Bach Szilvia foglalkozását nem könnyű definiálni, Rajongóiegyszerre imádják a humoristát, a parodistát, az énekesT. Szilvia olyan dologra tette fel az életét, ami többnyire férfiaknak ajánlott. A férfiak ugyanis kitalálták, hogy humoruk márpedig csak nekik lehet. Egyébként Szilvia a privát életben sem megy a szomszédba egy kis jókedvért. Amikor megérkezünk hozzá, a Baja felé vezető úton, a 34-es kilométernél fekvő gyönyörű kisközségbe, Áporkára, szinte azonnal beindul a poénsorozat.
– Elmesélnéd, hogy kerültél ide?
– Hét éve változtatni akartam az életemen, és úgy volt, hogy Délegyházára költözünk. Akkoriban az valamiért kútba esett. Bánatomban keresni kezdtem egy kötelet. Nem találtam, észrevettem viszont egy apróhirdetést. Az állt benne, hogy Áporkán parasztház eladó. A neve miatt látatlanban beleszerettem a faluba. Idejöttem, megnéztem, elámultam, és éreztem, hogy hazataláltam. Azonnal rabul ejtett a kovácsoltvas kapu, a tornác, a nagyméretű ablakok látványa, a nagy belmagasság, a hatvan centis vályogfal, a hajópadló, a száz négyzetméter. Szóval minden.
– Mi volt az első gondolatod a költözködéskor?
– Hogy hol vannak már a szállítók?! Azután megérkeztek, de még sokáig felfordulásban éltünk a gyerekkel. Egyik szobából pakoltunk a másikba, míg az átépítés zajlott. Fel kellett újítani a villanyvezetékeket, korszerűsíteni a fűtésrendszert, a magtárból konyhát, a régi konyhából fürdőszobát varázsolni. Volt munka elég, merthogy a magtáras helyiség döngölt padlós volt. Rájönni, hogy a hosszúkás parasztház előnye és egyben hátránya, hogy csak folyosószerűen lehet egyik helyiségből a másikba közlekedni.
– A tornácról viszont be lehet látni minden szobába. Hány méteres is ez a tornác?
– Huszonhat. Nemcsak elképesztően nagy, de olyan az aurája, hogy ha kilépek a házból, rögtön feltöltődöm. Olyan tér, amely a meditálástól a borsófejtésig, a szereptanuláson át egészen a kutyaházak elhelyezéséig mindenre alkalmas. Mindkét ebnek én építettem a házát, Sure, a bassethund és Kajla, a keverék is kitűnően érzi itt magát.
– Fantasztikusan hosszú ez a Sure, most már értem, hogy miért kellett ekkora tornác. Azt javaslom, folytassuk a szobákkal, mindegyikről árulj el valami titkot!
– A hálószobában lévő szekrényt bizományiban vettem, csakúgy, mint az ülőgarnitúrát. Ez egy különleges, eklektikus faragott szekrény, amelynek úgy örültem újkorában, hogy éjszakánként felkeltem hozzá egy kis simogatásra. A következő szoba amolyan vendégfogadó, ide szoktam leültetni a barátaimat. Hogy együtt nézzük az ajtón lévő, antiknak beillő, homokfúvott üvegcsodát. Ezt követi a tizenhat éves Dóri lányom szobája, amely neki való, fiatalos. Onnan a szokatlanul nagy méretű fürdőszobába vezet az út. Két ablaka van, így az összes növényemet el tudom helyezni a párkányokon, meg a kád körül. Innen kis átjáró szobán át a fagerendás konyha következik, ahonnan a padlásra lehet feljutni. És a konyha kövét úgy találtam ki, hogy mozaikszerűen összetörettem a csempésekkel, akik előbb csodálkoztak, majd teljesítették még azt az óhajomat is, hogy a konyhakő közepére egy bika mozaik kerüljön.
– Olyan lelkesen beszélsz, mintha örökké ide vágytál volna. Ez van bent, és mi van kint – Az áporkai környezetbe is beilleszkedtél?
– Én itt lakom, de nem itt élek. A gyerekem Pestre jár iskolába, és az én életem is onnan zajlik. Dóri mindennap ötkor kel és busszal megy iskolába, de ma még este nyolckor órája van, ilyenkor bent alszik egy baráti családnál.
– Milyen a kapcsolatod a kerttel?
– Ez egy homoksivatag volt, én ültettem bele füvet, tuját, rózsát.
– Mi újság a fellépésekkel – Önálló estjeidet kérik gyakrabban, vagy a Migrén együttessel közös műsorodat?
– Hol ezt, hol azt. Sőt most már lett egy harmadik is: alapítottam egy új formációt, a Matróna zenekart. Mert annyira dühít, hogy a tévécsatornáktól kezdve mindenhol csak a fiatalokat célozzák meg. A Matrónák átlagéletkora ötven év, és négyen vagyunk benne. Decemberben volt az első nyilvános fellépésünk. De azért csurran-cseppen egy kis tévé- és rádiószereplés is. Edith Piaf, Katona Klári, Psota Irén után most nemrég Törőcsik Marit utánoztam a televízióban.
Szilvia mindent begyűjtött, ami illik a ház hangulatához. A konyhai falikúttól kezdve a kakason át nagyanyáink falvédőjéig sok minden utal a vidéki létre. Ami viszont egyáltalán nem kötelező kelléke egy parasztháznak, az egy skót lovassági kürt, valamint a tevegyűjtemény. Mániája az egypúpú, a kétpúpú, sőt több – Az állomány több mint száz darabból áll. Van itt vemhes teve, harci teve, bőrből, fából, rézből, üvegből, alpakkából és ki tudja még miből készült állat. Másik kedvenc tárgya egy sárkányt formázó vízköpő. Mint mondja, a sárkány védelmezi a ház lakóit, sőt, a feng shui szerint az energiákat úgy képes irányítani, hogy az ott lakóknak ne legyenek anyagi gondjaik.
A tornácán kívül valamit nagyon irigylek tőle: azt, hogy egyaránt hisz a jóslatokban és a csillagokban.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások