Ízek, fények, emlékek

Ízek, fények, emlékek

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

A szép színésznő engedi, hogy a természetes dolgok öleljék körül – a magánéletében és a hivatásában is. Szívesen idéz Al Pacino színésztől, aki azt mondta: „Van valami vadság a színészetben. Az ember fogja a lelkét, és odavágja a falhoz.” Ő is így gondolja. Csakhogy a természetből fakadó dolgok eredendően erősek, és nem törnek össze olyan egyszerűen. A természet az otthonában is lüktet.

 

04

 

Gubik Ági szlovák nemzetiségű, egy alig néhány száz lelkes kis faluban, Zsembéren töltötte a gyerekkorát. – Talán ez az oka annak, hogy egész életem a szabad természethez való ragaszkodásról szól – meséli. – Ott, életem első öt évében szívtam mindezt magamba, és egy életre meghatároznak. Idilli volt a környezet, a hatalmas ház, kert, sokféle állat…, a tavasz nekem azóta is a kiskacsák puha sárgaságát idézi fel, szinte látom magam előtt, ahogy esténként nagymamám kendőjével letakartuk őket a dobozban, hogy meg ne fázzanak. Később, ahogy Ági iskoláskorú lett, a család beköltözött Zselízre. – Apu és anyuka tanárok, sőt, apu a gimnázium igazgatója is volt, amíg én oda jártam. Tehát természetes, hogy volt bennem némi dac, kis csibészség, hogy valahogy kivédjem a címkét: én vagyok a „tanárgyerek”. Otthon Ágika voltam, de amikor apu fizika órán kihívott felelni, akkor Ágnes.

A Gubik családban a hagyományos értékeket őrizték, összetartók, egymást segítők ma is. – A vasárnapi ebédek ízét még most is érzem, ami persze el volt rontva, ha aznap nem játszottam jól a kézilabdapályán. Ilyenkor mindenki csak turkálta a ételt. Apu mindig kint volt a pályán, rekedtre üvöltötte magát, anyuka pedig otthon főzött – azt hiszem, sosem látott engem sportolni. Ezt azóta is sajnálom, ezért én, ha csak tudok, mindig ott vagyok a fiam, Ádám focimeccsén.

Ági magyarul érettségizett, de szlovák nyelven végezte el a pozsonyi színművészeti iskolát. – Csodálatos évek voltak, szabadok és szenvedélyesek. Kollégista voltam, hirtelen kellett felnőtté válnom, mert egyszer csak erősen kitárult a világ körülöttem. Addig jószerével színházi előadást sem láttam, tehát igazi ösztönök és indulatok munkáltak bennem, amikor ezt a hivatást választottam, nem tapadtak rám klisék, hamis gesztusok.

Ági nem vágyott el Pozsonyból, annyira beszippantotta az a világ. – Azt terveztük, hogy mi, akik együtt diplomáztunk, létrehozunk egy színházi társulatot. Persze, ez nem sikerült. Kassára kerültem, ahol hideg volt a szívem körül, aztán Komáromba, ahol viszont tüzes impulzusok értek, csak éppen szűk volt a környezet. Elkezdtem vágyakozni egy igazi város után – ahol dolgozhatom, élhetem a mindennapjaim energikusabb részét, de van egy kis kuckóm is valahol, ahol a természetesség az úr.

A nagy áttörést Till Attila Pánik című filmje jelentette. – És egyszer csak azt vettem észre, hogy az életemből kimaradt a színház, csak filmezek. Itthon, Szlovákiában, Csehországban – ingázom a városok között, ami egyszerre jó, de hihetetlenül kimerítő is. Fel kell töltődnöm, hogy bírjam a hivatásom külsőségeit, az oda- és visszajutás lélektelen mókuskerekét – szerencsére, ha az út mellett meglátok egy virágzó fát, vagy csak a távolban egy mezőt, felszakadnak a monoton fáradtság burkai, és elkezdek szabadon lélegezni. Ismerem a gátjaimat is, amelyek szintén a neveltetésemből származnak. Bennem nincs meg az önmenedzselés művészete. Csak önmagam adhatom a hivatásomnak, a tökéletességre törekedve, de ezért jobbára csak szakmai elismerést kapok. Ami természetesen jó, de éppen a nemrég megtalált, gyönyörű házam látja kicsit kárát. Arról azonban, hogy minden szegletéből melegség, fény, napsütés áradjon, egyszerűen nem vagyok hajlandó lemondani.

az igazi luxus

A fürdőszoba különleges elvek szerint készült, nem csak hatalmas, de ajtaja sincs. Az alsó szint egyik szegmentjét birtokolja, további látványos – még nem megvalósított – terekkel, amelyek a gardróbba és a szaunába vezetnek majd. Ági nem bánja, hogy a fürdőszoba megjelenése már-már férfias, olyan teret szeretett volna, amely nem vonja el a figyelmét. Mégis megengedett magának egy kis „csajos csavart”: az eperszínű padlóburkolatot, amely az épített mosdópulton is megjelenik, és szinte kínálja magát a hasonló színű kiegészítőkhöz. És ebbe belefér a kertben nevelt tulipán is. A led csillár nem tipikusan vizes helyiségbe való, ahogyan az asztali lámpa sem, de éppen ettől egyedi a hangulat.

 

  Kellemes enteriőr, a béke és nyugalom helye a bambusz kanapé, Ági kedvenceivel, az orchideákkal, és persze a kanárival a gyönyörű antik kalitkában. Szívesen üldögélnek itt kisfiával, Ádámmal, beszélgetnek, miközben a színészno elkortyol egy csésze jó feketét.  

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}