Emlékeznek a mesefilmre, amelyben Poldi bácsi kedvéért a gangos pesti bérház udvarát begyepesítik a lakók? A tulajdonos a gyermekkori emlékeiben ma is élő, titokzatos, belvárosi belső udvar hatására döntött úgy, hogy itt szeretné második otthonát kialakítani.
“Imádom a régi polgári lakások magasságát, a hatalmas nyílászárókat és a recsegő parkettát! Éppen ilyen lakásra vágytam, és hosszas keresgélést követően, amikor már éppen feladtam volna, találtam rá végül, teljesen leromlott állapotban… Mégis rögtön beleszerettem, ahogy beléptem az ajtón.” – számol be Yvette a nagy találkozás pillanatairól.
A lakás felújítása jelentős kihívást jelentett. Szerencsére az újdonsült tulajdonost nem olyan fából faragták, aki feladná. Korábbi otthonai berendezése nyomán Yvette jó adag tapasztalattal és bőséges fantáziával rendelkezett arról, milyen munkálatok szükségesek ahhoz, hogy teljesen új életet adjon az alapokig lecsupaszított ingatlannak. Mivel igen régi az épület – 1850-1900 között épült klasszicista stílusú belvárosi házról beszélünk –, az összes kábelt újra kellett húzni a lakásban, amihez vissza kellett bontani egyes falrészeket is. Nehézségek persze mindig akadnak, és a kivitelezők sem mindig úgy értelmezik a tökéletesen elvégzett munka fogalmát, ahogyan a megrendelő. Nem várt bonyodalmakat okozott például, amikor az ablakok felújításánál a szakember a kilincs megjavítását már nem érezte saját feladatának. Az eredeti, 150 éves óriási duplaszárnyas ajtókat mindenképpen meg kellett tartani, itt is teljes renoválásra volt szükség, de mivel az asztalos külföldön is vállalt munkát, hónapokig kellett várni rá. Végül 2014 őszére készültek el, ám az ingatlan szebb és eredetibb kialakítást kapott, mint amilyen valaha volt, megtartva klasszikus értékeit.
A hosszú keskeny „kiflilakás” jelenleg egy hálószobát, egy nagy nappali-étkező-konyhát, a gyerekek számára a galérián kialakított kisebb hálószobát, fürdőszobát, toalettet, egy kicsiny kamrát és egy „könyvtár- és zeneszoba” jellegű helyiséget foglal magában. Mindezt összesen 59 négyzetméteren! Ugye, szinte hihetetlen, hogyan fér el ennyi minden egy ekkora lakásban?
Minden csak fantázia és kreativitás kérdése… Annak pedig nincs híján a család: Yvette férje arculattervező, eredetileg grafikus, ő is sokat segített az enteriőr kialakításában. Közös munkálkodásuk eredménye a nappali mennyezete, amely igazán különleges megoldást kapott. „Eredetileg freskót terveztünk, de nagyon drága lett volna. Ehelyett freskót mintázó tapéta lett a megoldás. A színes nyomtatónk próbára tételével és sok-sok kísérletezés után került a megfelelő homokszínű árnyalattal a plafonra.” – árulja el Yvette a műhelytitkot. Az oszlopcsarnokos poszter és az összes bútor és apróbb berendezési tárgy beszerzése is hosszabb folyamat eredménye volt, mert minden részletre ügyelve kellett összehangolni a végeredményt. A sok fáradozás végül meghozta az eredményt, mert egy álom valósult meg általa.
Hozzászólások