Gyerekkorom mozaikdarabjai

Gyerekkorom mozaikdarabjai

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Tokody Ilonáról kevés lenne egyszerűen csak azt mondani, operaénekesnő, az Operaház örökös tagja, aki a bécsi Állami Operaháztól a londoni Covent Gardenen át, a New York-i Metropolitanig oly sok helyen fellépett. Õ jóval több ennél. Talán azért, mert egész élete, szeretete és tehetsége mind-mind benne van csodálatos kisugárzásában, amely nem csak a magánéletben, de a színpadon is varázslattal tölti el az embereket.

 

 

- Hála Istennek vidéki lány vagyok! Tanyavidéken nőttem fel, Szeged mellett. A tápéi Kutasi iskola az én igazi otthonom. Most is úgy emlékszem rá, mint a béke szigetére. Ha nem ott nevelkedem, egészen máshogyan alakul az életem.

 

Édesapám néptanító volt. Ez pedig szent hivatás. Minden benne van, plébános, tanár, pszichiáter - Talán ezért alakult úgy, hogy felnőtt, gyerek, vidékiesen mondva az apraja, nagyja, egyszóval mindenki rajongott Apámért. Sokan irigyelték, de a szeretetet lehet is irigyelni. A szeretetadásra nem mindenki képes, ezért féltékenyek rá az emberek. Nekem a gazdagság nem a pénzt és a csillogást jelenti, hanem a lelki gazdagságot, a benső tartalmat. Ez a gazdagság megszerezhetetlen, ha valakiben nem születik meg.
A gyökereim a tanyasi iskolába kötnek, amelynek egyik felében a tanterem volt, a másikban laktunk. Nagy lakás volt, két méretes szobával, amelyeket télen nem használtunk. A konyhát fűtöttük egy vaskályhával, és ott éltünk. Áram nem volt, petróleumlámpával világítottunk. Ilyentájt decemberben arra ébredtem, hogy ropog a tűz, és finom fa illat van. A konyhából nyíló kamrában, akár a mesében, sorakoztak a mangalicaszalonnák, sonkák, kolbászok és szilvalekvárok, amelyeket a nagymamám főzött holdtöltekor, sokszor hajnali kettőig. Még most is érzem az illatát a kondérban rotyogó szilvának.
A karácsony közeledte csodálatos érzéssel töltött el. A nagymamám az ünnepekre mindig odaköltözött hozzánk, és isteni réteseket sütött. Hártyavékonyságú volt a tésztájuk, a töltelék íze pedig mint az Isteni manna. Ahhoz foghatót azóta sem ettem! Édesanyám képviselőfánkot vagy krémest készített, amelynek hagyományát a mai napig megőriztük, de ma már képtelenség visszahozni a régi ízt, mert nem olyan a tej. Akkoriban igazi házi tejjel főztünk, amit Édesapám tanítványai hoztak. Abból készítettük a túrót, vagy például én köpültem a vajat karácsonyra. Az ünnepi menü a mai napig az Édesapám családjától örökölt, szegényes ételsor. Szenteste nálunk mézes fokhagyma, böjtös bableves és mákos metélt kerül az asztalra.
Kicsiny koromban azt hittem, hogy a Jézuska hozza a fenyőfát, és ez csodás érzés volt. Olyan, amit a gyermekektől nem szabad elvenni! Később, amikor nagyobbacska lettem, azt mondtam, nem baj, hogy nem így van, én továbbra is a Jóistentől kapom, csak a szülői szeretet által. A mamám készítette a szaloncukrot, narancsosat, mákosat, diósat - Emlékszem, hajnalonként néha beszűrődött álmomba a selyempapír zörgése. Édesapámmal csomagolták a cukorkákat, amíg én aludtam. Azok a cukrok nem egyszerű szaloncukrok voltak, bennük volt szüleim mérhetetlen szeretete, amelyet örökre magamban hordozok. Nálunk nem voltak fényes ajándékok, nekem a karácsonyfa volt a legnagyobb dolog. Meg a csengettyűszó, aminek hallatán úgy éreztem, angyalok szálltak át a szobán. Később megtudtam, hogy édesapám furfangos trükkel szólaltatta meg a harangocskát, hogy míg ő a vacsoraasztalnál ül, az odakünn szóljon. Egy elrejtett zsinórt vezetett a csengettyűtől az asztalhoz, hogy én ne vegyem észre, és a vacsora végeztével a lábával meghúzta a végét. Édesapám és nagymamám sajnos már nincsenek köztünk, de Szenteste azóta is csengettyűszóval jelezzük a gyertyagyújtást. Spirituális beállítottságú lélek vagyok, és hiszek abban, hogyha testben nem is, de lélekben mindig velünk vannak a szeretteink. Õk az én lélekangyalaim.
A nagymamám hihetetlenül melegszívű asszony volt. Kilenc éves lehettem, amikor eladta a tanyáját, és Szegeden vásárolt egy házat. Odaköltöztünk, hogy jó iskolába járhassak. Aztán vett nekem egy zongorát, mert azt mondta, hogy - a kis Ilámnak, onokámnak kell, hogy tudjon itthon is gyakorolni. - A zongora húszezer forintba került, de nem volt egyetlen fillérje sem. Elment három baráti családhoz, akik nagyon jó emberek voltak, és megkérte őket, hogy segítsenek. A három család összeadta a pianínó árát, de azt mondták, hogy nem a pénzt kérik vissza, hanem napszámot, mert szükségük van a dolgos kézre. Nagymamám és Édesanyám egy éven át fizetés nélkül végezték a tavaszi-nyári és az őszi-téli munkákat. Ledolgozták a pianínó árát. Hát nekem ilyen családi hátterem volt! Úgy érzem, ennek köszönhető, hogy itt tartok a pályámon.
Az életem az Operaház! Az élet és a pillanat apró mozaikokból tevődik össze. Gyerekkorom mozaikdarabjainak: a sok szeretetnek, példamutatásnak és támogatásnak köszönhető, hogy ide hazaérkezhettem. Nagyon sokat kell dolgozni, hogy jó dolog szülessen, nem pedig várni a csodára, bár csodák vannak, csak azokat ki kell érdemelni. Mindig arra törekszem, hogy még jobb legyek, és ezért mindent meg is teszek. Tudjak többet, mint szépen énekelni, jól kinézni. Legyen benne az a plusz, ami oda leges-legbelülre bemegy az emberekbe. Meg tudok pendíteni mélyen a lelkekben egy húrt, azzal ami belőlem jön, ami több, mint muzsika. Kérdezik, hogy mi a titkom. Nem tudom megfejteni, és ha megfejteném, már nem lenne titok.
Mielőtt színpadra lépek, mindig van öt perc, amit egyedül töltök. A minap egy barátom bejött hozzám a Don Carlos előadás előtt. Néhány szót beszéltünk, búcsút vett, majd rám pillantott, és azt mondta: - Most alakultál át Erzsébetté." És igaza volt! Olyankor lélekben már távol járok. Amikor a színpadon állok, az egy varázslat. Egyedül vagyok, de érzem a körülöttem lévő lelkek szeretetét. Ott csak a Jóisten segíthet, és a lelkek. Az égi, meg a földi angyalok.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}