Arányaiban Kőszeg hazánk legtöbb műemléket bemutató városa. Kapkodja a fejét a látogató a belváros utcáin, ahol a hagyományos cseh és németalföldi építészet testesült meg a gyönyörű és tisztán tartott házakon. A gyarapodás és a külföldi építőművészek fantáziadús ízlése tükröződik a belváros reneszánsz stílusú lakóházain. A céhekbe tömörült iparosok és a város hagyományos terméke, a bor gazdagították a Gyöngyös-parti várost.
Bizony, felkapja a fejét, s szinte rémülten pillant órájára a Kőszegen forgó idegen, mikor meghallja a város ódon templomainak együttes déli harangszavát, déli 11-kor. A kőszegi polgárok tudják: Jurisics Miklós várkapitánysága idején az éhségtől sokat szenvedett janicsárok lázadása az ostrom feladására kényszerítette Ibrahim nagyvezért. A hagyomány szerint az utolsó seregrész 11 órakor hagyta el a környéket, és ennek emlékére 1777-től nem csak délben, hanem előtte egy órával, 11-kor is megszólalnak a város harangjai.
Kísérőnk, az idős tanárember meséli: – A II. világháborút követően a városra a feledés majd félévszázados jótékony leple borult. A vasfüggönyt felhúzták a város szélén húzódó senkiföldjén, az ország felől pedig a határsáv szigetelt. Kőszeg élte a maga belterjes életét, az ideológiai fertőzés sem Keletről, sem Nyugatról nem támadta a várost. Az ellenséggé maszkírozott sógorok imperialista eszmevilága aligha fertőzhette meg a kőszegieket, és e kort a helyiek sem terjeszthették az ország szűziesen tiszta szocialista lelkületébe. Szegényen, de méltósággal éltek az ország legkisebb városának polgárai, a felsővárosban évszázadok óta németek, középen a magyarok és a délkeleti alvégen a horvátok. Képzelhetjük, milyen ideológiai zűrzavar uralkodhatott az ötvenes évek első felében Kőszegen.”
A szocialista változások szele nem érintette meg a várost, szorgos lakói lélekszámban alig-alig gyarapodtak, megélni is egyre nehezebben tudtak. Az alig húsz kilométerre lévő Szombathely adott kenyeret a városka dolgozóinak. A tanár úr mosolyogva idézi fel egy régi diákjának szavait: Kőszegnek csak a bortermelés maradt, s csak a vasfüggöny lehulltával nyílt meg a város az – Ismeretlen magyar tájak mozgalom” érdeklődő szemlélői számára.
Az elzártság évtizedei kettős lelkűvé tették a kőszegieket. Kuntner Ferenc építész, polgármester percenként esik át a maga metamorfózisán: – Jó lenne, ha a hazai és a külföldi tőke felfedezné azt a gyönyörűséget, amelyet városunk nyújt, és azt a csodát, amit a természet kínál a látogatónak. Hatalmas lehetőségeink vannak az idegenforgalomban, de egyelőre nagyobb csábítást jelent a büki termálvíz, a Sopron környéki hegyek, vagy éppen az osztrák várvidék (Burgenland). Érdekes módon inkább a keleti országrészből érkeznek vállalkozók, akik részben nálunk, de még inkább a Lajtán túl fektetnek be.” Majd hirtelen átváltozik építésszé a polgármester.
?Az, hogy ilyen maradt Kőszeg, amilyennek ma látják, elsősorban a bezártságának köszönhető. A műemlékházak vastag falai és erős alapja még évszázadokig otthont nyújthat a bentlakóknak, és közösségi helyet az intézményeknek.”
Az értékőrző városfejlesztés meghatározó feladata a műemlékvédelem. A kőszegi önkormányzat a házak homlokzatának felújítását kamatmentes kölcsönnel támogatja. És nem olcsó mulatság a gyönyörű utcakép házankénti kialakítása sem. Komoly segítség, hogy 1991-től a történelmi belváros a nemzeti örökség része lett, azóta kap némi (de nem elég) támogatást a különböző építészeti hatóságoktól is. Szemgyönyörködtetően újult meg a reneszánsz és barokk stílusú házak, palotácskák külleme. A város zöldövezete markánsabban változott. Az ötvenes-hatvanas évek megbicsaklott ízlésű építészeti szürkesége a nyugati határnyitás után visszatért stílusában a tájra jellemző jegyekhez.
A polgármester újabb – színeváltozása” már a racionális városgazdát mutatja:
?A szegénységünk mentette meg a várost a házgyári építészettől. A vegetálás éveiben megúsztuk az iparszerű építkezést, mert a kivitelező diktált, az OTP beruházott, és ehhez kellett a lakossági támogatás is. A lakásigénylést pénzzel kellett megújítani a hetvenes években, és rögtön kiderült, hogy a korábbi háromszáz-négyszáz várakozó harminc-negyvenre csökkent. Ilyen kis számú lakásépítés már nem volt üzlet a házgyáraknak, ezért az OTP ide, Kőszegre nem épített panelházakat.”
