Január elsejétől ismét jelentősen megemelkedtek az vóvíz-szolgáltatás és a szennyvízelvezetés díjai. A díjfizetés miatt a legtöbb vita társasházakban keletkezik. A hatályos szabályozás értelmében egy ingatlan vízfogyasztását a főmérőn mért fogyasztás alapján határozzák meg, és a szolgáltató eszerint állítja ki számláját a társasház részére. Manapság egyre többen szeretnék saját fogyasztásukat mérni és ennek alapján elszámolni a szolgáltatóval.
A fővárosban 2005. január 1-től az ivóvíz díja 131,60 Ft/m3 + 15 % áfa, ami az előző évi 124,50 + 15% áfa Ft/m3 díjhoz képest 5,7 %-os áremelést jelent. Számítások szerint ez a díjnövekedés 1 lakásra jutóan havi 138,30 Ft többletkiadást jelent. Lényegesen nagyobb, közel 15 %-os mértékben emelkedett a szennyvízelvezetés díja: m3-enként 186,10 Ft-ot kell fizetni. A díjemelés hatása lakásonként havi 355 Ft többletkiadást jelent.
A díjak mértékét az erre vonatkozó önkormányzati rendelet elfogadása után már vitatni nem lehet. Hogy mégis minél kevésbé lehessen érezni a díjemelések hatását, lehet és kell is tenni saját házunk táján, társasházban is. A közműves ivóvízellátásról és közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995 (IV.5) Kormányrendelet módot ad a lakások elkülönített vízmérésére és ekként történő elszámolásra. Az e célra szolgáló, ún. mellékmérők létesítéséhez feltételek teljesítését rendeli a jogszabály. Szükséges a Vízművek előzetes hozzájárulása, amit a bemutatott beépítési tervek elbírálása után ad meg.
A szolgáltató felelőssége, hogy milyen módon építik, szerelik be a lakások vízmérőjét. A rendszer egészére kihat az egyes mérési helyek hibája. A vízszolgáltatók kötelesek a jogszabály értelmében a felszerelt lakásmérőt üzembe helyezés előtt ún. jogi zárral (a csatlakozások észrevétlen megbontását megakadályozni hivatott műanyag gyűrűkkel) ellátni, de ezt különösen a fővárosban a szolgáltató gyakran nem tartja be. Ez az elrendezés hosszabb távon biztosítja a mérő megengedett hibahatáron belüli – laikus nyelven szólva – pontos működését. Mindez pedig kihat arra, hogy a mellékmérők összességén mért fogyasztás milyen pontosan adja ki a ház teljes, a főmérőn mért fogyasztásának értékét. A tapasztalható különbséget is ki kell fizetni, mégpedig a lakóközösség egészének.
Nem létesíthető a szolgáltatóval történő elszámolás céljából mellékmérő, ha ehhez a közös képviselő – természetesen közgyűlési felhatalmazás alapján – nem adja meg a hozzájárulást. A közös képviselőnek meg kell követelnie, hogy alkalmazzák a jogi zárakat (szaknyelven VIPAK gyűrűket), ennek hiányában akár meg is tagadhatja a külön elszámolás lehetőségét.
A közös képviselő megkövetelheti a mellékmérős szerződés bemutatását, részére egy másolati példány átadását. Ennek több szempontból is jelentősége van. A szerződésből kiderül egyfelől, hogy a lakás tulajdonosa kötelezettséget vállalt a vízfogyasztás díjának fizetésére, tehát lehetővé kell tennie a mérő leolvasását. Másfelől a szolgáltató köteles a vállalt gyakorisággal a leolvasást elvégezni.
Sokszor tapasztaljuk, hogy a leolvasással megbízott a könnyebb megoldást választja: zárt ajtó esetén 0 fogyasztást regisztrál. Bele kell-e ebbe törődni – Ezt azért is érdemes komolyan végiggondolni, mivel ennek a lakónak a fogyasztását a főmérőre kiállított számlából nem vonják le, tehát azt vagy kifizeti a közös képviselő az üzemeltetési számláról, vagy kifizetteti azt a mérővel nem rendelkező lakókkal. Hamis az az illúzió, hogy a nulla fogyasztást regisztráltató fogyasztó nem károsít meg senkit, mert hiszen úgymond, a következő számla fizetésekor azt a pénzt a ház (és így a mérővel nem rendelkező lakó is) visszakapja.
Bár igazságosabb megoldás lenne, mégsem kötelezhető mindenki vízmérő felszerelésére. Előfordulhat, hogy egy házban a lakások felében van, másik felében nincs vízmérés. Jó megoldásnak mutatkozik, hogy a vízszolgáltatók számlájának beérkezése után osztják szét a közgyűlés által elfogadott arányok szerint (tulajdoni hányad, lakásban lakók száma, súlyozott átlag stb.) a mérővel rendelkező lakások levont díján túl fennmaradó fizetendőket. Különösen emiatt inkorrekt a mérős lakások részéről nulla fogyasztást regisztráltatni. Van azonban erre is gyógymód: hozhat a lakóközösség olyan határozatot, hogy a bizonyíthatóan nulla fogyasztást kivéve (pl. előre bejelentett, vagy igazolt tartós távollét) a lakás életvitelszerű használata esetén a leolvasás meghiúsulásakor, és ha a lakó nem is közöl mérőállást, ennek a lakónak az éves átlag bizonyos százalékával növelt fogyasztást regisztráljanak. Ehhez persze kell közgyűlési határozat, amit célszerű a szolgáltatónak is megküldeni.
A szerződésből megismerhető a mérő hitelességének érvényessége. Törvény kötelezi a fogyasztókat a tulajdonukban lévő, számlakészítés alapjául használt mérőik időszakos újrahitelesíttetésére. Ha a mérő nem a szolgáltatóé, a hitelesíttetéséről tulajdonosa köteles gondoskodni. Előfordulhat, hogy ez az önkormányzat, lakásszövetkezet, vagy társasház-kezelő, tőlük is meg kell követelni a hitelesíttetést. Egy elszámolási céllal használt mellékmérő a hitelesítés évét nem számítva maximum 6 évig tekinthető hitelesnek. Bár törvény nem ír elő kötelező hatósági újrahitelesíttetést azokra a mérőkre, amelyeket a lakóközösség egymás közötti költségosztásra használ, ezeket szintén célszerű időnként kitisztíttatni, felújíttatni, majd újrahitelesíttetni.
Hozzászólások