Csepeli lány rózsaszínben

Mahó Andrea, aki sok estén Christine-t – az Operaház fantomja női főszerepét – énekli a Madách Színház Színpadán, más napokon Győrben primadonnát, megint máskor a Budapesti Operettszínházban a West side story Mariáját alakítja – tősgyökeres csepeli lány.

 

 

Valamikor a nagyszülőknek is Csepelen volt házuk, s amikor a család megtehette, ledózerolták a régi kis lakot, s felépítettek egy minden igényt kielégítő, szép házat. Persze akkor Andrea még csak tizenkét esztendős volt, de nagyon is emlékszik arra az időre, amikor téglát tisztított, vagy hordta a maltert. Anyukája a neki szánt fürdőszobát – talpig – rózsaszínbe öltöztette, a kislány nagy örömére. Imádja ezt a színt, szobája ma is jobban hasonlít egy – lánykaszobára?, mint egy menő énekesnő budoárjára.

 

Sehol egy hódolói csokor, azt mondja, inkább tizenéves lánykák kérnek tőle autogramot. A miliő legfeljebb attól különbözik a gyerekszobák hangulatától, hogy a falon premieremlékek sorakoznak: a legyezőt A mosoly országa premierjén kapta, a közös fotó Webberrel, az Operaház fantomja premierje utáni fogadáson készült, a kalap a Miss Saigont idézi.

 

Az emlékek között kapott helyett az Emerton-díj is: a szakma ezzel ismerte el, hogy Andrea volt a 2003-as év musical-színésznője.

 

S hogy hogyan is kezdődött e hihetetlen gyors karrier –
– Most volt a születésnapom, betöltöttem a 26. évemet! Gór Nagy Mária színitanodájában végeztem néhány éve, onnan szerződtem a Győri Nemzeti Színházhoz. Másfél év múlva a Budapesti Operettszínház meghívott a West Side Story női főszerepére, ez az előadás a mai napig műsoron van. A mosoly országa Mi-je után ki ne maradjon Júlia, a fergeteges sikerű Rómeó és Júlia című musicalből! Győrbe visszajárok a Nyomorultak Cosettjét és a Miss Saigon Kimjét énekelni. A Madách Színházban pedig hamarosan bemutatjuk Webber új zenés darabját, a Volt egyszer egy csapatot, melyhez Bródy János írja a szöveget.
– Hoppá! Álljunk csak meg egy fogalomra! A Mi szubrettszerep. Most akkor melyik a testhezálló szerepköröd?
– Nem nagyon tudják eldönteni, hogy melyik kategóriába soroljanak, mert alkatilag szubrett, hangilag primadonna vagyok. A naivabb primadonnák már nagyon nekem valók.
Az ötvenkilós, törékeny, gyönyörű hangú lány hasonló házról álmodik, mint amelyben ma él. Egyetlen dolgot változtatna meg: a kert méretét, ugyanis a mainál sokkal nagyobbról álmodik. Arra a kérdésre, hogy miről szeretne tíz év múlva beszámolni, gondolkodás nélkül rávágja, hogy gyerekekről, családról és további szerepekről. Kicsit zavarba akkor jön, amikor arra kérem, meséljen a három Fantomról, melyiket kedveli a legjobban.
– Talán Sasvári Sándort, mert érdekes volt a megismerkedésünk. A Győri Nemzeti Színházban a Nyomorultakban játszottunk együtt, de még nem találkoztunk a színpadra lépés előtt civilben sem. Már énekeltem, és hallottam, amint Sasi megkérdezi Forgács Pétertől: ki ez a lány – Pár perccel később a takarásban odaléptem hozzá: – Szervusz, Mahó Andreának hívnak, ma én vagyok a lányod. – Azóta igazi barátság alakult ki köztünk.
Talán az ilyen történetek hallatán már nem is lepődöm meg, hogy ennek a romantikus, szelíden meselelkű lánynak mi jelenti az otthont:
– A nyugalom, a rózsaszín fürdőszoba, na és az aranygaluska!

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop