Szerednyey Béla, a Balaton szerelmese

A legtöbb ember életét két dolog vezérli: A munka és a kikapcsolódás. Van, aki horgászik, van, aki lovagol, mások a hegyekbe járnak kirándulni. Szerednyey Béla színművész életét két dolog határozza meg: A színház és a Balaton. A Balaton tavasztól őszig színtere úszó otthonának. Vendéglátónk szenvedéllyel mesél a tó szeretetéről és arról, hogy miért jobb egy vitorlás hajó, mint egy nyaraló a parton.

 

 

Életemben először – kezdi Béla a történetét – keresztapámmal a Mályi tavon ültem hajóban. Emlékszem, nagyon nagy élmény volt. Én is, mint oly sokan, kalózban szereztem meg a vitorlázás alapismereteit.

 

Később aztán apámékkal a Balaton északi partján, Kenesén vásároltunk egy telket, és ott töltöttük a nyarakat. A víz szeretete nyilvánvalóan innen ered. Ott láttam először szörföt. Egy német vendégé volt. Rettentően tetszett, így rábeszéltük, hogy adja el nekünk. Akkoriban még csak három-négy szörf volt összesen a Balatonon, mi meg hihetetlenül boldogok voltunk, hogy eme darabok egyike a miénk. Egy ősrégi Alfa-szörf volt, amilyet manapság már csak múzeumokban lehet látni. Emlékszem, Siófokon, a szállodasoron tároltuk, és egyik barátommal egész nyáron ezt nyúztuk a Balatonon.

 

Néhány évvel később aztán áttelepítettem a nyári bázisomat Tihanyba, ahol remek kis csapat volt. Oda járt Tordy Géza, Marton László, Oroszlán, a kaszkadőr, Gáti Oszkár – Csodálatos nyarakat töltöttem Tihanyban. Aztán a sors úgy hozta, hogy kaptam egy tévéfőszerepet, amiért elég szépen fizettek. Amint befejeztük a forgatást, rögtön lejöttem a Balatonra, zsebemben a gázsimmal. A kikötőben szóltak, hogy van egy eladó B-22-es hajó. Eszem ágában sem volt megvásárolni, de az élet nagy pillanatait nem tervezi az ember, azok csak úgy jönnek maguktól, úgyhogy előhúztam a zsebemből a nálam lévő pénzt, és azt mondtam: – Ha ez elég rá, akkor megveszem.” Elég volt. Hát, így lettem vitorláshajó-tulajdonos. Amikor a kikötői hely bérleti díját be akartam fizetni, sehol sem találták a nevemet a tulajdonosok között. Kiderült, hogy az egyik alkalmazott felismerte a hangomat a Hupikék Törpikékben, ahol Tréfyt szinkronizáltam, és a Tréfy nevet írta a listára. Így az első hajómat Tréfy névre kereszteltem el. 1991-től – 98-ig nyaranta a Tréfy volt az otthonom. Amint véget ért a színházi szezon, máris rohantam le a Balatonra. Eleinte Almádiba, később pedig Balatonfüredre, és szeptemberig lent is maradtam. Napközben vitorláztam, éjszaka meg a hajóban aludtam. Tökéletesen belaktam. Amolyan vízi ember lettem. Akár vitorlázom, akár csak ülök a hajóban és nézem a vizet, fantasztikusan kikapcsol. Ha előre kellett tanulnom egy szerepet télire, lehoztam magammal, itt még a tanulás is jobban ment, mint Pesten.

 

?97 őszén aztán úgy döntöttem, hogy építek egy nagyobb hajót, amelyben kényelmesebb az alvás, és fürdőszobája meg egy kis konyhapultja is van. Belül mindent magam szerettem volna megépíteni, úgyhogy vásároltam egy héjat, és nekiláttam az alkotásnak. Hát az egy csoda volt! Minden percét élveztem a munkának. A Tréfyvel vitorláztam, az épülő hajóban meg szagoltam a lakkot. Néha olyan sokáig dolgoztam rajta, hogy elaludtam a csavarhúzóval és a fogóval a kezemben. Mint egy mély kút, nyelte a pénzt, de egy év alatt elkészültem vele. Óriási, csodálatos kihívás volt, s most ennek eredményét élvezem. Például egyik éjszaka hajnali fél háromkor sikerült leküzdenem az ívkészítés problematikáját egy hatszög megalkotásával. Ívet készíteni, azt hiszem, csak az asztalosmestereknek problémamentes feladat. Nekem, aki a színészmesterséggel keresem a kenyeremet, igencsak nagy megpróbáltatás volt, de bődületes sikerélménnyel ajándékozott meg.

 

Tavaly áttelepítettem a hajómat Füredről Siófokra. A déli partnak ez a pontja jóval közelebb van Pesthez, mint Balatonfüred. Ha előadás után beülök az autóba, egy óra múlva már a vízen ringatózom.

 

Egy ilyen hajónak, azon túl, hogy vitorlázni lehet vele, rengeteg előnye van a nyaralóval szemben. Nem lyukad ki az ereszcsatorna, télire nem kell vízteleníteni, nem kell a szomszéd ház zsivaját hallgatni, és nem kell sövényt meg füvet nyírni. Legurul az ember az autópályán, leteszi a kocsit a parkolóban, és attól a perctől kezdve minden másodpercet aktív pihenéssel tölt, ami nemcsak zseniális kikapcsolódás, de csodálatos sport is.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop