Míg korábban kuriózumnak számított, manapság egyre gyakrabban láthatunk – akár az utcán sétáltatott, vagy a gazdája ölében mozgó – vadászgörényt, mint házikedvencet. A görény háziasítását valószínűleg már az ókorban megkezdték, természetesen ekkor még csak vadászati célokra. Kedves, játékos lényével, örökmozgó természetével azonban az utóbbi évtizedekre tisztes helyezést vívott ki magának az egzotikus társállatok ranglétráján.
Ki tartson görényt?
A középkorban nagy tisztelettel övezték a görényeket, még törvényileg is szabályozták, hogy csak kifejezetten gazdag emberek tarthatták. Ma persze már semmi hasonló szabályozás nincs e téren, bárki beszerezhet ilyen kis kedvencet, akár állatkereskedésben is. Nem elég azonban, ha megtetszik egy játékos kis állat, érdemes előtte felkészülni rá, mivel is jár együtt a tartása.
Hangsúlyozni kell, hogy bár háziasított állatról van szó, mégis sokkal kevésbé alkalmazkodott a civilizációs körülményekhez. Sok törődést, foglalkozást igényel, és aki ezt megadja számára, az könnyen szelíd, barátságos kis komát nevelhet a kölyökből. Ennek hiányában azonban rengeteg kellemetlenséggel kell számolni, és – nem az állatka hibájából – nem lesz örömteli a tartása. Tehát aki nincs sokat otthon, vagy gyakran utazik, annak nem javasolt ilyen kedvenc beszerzése. Nem ajánlott továbbá kisgyermekeknek sem, csak ha a szülő vállalja a vele járó kötelezettségeket is, de még így is fennáll a veszély, hogy a gyerek félreértett, hirtelen mozdulatára az állat odakap, vagy akár komolyan harap is.
Rossz szokás – – A harapás
A harapás ősi ösztönként ott él minden vadászgörényben. Nem lehet rossz szokásnak titulálni, hiszen ha belegondolunk, a természetben ez biztosítja a túlélést is. Ez az ösztön nem oltható ki, de kellő neveléssel azért mérsékelhető. Már kölyökkortól következetesen kell rászoktatni őket, hogy érezzék, hol a határ. A kis korban még viccesnek tűnő játékos harapdálások, amiket alig érzünk, később nagyon kellemetlenné válhatnak. Már ilyenkor érdemes megtanítani a kis koboldot, hogy ezt a viselkedést bizony nem értékeljük. Leginkább úgy érhetünk célt, ha összefogjuk a száját, és gyengéden megrázzuk a fejét, közben határozott „nem”-et, vagy „fúj”-t mondva. Ha felnőtt, valamilyen okból esetleg elvadult állat kerül hozzánk, ott már nehezebb az ügy, de azért nem reménytelen. Először is nagyon fontos, hogy megnyerjük a bizalmát. Nyugodt, nem hangos beszéddel, óvatos, de határozott közeledéssel (mindig úgy, hogy az állat lássa, nehogy hirtelen megijedjen!) és végül, ha már kialakult a bizalom, gyakori simogatással kialakítható a jó viszony. Eleinte a fájdalmas sérülések elkerülése végett – ha nagyon agresszív az új jövevény – megpróbálkozhatunk puha ronggyal, így kitartó munkával meg lehet vele értetni, hogy az érintés nem hordoz magában veszélyt, és jó érzés. Kesztyűvel nem érdemes próbálkozni, mert utána elölről lehet kezdeni a tanítást a saját kezünkkel, hiszen azt nem fogja felismerni.
Az sem mindegy, hogy milyen okból harap: félelemből, agresszióból, vagy játékból. Náluk a játékra való felhívás is kisebb erejű harapással kezdődik, s bár mi jobban megérezzük ezt a kezünkön, mint egy másik görény a vastag bőrén, igyekezzünk ne elrántani ilyenkor a kezet: így sokkal kisebb sérülést okozunk magunknak.
Szobatisztaság
Ez bizony nehéz ügy. Hiába teszünk ki almot akár a lakás több pontjára, kedvencünk elképzelhető, hogy egy egész más zugot választ ki erre a célra. Leginkább egy eldugott helyet, távol az etetés és a játék helyétől, ahol lehetőleg senki ne is lássa (hisz ürítés közben nagyon kiszolgáltatott). Ha takarítás közben ehhez hasonló „meglepetésben” van részünk, próbáljuk meg tiszteletben tartani, és kompromisszumként odahelyezni egy alomtálcát. Sajnos több tapasztalt görénytulajdonos egybehangzó véleménye alapján tökéletes szobatisztaságra nem számíthatunk, csak ha a görény is úgy akarja…
Etetés
Nagyon fontos témakör, sok eltérő véleménnyel. Amit mindenképp érdemes tekintetbe venni ezzel kapcsolatban, hogy a vadászgörény ragadozó. Ez azt jelenti, hogy étrendje nagy részét (kb. 60 %-át) a hús képzi, de emellett ugyanilyen fontosak a gyümölcs- és zöldségfélék, nyersen, héj és mag nélkül. Tejet nem célszerű adni, mert hasmenést okozhat. Tojást is kaphatnak, legjobb félig sütve. Léteznek görények számára készített tápok is. Végszükség esetén, ha teljesen kifogytunk az alapanyagokból, és csak a sarki éjjel-nappali van már nyitva, a macskatáp is jó megoldás átmeneti éhségcsillapításra, de ebből ne csináljunk rendszert!
Kölyökkorban napi 4-6-szor is szívesen esznek a görénypalánták, aztán szép fokozatosan csökkentve az alkalmak számát (nem a mennyiséget) felnőtt korra 1-2-szeri etetés is elég. Nagyon fontos, hogy ne tömjük túl állatunkat, hisz ragadozó révén hajlamos rá, hogy rendszeresen degeszre egye magát (a természetben nincs mindig zsákmány, így hozzászoktak, hogy akkor kell enni, amikor épp akad, és annyit, amennyit csak lehet, a maradékot pedig elrejtik a szűkebb időkre, ami kellemetlen, ha a lakásban történik). Az elhízás nekik is ártalmas.
Mozgás
Nagy mozgásigényű állatok, csak akkor lesznek kiegyensúlyozottak és barátságosak, ha ezt kielégíthetik. Kertben, lakásban is szabadon hagyhatjuk őket mozogni, szigorú felügyelet mellett. Kis hám és póráz segítségével sétáltatni őket nagy élmény, de ilyenkor nagyon kell figyelni, nehogy egy-egy arra sétáló eb zsákmányt véljen bennük felfedezni.
Állatorvosi ellátás
A görényeknek is szükségük van rendszeres védőoltásra, féregtelenítésre és parazitairtásra (bolha, kullancs). Ezen kívül, ha nem akarjuk szaporítani rendszeresen, célszerű fiatalon, 1 éves kor körül ivartalaníttatni kedvencünket, mert nagyon labilis a hormonháztartásuk, és könnyen problémákhoz vezethet a szaporodás hiánya egy ivaros állatnál.
Hozzászólások