A svájci rezidencián

A svájci rezidencián

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

A legtöbb ember számára egy nagykövetség fényűző környezetet jelent. Olyan helyet, ahol fontos találkozók zajlanak. A fogadásokon, vacsorákon ízletes specialitásokat szolgálnak fel a meghívott neves vendégeknek. A legtöbben ennyit láthatnak a vezető diplomaták munkájából, életéből. Egy nagyköveti rezidencia még titokzatosabb, mert zárt világ. Olvasóink szerencsések, mivel a Jean-François Paroz-val folytatott beszélgetésünkből megismerhetik a svájci nagykövet életét, életterét.

 

05

 

Régi mániám végighajtani a Stefánián” – szól a híres magyar sláger. A dal azt jelzi, hogy az 1838-as nagy pesti árvíz hatalmas pusztítását követően impozáns villák épültek az Andrássy és a Stefánia úton. Ezek között voltak, és állnak ma is Budapest legelegánsabb épületei. Az egyik ilyen épület a Svájci Nagykövetség és a nagyköveti rezidencia székhelye. Ahogy végigsétálunk a tágas, gyönyörűen berendezett szobákon, a ház történetéről beszélgetünk. Paroz nagykövet elmondja, hogy a villa eredetileg Kálmán Henrik, a Brit-Magyar Bank igazgatójáé volt. A svájci kormány 1938-ban bérelte ki az épületet a bankártól, a Svájci Államszövetség Követsége, majd 1963-tól a Svájci Nagykövetség működött itt.

Az idei a holokauszt 70. évfordulójának az éve. A Svájci Államszövetség személyzete és az épület is fontos szerepet játszott a holokauszt körüli időben. Paroz nagykövet egy svájci diplomata Magyarország német megszállása alatti munkáját ismerteti. 1942-től a háború végéig Carl Lutz volt a svájci helyettes konzul Budapesten. Több mint 62000 zsidó köszönheti neki az életét azáltal, hogy védleveleket állított ki számukra. Carl Lutz, sok más személy mellett Magyarország miniszterelnökének is segített. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján Dr. Kállay Miklós menedékjogot kért a svájci követségen, de nem kapta meg. Carl Lutz kocsiba ültette, és maga vitte át a miniszterelnököt a török követségre, ahol megkapta a menedékjogot. Carl Lutz fényképét a rezidencia nagy szalonjában láthatjuk. Lutznak megengedték, hogy elhagyja Magyarországot, mielőtt az orosz csapatok bevonultak az országba. 

Egy másik svájci diplomata, Arnold Feller, aki ebben az épületben élt, nem volt ilyen szerencsés. Őt ugyanabba a szovjet börtönbe vitték az oroszok, ahol a svéd diplomatát, Raoul Wallenberget tartották fogva. A háború végén Fellert két orosz pilótáért cserében szabadon engedték, míg Wallenberg a fogolytáborban halt meg.

Nem csupán a villaépület történelme érdekes, de az sem mindennapi, hogy mára multifunkcionális komplexumként működik. Hogyan képzeljük ezt el? 
Ez az épület ad otthont a nagykövetségnek, a nagyköveti rezidenciának és a Svájci Hozzájárulás Program Hivatalának. Az a célom, hogy ezen létesítmények a legteljesebben támogassák a svájci érdekeket, és javítsák a kétoldalú kapcsolatokat. A rezidencián arra is lehetőség nyílik,hogy a svájci üzletemberek magyar vezetőkkel és partnereikkel találkozzanak. Svájc a hatodik legnagyobb külföldi befektető ország Magyarországon: 300 vállalattal 35 000 munkahelyet biztosít. Svájc nem tagja az Európai Uniónak, de mivel európai ország, érdeke, hogy segítse egy jól működő Európa létrehozását. A Svájci Hozzájárulás program keretein belül 31 milliárd forint támogatást nyújtunk Magyarországnak, amibe 37 projekt tartozik. A program részeként négy nagy vízellátási projektet finanszírozunk, köztük az Ózdi Vízellátási Rehabilitációs projektet, amelynek költségvetése több mint 1,8 milliárd forint.

