak bele életük talán legnagyobb vállalkozásába.
Don Quijote magyar építkezőkre hangolt meséjét most ezeken a hasábokon is szeretném megosztani – folytatásokban, remélem minél többeknek segítve!

 

Don quijote 

 

Az úgy kezdődött hogy…


Don Quijote (nevezzük ezt követően D.Q.-nak), felesége (Dulcinea) és immáron három aprócska gyermekük boldogan, de egyre nehezebben éldegélt egy magyar panelházban.
Egyik este, miután már harmadszor esett hasra a gyerekek szerteszét hagyott játékaiban, miután hiába próbált nyugodtan olvasni, mert közben a helyiség másik felén éppen D.Q. ordíttatta a tévén az éppen aktuális (spanyol) bajnokit, Dulcinea már nem bírta tovább, és kiszakadt belőle: „Te Doni, ebben a lakásban már nem férünk el!”


Aludtak rá egyet, aztán másnap elkezdték törni a fejüket, mi is lehetne a helyzet megoldása. Nem kellett soká törniük, mert még élénken élt mindkettőjükben az elmúlt hétvége emléke, amikor egy remekbe szabott szalonnasütésen vettek részt egyik barátjuk kertvárosi házánál. Hatalmas kert, benne kutya és macska, virágok, távoli szomszédok, bőséges hely bent a lakásban, csönd, béke, nyugalom (mármint ha nincsen éppen szalonnasütés)! Nem kétséges, hogy ez kell nekik is!


A célt tehát igen hamar kitűzték: saját családi házat akarnak építeni!
(Felmerült ugyan az is, hogy esetleg venni kellene egy használt házat, de egyrészt olyan sok barátjuk fázott rá erre, számolatlanul költve később a pénzt a rejtett hibák kijavítására, másrészt abban hamar megegyeztek, hogy csak egy saját építésű ház lesz olyan, ami tipikusan az ő kis családjukra lesz szabva!)


Elérkeztünk történetünk első buktatójához. Valószínűleg sokkal több időt kellett volna tölteni a nagyobb lakótérre vonatkozó igények kielégítésének egyéb lehetőségeinek felkutatásával és az alternatívák összevetésével. Saját új (nagyobb) lakás, saját használt (nagyobb) lakás, bérlakás, saját új építésű családi ház, használtan vásárolt családi ház. Mindegyik lehetőségnek megvannak az előnyei és hátrányai. Sokan és sokszor elfeledkeznek arról, hogy a kívánatos előnyökön túl egy családi házzal jónéhány kompromisszum is jár. Csak néhány mutatóba: a nagyobb kerttel rendelkező, kellő beépítési szabadságot adó  családi házak többnyire a helyiség központjától távolabb helyezkednek el (vagy ellenkező esetben jó eséllyel a telek kerül sokba), ami egyből felveti a munkahely, az óvoda, az iskola, vagy éppen a boltok, szórakozási lehetőségek megközelíthetőségét. Ráadásul mindenki ismeri azt a jó magyar mondást, miszerint az első házat az ellenségünknek építjük, a másodikat a barátunknak, a harmadikat magunknak. (Márpedig D.Q.-ék most éppen első házukat tervezgetik…)
Azt sem nehéz elképzelni, hogy egy családi ház a legpazarlóbb lakhatási forma: az üzemeltetéssel kapcsolatos valamennyi problémát nekünk magunknak kell megoldani (például saját, önálló fűtési rendszer vagy éppen locsolórendszer kiépítésével), ráadásul közvetlen szomszédok sem vesznek körbe bennünket, akik „melegítenének” bennünket télen (egy szabadon álló családi ház határoló szerkezetei minden irányban a hőveszteség forrásai).
Egyszóval érdemes egy esténél azért többet szánni a nekünk ideális lakhatási forma kiválasztására. (Ha ezt mindenki megtenné, akkor nem lenne olyan magas a kiköltözést követően néhány éven belül a városba visszaköltözők aránya.)
Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozunk az Építem a házam könyvsorozat 1. kötetében, sok-sok praktikus mérlegelési szempontot felsorolva. Nagyon büszke vagyok arra, hogy amikor akkori kolléganőm (aki éppen akkor keresett férjével és kisgyerekükkel építési telket) elsőként elolvasta – még megjelenés előtt – a könyvet, párjával arra jutott, hogy a családi ház és az azzal járó építkezés nem az ő jövőképük. Vettek inkább egy nagyobb használt lakást – és így egészen biztosan megspóroltak több millió forint ablakon kidobott pénzt…
Legközelebb már az első szélmalomharccal is megismerkedünk: D.Q.-ék elkezdik tervezni a házat!


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}