A családi házas lakások a teljes állomány egyharmad részét teszik ki. A külső övezetben a kertes házak dominálnak, míg a történelmi városmagban a zártsorú építkezés volt a jellemző. A felsővárosban a zártsorú építkezés rendezetlen, vagy, finomabban fogalmazva: sok az osztatlan tulajdon. Az utcai frontra építkeztek az ősök, aztán gyarapodott a család, a következő generáció újabb házzal vagy szárnnyal bővítette a fészket, és ma már három, sőt négy generáció él ugyanannyi házrészben. Legfeljebb a nagymamát költöztették az utcafrontról hátrább. Egyegy ilyen házrész az osztatlan tulajdonú telken azt jelenti, hogy közös az udvar, de a kertkultúra még nem jellemzője e telkeknek.
Az újonnan vagy a közelmúltban épült családi házak általában három-négy szobásak, mivel Kőszeg teljesen közművesített, legfeljebb egy-két csatornázatlan utcából hiányzik az összkomfort. A társasházi lakások pedig általában olyanok, mint bárhol az országban. Ami nem egyértelmű dicséret, hiszen a hatvanas-hetvenes években a műemlék épületek közti üres telkekre épített két-háromszintes létesítmények bizony kirínak az ékszersorból.
Racionalizmusra kényszeríti a város gazdáit a források szűkössége. Üres, beépíthető telkek az egyik volt határőrlaktanya területén fekszenek, amelyet az önkormányzat az elmúlt években megszerzett. Költségvetési támogatásból tellett a közművesítésre, és a közeli jövőben sajátos licittel juthatnak az új otthonra vágyók építési telekhez. A kikiáltási ár – nulla” forint, az érdeklődők pedig addig srófolhatják felfelé az árat, ameddig tehetségük vagy tehetősségük bírja. Minden pénz, ami ezen felül folyik be Kőszeg kasszájába, tiszta nyereség a városnak. Összehasonlításul: a magánforgalomban a telkek stagnáló árfolyama mellett általában hatezer forint négyzetméterenkénti összegért kelnek el.
Másik, a város terjeszkedése szempontjából beépíthető terület lesz a lakótelep melletti tíz hektár, amelyre a rendezési terv már készen van, a városatyák a hasznosításról gondolkodnak. Az biztos, hogy családi házak építése a közművesítés költségei miatt luxusnak minősül, társasházak számára viszont kiválóan alkalmas. – A városrendezési tervek alapelve szerint a városközpont sűrű beépítettségű marad, és ahogy halad a látogató a város nyitott széle felé, egyre levegősebbek lesznek a telkek” – szögezi le a polgármester.
Az új divat, a lakóparkok építése szolidan megérintette Kőszeget is. Egy osztrák vállalkozó a közigazgatásilag a városhoz tartozó Kőszegfalván kezd építeni egy lakóparkocskát. Hogy milyen sikerrel tud majd túladni a lakásokon, az az ő üzleti titka, valószínűsíthető, hogy a sógorok jönnek át a szomszédból ingatlant venni.
A polgármester már korábban említett – kétlelkűsége” a jövő Kőszegének lefestésében a városvezető kerekedik felül. Kuntner Ferenc sajnálja, hogy a város intézményhálózata már régóta nincs kihasználva. Szomorú példaként idézi a nyolcvanas évek diáklétszámát, amikor még 1500 iskolás tanult az alap- és középfokú intézményekben. Az ezredfordulóra számuk már a 900-at sem érte el. Városgazdálkodási szempontból mindenképpen a lélekszám növekedése lenne kívánatos. Munkahelyi okok miatt viszont éppen az ellenkezője történik, ugyanis Kőszegnek kevés a középvállalkozása. Nagyvállalata pedig csak a Kroschu, persze ez is csak helyi léptékben nevezhető nagynak. A helyiek Szombathelyre járnak, és a jövő sem az ipari munkahelyteremtés irányába mutat.
Az idegenforgalom hozhatja el a határszéli városka gyarapodását. Két irányban tapogatóznak a város sorsának jobbra fordításán gondolkodók. Az egyik, talán könnyebben járható út a turizmus erősítése, a történelmi emlékhelyek kiépítése és vendégfogadásra alkalmassá tétele, valamint a gyógyturizmus, amelyben elsősorban a légzőszervi – asztmatikus – betegségben szenvedő gyermekek kezelése a cél. Valamikor híres tüdőkórház volt itt az Alpokalján, aztán a tébécé felszámolásával szükségtelennek ítélték az intézmény fenntartását. A másik terv is a múltból veszi a példát. Hajdan híres iskolaváros volt Kőszeg. A jövőt is ebben a szerepben keresik.
Hozzászólások