A kivágott, feldolgozott faanyag a beépítés, használati tárggyá alakítás után is élő szervezetnek tekinthető. Mind a szabadban, mind az épületekben felhasznált fát érik károsító környezeti hatások. A védetlen fa öregszik, veszít minőségéből, esztétikai értékéből, ezért a fakonzerváló szerek használata semmiképpen sem hagyható el, csak ezt követheti az egyéb megmunkálás. Ha nem kívánunk erősen fedő jellegű festékeket használni, pácolhatjuk, lazúrozhatjuk, majd lakkozhatjuk a fát.
Pácolással szebbé, nemesebbé, értékesebbé varázsolhatjuk a nyers, finomra csiszolt fafelületeket. A tónuskülönbségeket úgy tüntethetjük el, hogy közben az erezet, a pórusok nem válnak láthatatlanná. A pácok színt adnak a fának, növelik a sötét-világos részek kontrasztját, kiemelik a természetes, sajátos mintázatot. Komponensei védelmet nyújtanak a fának, például az UV sugárzással szemben is, csökkentve ezáltal a fa színének sötétedését. A széles választéknak köszönhetően a legváltozatosabb árnyalatokat hozhatjuk létre.
Szín és kontraszt
Vizes és oldószeres pácokat különböztetünk meg, amelyek különböző módon hordhatók fel a felületre. Kisebb tárgyakat merítéssel, nagyobbakat ecseteléssel, hengerezéssel, szórással vonhatunk be. A – Glaze” pác antik stílusú bútorokhoz való. Merítéses és szórásos felhordáshoz ajánlott a vizes bázisú – kromofix” pác. Székeknek, esztergált, faragott tárgyaknak szép, nemes küllemet ad. A vizes bázisú félfedő – pasztell” pácokkal a fa jellegzetességeit megtartva nyerhetünk különleges pasztellszíneket. Az – iridol” vizes bázisú pozitív pácokat elsősorban fenyőfélékhez, a jellegzetes pozitív páckép eléréséhez ajánlják a gyártók.
Az oldószeres pácokat bútorok sík lapjainak kezelésére fejlesztették ki, hengeres felhordáshoz. A – kromolux” vízzel és oldószerrel hígítható páckoncentrátumok a legtöbb fafajtához jól használhatók, döntően szórópisztolyos alkalmazással.
Natúr megjelenés
A lazúrok a pácokkal rokon, továbbfejlesztett anyagok. Napjainkban kimondottan divattá vált fából készült eszközeink, építőanyagaink natúr megjelenése. E hatás elérésére korábban csak – pacálták?, vagy lelakkozták a finomra csiszolt fát, később azonban igény támadt a halvány, áttetsző színek, majd az erősebben fedő, de még mindig transzparens, lakk jellegű, ún. vastaglazúrok iránt.
A lazúrfestékek, beszívódva a nyers fába, megvédik annak szöveteit, növelik vízállóságát, óvják a napfény UV sugaraitól és a farontó ágensektől. A lazúrok transzparens bevonatok, melyek a felületen vékony, áttetsző filmréteget képeznek, megőrzik és kiemelik az adott faféleség eredeti szerkezetét.
Lazúrozásnál más-más előkészítést, gondoskodást követel a szabadba, mást a lakásba szánt faanyag. A kültéri fa berendezéseket lazúrozás előtt meg kell tisztítani a portól, penésztől, algáktól, majd simára csiszolni és a kiválasztott lazúrfesték családjába tartozó alapozóval kezelni. E színtelen, vagy teljesen áttetsző fatartósító alapozókat bemártással vagy ecseteléssel visszük fel. Az anyag mélyen beszívódva elsődleges védelmet nyújt a fapusztító élősdiekkel és az időjárás viszontagságaival szemben. Az alapozást 12-24 órával később követi a lazúrozás.
A lazúroknak két csoportja ismeretes: a vékony-, illetve a vastaglazúrok. A vékonyak áttetsző felületet képeznek, amely alatt nemcsak a fa mintázata, hanem az erezete is látható marad. Vékonylazúr használható a lakásban lévő fafelületekre, lambériára, korlátokra, lépcsőkre, polcokra. Az erősen védő, majdnem fedő optikai hatású, rugalmas vastaglazúr pedig a szabad ég alatt lévő haszonfára ajánlott. Itt a kezelést 3-5 évente ajánlatos megismételni. A vastaglazúrnál figyelembe kell vennünk, hogy inkább takaró jellegű, csak a fa mintázata marad látható a festés után.
A lazúrfestékek a többi festékfajtához hasonlóan szórással, ecsettel, hengerrel is felhordhatók.
Fényes,
selyemfényű, matt
Lazúrfestékeket széles választékban kínálnak a kereskedők a színtelentől a természetes árnyalaton (fenyő, tölgy stb.) át a legkülönlegesebb színekig. Aki a telítettebb színeket, mélyebb tónusokat kedveli, több rétegben is felviheti a vékonylazúrt. A lakkozott fa iránt rajongók minden további nélkül lelakkozhatják a lazúrozott felületet. Ne feledjük azonban, hogy ezzel elvész a lazúrozás egyik előnye: hogy lélegzik a fa. Lakkozással fokozhatjuk a fa védelmét, és egyben megnövelhetjük kopásállóságát is. A különböző alapanyagú (nitro, pur, akril, alkid, poliészter gyanta), vizes, vagy oldószeres lakkokat használhatjuk kül- és beltérben, járófelületeken, faszerkezeteken. Különböző kopásállóságú és rugalmasságú lakkok léteznek. Kis többletköltséggel többszörösére növelhetjük a felület élettartamát. Érdemes megjegyezni, hogy a már korábban lakkozott felületeket csak a régi lakkozás teljes lecsiszolása után szabad újralakkozni.
Megszívlelendő tanácsok
Az üzletekben kézbe vehető színminta-kollekció jószerével elkápráztatja a vevőt, de mivel ritkán kap tájékoztatást arról, hogy a kiválasztott szín más árnyalatban jelenhet meg otthon, nemegyszer csalódás éri. A színminták ugyanis általában tölgyfa vagy juharfa lapkán láthatók, és az adott faanyag jelentősen befolyásolja, hogy milyen jellegű felület jön létre a rá kerülő lazúrtól. A látvány a fa pórusosságától, erezetétől is függ. Ha sok a pórus és gazdag a rajzolat, szebb a végeredmény. A tölgy és cserfa pórusosabb, rajzolatosabb, mint a fenyő. A diónál a sötét és vegyes árnyalatok dominálnak. A trópusi fák lazúrozásánál pedig szem előtt kell tartani, hogy eleve mély tónusúak, amelyeken az anilin típusú festékek érvényesülnek szépen. Minőségi munkához minőségi anyag szükséges. A márkás árut meg kell fizetni, de megéri a befektetés, a minőségi falazúr jól homogenizálható, egyenletesen felhordható, időtálló.
Hozzászólások