Az épület mindenekelőtt a Svájci Nagykövetség, ugyanakkor a nagykövet és felesége, a szintén diplomata, most a Vöröskereszt Mozgalomban tevékenykedő Yulia Gusynina Paroz rezidenciája, lakhelye is. Mire figyeltek a berendezkedés során?
Igen, ez egy különleges helyzet, amit igyekeztünk a feleségemmel, Yuliával tökéletesen megoldani. Kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a villaépület három funkciója harmóniába kerüljön annak építészeti stílusával, berendezésével, szőnyegeivel, beleértve még az olyan finom részleteket is, mint a bútorkárpitok vagy éppen a függönyözés. 

Vallom ugyanis, hogy egy rezidencia bemutatja a nagykövetet és életútját is. Rámutat arra, hogy a fogadó ország és Svájc kultúrája hogyan illeszkedik össze egy épületben. A legjobb példa erre a nagy szalonból nyíló, hatalmas tükrös ajtajú étkező. Ez az a hely, ahol koncerteket, ebédeket és konferenciákat tartunk. Legérdekesebb bútordarabja az étkezőasztal, amelyet 1712-ben egy magyar mester készített német nyelvű asztali áldás intarziával. (Abban az időben ugyanis a német volt a hivatalos nyelv az országban.) És ezen a bútordarabon ma fontos megállapodásokat írnak alá a Svájci Nagykövetségen.

Különlegességet a könyvtárban és a pepita kövezetű téli-kertet a szalonnal összekötő térben is találni…
Igen, szintén izgalmas felfedezés a könyvtárfal borítása. A szoba egyik oldalán díszes faragású fa borítja a falat. A könyvespolc ajtó fölötti ívében a brit királyi címer és a latin felirat is azt jelzi, hogy az épület első tulajdonosa a Brit-Magyar Bank volt. A télikert felé sétálva, az átjáróban két festmény emlékeztet szakmai életutamra. A „42nd Street” című alkotást Tom Christopher festette, és 1999-ben New Yorkban vásároltam. Izgalmas éveket töltöttem a folyton nyüzsgő városban. Amikor az ENSZ-ben dolgoztam, minden nap megfordultam a 42nd Streeten. A másik festmény, a „Diadalmas bevonulás”, Natalia Bikir, egy moldvai festőnő munkája, amelyre Párizsban találtam rá, még 2002-ben. Történelmet, francia irodalmat és nemzetközi kapcsolatokat tanultam akkoriban az egyetemen. 

Milyen út várta Önt az egyetemi évek után?
Miután sikeresen letettem a nehéz diplomáciai vizsgát, felvettek a Svájci Külügyminisztériumba. Kiküldetéseim Afrikába, az Egyesült Államokba és Európába vezettek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a korábbi ENSZ főtitkárral, Boutros Boutros Ghalival dolgozhattam a Frankofónia Nemzetközi Szervezetében. Ghali látnoki férfi, elképzeléseiben óriási erővel. Rengeteget tanultam tőle Párizsban.

Amint az interjú a végéhez közeledik, a társalgó Stefánia útra néző hatalmas ablakai előtt állok. Azon gondolkodom, hogy ez az épület és az emberek, akik benne éltek és dolgoztak, mit és mennyit láttak a történelemből. Azokra az emberekre gondolok, akiknek Carl Lutz védlevelet állított ki, ami nem csupán a külföldre utazás engedélyét, hanem annál jóval többet, a szabadságot és az életet jelentette. És próbálok a Stefániáról szóló dal következő soraira emlékezni: „A sok szép pesti lány, mind úgy bámulna rám, és megfordulna a kocsim után…”

 

  A Svájci Nagykövetség villaépülete a Stefánia úton egyben a nagykövet és felesége, a szintén diplomata, most a Vöröskereszt Mozgalomban tevékenykedő Yulia Gusynina Paroz rezidenciája, lakhelye is.  

 

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}