A mai rohanó világ bizony arra késztet bennünket, hogy mindig a legjobbat, a legtöbbet nyújtsuk, nem gondolva saját magunkra, egészségünkre. Néha azonban érdemes egy pillanatra megállni, megnyugodni, lazítani, relaxálni egyet, hogy másnap újult erővel vethessük bele magunkat tennivalóinkba.
Épp ezért egyre népszerűbb hazánkban a hétvégézés, az egy vagy két éjszakás kikapcsolódás, amikor a család felkerekedik, utazik pár órát, és két napon át kikapcsolódik hazánk valamely szép táján. Ahhoz ugyanis felesleges külföldre utaznunk, hogy egy jót pihenjünk és kényeztessük magunkat, határainkon belül is sok olyan helység található, melyet érdemes felfedezni, hiszen mind szépségével, kulturális, sport, egészségügyi, wellness és más szolgáltatásaival kitűnő kikapcsolódást nyújthat az egész család számára.
Az ország különböző régiói egyre dinamikusabban fejlődnek, megannyi turisztikai látnivalót, fürdőt újítanak fel, s bizony a szállások is gombamód szaporodnak. Szinte már minden nevezetes helyünkön találhatunk pénztárcának megfelelő hajlékot, a szállodától a kiadó szobáig egyre nagyobb a választék. Már csak azt kell eldönteni, hogy merre fordítsuk a kormánybotot, az ország melyik tájegységén kapcsolódjunk ki.
Volt egy barátom, aki magyarként egész életét külföldön töltötte, s amikor hazajött pár évre, engem kért meg: mutassam be Magyarországot. Nehéz dolgom volt, mert mindent meg akartam mutatni, és hirtelen dönteni sem tudtam: fürödni menjünk vagy hegyet mászni, szórakozni vagy egy erdő közepére. Magyarországnak ezer arca van, mindenki megtalálja azt, ami neki tetszik, én azonban mindent szeretnék látni – mondta, amikor útra kerekedtünk. A főváros budai oldalának minden fürdőjét végigjártuk, az elegáns Széchenyitől a nemrég felújított Rudasig, úsztunk a Lukácsban, hogy kipihenjük a Hármashatár-hegyen tett sétánk fáradalmait. Persze jártunk a csodálatos Hévízi tónál, Miskolctapolcán, belemerültünk a harkányi és a kehidakustányi fürdő habjaiba is, éjszaka fürdőztünk a gyulai várfürdőben. Télen Egerszalókot szerettük a legjobban, ahol a hajunkra fagyott a dér, miközben a forró vízben pancsoltunk. Minden hónapban újabb és újabb hegységet hódítottunk meg: elsőként megmásztuk a Kékestetőt, a Bükk-hegységben, Zemplénben és a Börzsönyben megtapasztaluk az erdő tökéletes magányát és a patakban mosogatás gyönyörűségeit.
A legnagyobb borvidékeket is meglátogattuk: a villányi, mádi és egri kis pincékhez azóta is visszahúz a szívem, nem szólva a hangulatos zalakarosi és gyöngyösi borfesztiválról. A legjobb hazai pálinkákból is válogathattunk: a napkori böllérversenyen fogópálinkát, a gyulai karnevál jelmezes felvonulása után pedig ágyaspálinkát kóstoltattak velünk.
Biciklivel jártuk körbe a Balatont, síeltünk a Kékestetőn, quadoztunk Domonyvölgyben, siklóernyőztünk Visegrádnál, és persze kirándultunk a hazai avar illatú vadvirágos erdőkben.
Sokat láttunk, de nem eleget. A barátom már visszatért külföldre, a reptéren nem győzött hálálkodni a látottakért. Nem kell semmit megköszönnöd, válaszoltam, ezekkel az utakkal, hidd el, én is több lettem. Ezt az élményt szeretnénk nyújtani Önöknek is, kedves olvasóink, Honi barangolásainkon.
Hozzászólások