Gyűjtő szenvedéllyel

Gyűjtő szenvedéllyel

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

A világban is elismert műgyűjtő, galéria és aukciós ház tulajdonosa számos vargabetűt volt kénytelen leírni élete során, hogy elérkezhessen álmai megvalósulásához. Volt siker és kudarc, bánat és öröm. Polgár Árpád azonban végig megőrizte őszinteségét és ironikus szemlélődését a világról.

 

06

 

– Zalaszentgróton születtem, nem várt gyerekként – kezdi az emlékezést. – Az apám száz évre visszamenőleg kereskedő családból származott, maga is ezzel foglalkozott, édesanyám elszegényedett kisnemesi család sarja volt, szelíd és művészi vénával megáldott, amelyet sohasem teljesíthetett ki. A Ratkó korszak eredménye vagyok, a faluban csak „kotradéknak” hívtak. Hősiesen viseltem a nevet, nem lázadoztam, legalábbis látványosan nem. A szüleim már ötvenévesek is elmúltak, amikor én még csak az általános iskolát gyűrtem magam alá, apám pedig meglehetősen rossz szemmel nézte, hogy nem a kereskedelem iránt érdeklődöm, sokkal inkább anyám vonalát követve, a zenéhez vonzódtam. Játszottam a falusi zenekarban, később pedig beat zenész is voltam, s titkon arra vágytam, hogy színész lehessek. Árpád remekül érezte magát a színpadon, úgy érezte, minden tökéletes körülötte. – Hamar elszaladt velem a ló, és úgy rúgtak ki a társulattól, hogy a lábam sem érte a földet. Azonban már színész koromban is üzletelgettem, volt pénzem, amit be akartam fektetni. Rossz megoldást választottam, a pénz elúszott, s én, mentve a menthetőt, megvettem egy árverésen egy üzlethelyiséget – jó lesz majd valamire gondolattal. Hát jó lett. 1982 júniusában, amikor megkezdődött kereskedői életem, az apám meghalt. Ő már nem tudta meg, hogy folytatom a hagyományokat, és én nem tudtam meg, hogy valaha is igazán büszke volt-e rám. Árpád pedig „gatyázni” kezdett. Nadrágokat, ingeket és dzsekiket varratott, és nagyon hirtelen sikeres lett. De valami mégis hiányzott. – Anyám génjei lehetnek a nagyon erősek bennem, mert hiányzott a művészet. Galériákba jártam, képeket vásároltam, aztán az üzlethelyiség egyik felében nekiálltam műkincsekkel foglalkozni. Megkezdődött életem egy újabb fejezete, és én elkezdtem új hivatásom lépcsőfokait végigjárni. Elvégeztem a becsüs tanfolyamot, jártam a vidéket, kutatva a műtárgyakat, és haladtam egyre feljebb. Lett egy galériám, aztán még egy, és úgy éreztem, magamra találtam. 1995-ben már aukciót rendeztem; idén decemberben a 93. árverésnél járunk.

Árpád a fiatalság hevületében nagyon hamar nősült, alig volt húszéves, de hamar el is váltak. Született egy gyermeke, Ádám. – Voltak még hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolataim, és van még egy lányom is. A magánéletemben a fordulópontot az 1999-es esztendő jelentette, amikor megismertem Schmidt Tündét.

Tünde szerkesztő-riporter volt, és nagyon önálló, nem kápráztatta el a csillogás. – Céltudatos, önmagamat építő ember vagyok, és Árpád az elején túl soknak tűnt a számomra, de lassan rájöttem, hogy a sikeres üzletember mögött egy érzékeny, intelligens, bölcs férfi rejtőzik. Egymásra találtunk. 2002-ben megszületett a fiúnk, Dániel, és én közben foglalkozást váltottam. Először a galéria sajtóügyeit vállaltam, majd lassan átalakult ez is, társ lettem az üzletben is. Most végzem a becsüs tanfolyamot.

Árpád építtetett egy családi házat, amelyben idővel rengeteg műtárgy halmozódott fel, kis túlzással a padlótól a plafonig. – A sok-sok kép, tárgy, bútor, a zsúfoltság egyfajta „foglalkozási ártalom”. De milyen is lehetne egy gyűjtő fészke?! – vallja vendéglátónk. – Olyan otthont akartunk létrehozni, amelyet nem a lakberendező szemével kell értékelni, sokkal inkább a műgyűjtő aspektusából. Vannak még javítani való dolgok, egy azonban biztos: megteremtettük és élvezzük otthonunk intimitását.

