Egy 1955-ben megjelent Magyarország útikönyv szerint a Duna jobb partján fekvő Komáromnak mintegy 10 000 lakosa volt. Ma kétszer ennyien élnek a valahai katonavárosban. És közel kétszer ennyien laknak a túlparti Komáromban (Rév-komáromban). A szlovákiai és a magyarországi Komáromot sűrű forgalmú híd kapcsolja össze. A kettészakítottság érzése a Duna mindkét partján erősen él a lelkekben; ezt az érzést tompíthatja az uniós csatlakozás, s annak összes várható közös előnye.
Ama útikönyv még úgy fest, mintha
a döbbenetes méretű monostori vagy igmándi erődrendszer a föld színén se lett volna azokban az években. Ami részben igaz: a bevehetetlennek tűnő katonai-mérnöki létesítmény jelentős része a földfelszín alatt van. A monostori erődben járva álmélkodhatunk azon a mérhetetlen emberi erőfeszítésen és tervezői gondosságon, mely – a túlkomáromi erődrendszerrel együtt – gyakorlatilag bevehetetlenné tette Komáromot. Ugyanígy nem szól az útikönyv a hosszú esztendőkön
át itt állomásozó szovjet csapatokról,
az általuk okozott felmérhetetlen anyagi károkról. (Egy szemléletes példa: a lóistállók márvány itatóit letördelték, mert útban voltak.)
?Kis” Komárom
Noha Zatykó János, a komáromi önkormányzat polgármestere is elismeréssel szól az erődrendszert működtető közhasznú társaság tevékenységéről, a történelmi múlt megőrzéséről, az újra látogatható nemzeti örökségről, a hétköznapi gondok sem maradhatnak említetlenül.
Komárom mai lakáskoncepciója kettős: egyrészt pályázati pénzek megszerzésével kívánják növelni az önkormányzati lakások számát, másrészt a kínálati lakáspiac megteremtése vállalkozási alapon. Közműves telkek kialakításával, külterületek belterületté nyilvánításával is segítik a magánerős építkezéseket. Míg a kilencvenes években évente átlagosan 30 magánerős lakás épült a városban, 2002-ben 77, tavaly szeptemberéig 48 otthon készült el.
Közben azonban váratlan, kalkulálhatatlan helyzetek is adódnak. Jelentkezett egy tajvani cég, hogy munkásai, alkalmazottai részére megépítene 50 lakást. Az önkormányzat frissen, rugalmasan alkalmazkodott az ajánlathoz: a cég részére piaci alapon biztosított telket az ipari park közelében. Az egyenként 40 négyzetméteres otthonok 4 lakásos társasházakban kerülnek átadásra, ha a beruházó cég él a képviselő-testület által nyújtott lehetőséggel.
Zatykó János igen büszke arra, hogy
a város polgárai – olykor erejükön túl is – sok pénzt és energiát áldoznak otthonaik felújítására. Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy a város tulajdonában lévő önkormányzati bérlakások többsége meglehetősen rossz
állapotban van, alacsony komfortfokozatú. Ez is indokolja új szociális bérlakások kialakítását, átadását. Az igényekhez képest nagyon kevés bérlakással gazdálkodik az önkormányzat. (Voltak olyan megüresedett bérlakások, amelyekre 24 család jelentkezett.) Az természetesen a város gondja, hogy milyen szempontrendszert dolgoz ki az új igénylők számára, akik bizony számosan vannak.
Az önkormányzat olyan bérlők kezébe szeretné adni a tulajdonát, akik a megállapított bért rendszeresen megfizetik, s magát a lakást is a kellő mértékben karbantartják.
Várhidi Ilona építész szerint nagyon hiányzik egy városi főépítész, hogy az alkalmilag épülő, egyébként színvonalas, jól tagolt épületek valami módon harmonikusan illeszkedjenek egy leendő városképbe. Természetesen köztudott, hogy – Kis”
Komárom fiatal város, kevés műemléke
is jelzi ezt. (A városhoz csatolt településeken, például Szőnyben számos műemléki védettségű épület van.)
Az építésznő szerint ideje volna elkezdeni egy valódi, működőképes városközpont tervezését, amely köré tovább szervesülhet a város. Hangulatos kulturális-szabadidő centrum lehetne a Rüdiger tó és környéke.
A város fő turisztikai vonzereje az erődrendszer mellett a gyógyfürdő, ennek kulturált kiszolgáló környezete; a mellé települt camping őszi ottjártunkkor is üzemszerűen működött.
Rév-Komárom
Rév-Komáromba ma már könnyebb átjutni, mint a délutáni csúcsforgalomban Pestről Budára. Az útlevél-ellenőrzés egy pillanat műve, nyoma sincs a hajdani gyomorszorító izgalomnak. Valamivel később legfeljebb azért, mert a parkolóban se automatát, se parkőrt nem találni. A nemfizetés miatti pánikot azonban feledteti a Klapka tér látványa: a hangulatos épületek, a szobor, a neoklasszicista városháza. Lelkesedésünket megértően fogadja a polgármester, Bastrnák Tibor, aki nem született komáromiként vallja, hogy nincs nála nagyobb lokálpatrióta a városban. Mindazonáltal közel sem annyira elégedett
a rehabilitációval, mint mi.
– A belváros nagy része magántulajdonban van. Az emberek elkezdték felújítani értékes ingatlanjaikat, de jó párra nem került még sor. Nagy gondunk – különösen az új építéseknél – , hogy Magyarországhoz képest túlságosan liberálisok az építésügyi szabályok, emiatt születtek olyan építmények, amelyekre nem lehet büszke a város – tárta elém aggályait a polgármester.
A rendezésnek két útja lehet: a központi előírások szigorítása vagy nagyobb szabadság biztosítása az önkormányzatoknak.
Rév-Komárom fekvése irigylésre méltó, ugyanakkor a terjeszkedés szempontjából nem szerencsés, hiszen határt szab a Duna és a Vág-Duna. Az önkormányzat 2005-re két-három új utcát tervez nyitni a családi házaknak. Az infrastruktúra kiépítéséhez bíznak az állami támogatásban. A közművesített telkekhez pályázat útján juthatnak az építkezni szándékozók, akik jelzálog-fedezet mellett vehetnek igénybe hosszú
lejáratú hiteleket. Az önkormányzatnak – pénzügyi lehetőség híján – nem áll módjában egyéb módon segíteni az otthonteremtőket. Költségvetése is alatta marad a kevesebb lélekszámú – kis” Komároménak, pedig a feladatok egybecsengenek: oktatási, kulturális, szociális intézmények fenntartása, közvilágítás, utak, parkok rendben tartása és így tovább.
A 38 ezer lakos nagy része szövetkezeti jellegű – tömbházakban” él. A város jelenleg 850 bérlakással rendelkezik, ezektől mielőbb szeretne megválni, mert fenntartásuk és a bentlakók köztartozásának kiegyenlítése jelentős összeget emészt fel a költségvetésből. A rászorulók részére kisebb szociális lakásokat jövőre, új, piaci bérű lakásokat pedig 2005-ben tervez építeni az önkormányzat.
A törekvések, az elképzelések hasonlóak a Duna bal és jobb partján, s egyre szorosabb az együttműködés is. Ahogy a polgármester fogalmazott, csak – történelmi botlás” a város kettészakítottsága, a két országhoz, két kormányhoz tartozás.
Hozzászólások