"A nap 24 órájában együtt vagyunk, erősítjük és támogatjuk egymást"

"A ház folyton alakul. Árpád időnként megjelenik egy újabb asztalkával vagy festménnyel, amelyről nem akar lemondani… A műgyűjtés életstílus."

műgyűjtői paradicsom

Árpád tudja, hogy ez is egy túlzsúfolt tér, amit csak kevéssé old fel a sok zöld növény. Mégis létre kellett hoznia, a műgyűjtő érzéseivel. Itt kaptak helyet az idő urai, az órák – legalábbis a nagyobb részük –, és el kellett helyezni a velencei empire mór figurákat is, amelyek elég erőteljesek és magasak a térhez. A szintén empire komód és ülőgarnitúra egységet alkot, a síráz szőnyeg pedig kiegészíti ezt. A tárgyak zöme az 1800-as évekből származik. Az enteriőr nem más, mint műgyűjtői paradicsom.

csak nők

A nők dicsérete valósul meg ebben az enteriőrben, amely zöld növények társaságában tiszteleg. Az emberméretű Pátzay Pál gipszszobor alighanem a művész feleségéről készült, és alapja volt később a Herendi gyárnak készített mintának. A festmény a francia Jules Lefebvre munkája, a Tavasz allegóriája. A kecses bronz táncosnő mellett tökéletes kiegészítők a Zsolnay porcelánok, a kalitka, amelyben időről időre éneklő madárka kel életre.

"Szenvedélyesen szeretem az órákat. A nappaliban kiemelt helyre került a gyűjtemény egy része"

régi hagyományok tisztelete

Ez a tér a teraszra nyílik, az egész falat elfoglaló üveges ajtók összenyitják a látványt. Az edényszekrény Mária Terézia korabeli, az 1730-as évből, az ünnepi meisseni porcelán étkészletet rejti. Az evőeszközöket tároló kecses szekrényke fölött nagyméretű Ferenczy Károly festmény lóg, mellette Csók István virágcsendélete. A díszhelyen Nicholas Rau osztrák órásmester mesterdarabja áll: egyetlen felhúzással több mint egy hónapig mutatja az időt, és sok más dolgot is. Az asztal és a székek az 1800-as évek biedermeier stílusú remekművei, az ezüst asztalközép és a két kecses gyertyatartó empire. S ami igazán élő, az a teraszon pihenő német juhászkutya, Sean, aki a család (egyik) őrzője.

a munka dicsérete

A különleges télikert a körben íves üvegezéssel tökéletes a velencei barokk íróasztal elhelyezéséhez. A szőnyeg afgán sírván, az állványon, a szoborhölgy maga Ariadne bronzból készült megvalósítása, Johann Heinrich Dannecker tolmácsolásában, száz kilogramm. A tojás alakú lámpa empire, aranyozott bronz, nagyon illik ide.

csodás részlet a hálószobából

A bordóra hangolt lakberendezési részlet szintén a hálószoba része, és talán a leginkább megejtő részlet. Az 1500-as évek elején készült ládaszekrény az apró fiókokkal a XXI. század kívánalmai szerint a stílushoz illő lábakat kapott, fölötte a cartel óra egykor a Kiscelli Múzeum báltermét díszítette. A biedermeier kanapé maga a csoda, kecses és hívogató. Előtte a kerek kis asztal csak kísérője lehet e csodának.

"Zsiráfzongora. Igazi különlegesség ez a hangszer, a hárfa alakú felső részben függőlegesen helyezkednek el a húrok. Megszólaltatni is lehet, de mivel fatőkés, és ez korhadt kicsit, a végeredmény nem igazán élvezhető."

hófehér cserépkályhával

Megkapó enteriőröket teremtettek vendéglátóink a cserépkályha köré. Az olasz ribalta (írószekrény) 1720-ból származik, a ház urának fontos érték, nem akart nélküle élni. Fölötte a biedermeier képóra óránként szép zenét játszik. A men?- nyezeti stukkóval és fénnyel is kiemelt csodás cserépkályha többe került Árpádnak, mint ahogyan tervezte. A műtárgyra vidéken talált rá, és annyira beleszeretett, hogy azonnal szállítani akarta. Meg is rendelte a teherautót, a hórukk emberek felpakolták, a kályha meg eldőlt, s darabokra hullott. Restaurálása nem volt egyszerű, de most teljes pompájában ragyog. A hálószobába vezető folyosón jobbunkon olasz barokk asztalka, fölötte Kovács Mihály festménye. Balunkon copf stílusú komód – amelynek párja az Iparművészeti Múzeum kincseit erősíti –, mellette lábas óra és súlyos egyházi kandeláber. Az egyensúlyt a kecses réz asztronómiai óra billenti helyre.

 

 

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}