A négy keréken járó indián sátor

A Tepee szó kerek alapú, csúcsos indián sátrat jelent. Általában a törzsfőnökök használták, anyaga nemez volt és kívül-belül egyaránt szép hímzésekkel díszítették. Különlegessége az, hogy gyorsan szét lehet szedni és össze lehet rakni, így a vándorló indián törzsek bárhová könnyen magukkal vihették. Akárcsak a ma embere a Peugeot legújabb autócsaládját, a Tepee-t.

 

 

Azt mondom Partner, azt mondod kis-haszongépjármű. Azt mondod, kis-haszongépjármű, azt mondom, mégsem: inkább nagy családi autó.

 

Hogy a fenti két mondat érthető legyen: a Peugeot Partner eredetileg tényleg áruszállítónak született, ám a francia konszern mérnökei úgy gondolták, a ma oly divatos egyterűek világában miért is ne lehetne éppen a Partnerből nagy családi kombit kreálni –

 

A próbálkozás jól sikerült: az öt személyre tervezett autó három különálló hátsó ülést, nyitható hátsó szélvédőt, kellemes úttartást és vezethetőséget és mindenekfelett meglepő praktikumot kínál.

 

 

A kocsi, amit egy rövid autókázás erejéig volt szerencsém kipróbálni a csúcsmodell, azaz az 1,6 HDi 110 lóerős változata volt. A kis Peugeot- motor meglepően sokat tud: a mindössze 1560 köbcentis négyhengeres, 16 szelepes, közös nyomócsöves aggregát maximális nyomatéka 254 Newtonméter, amit 2000 fordulat/ percnél ad le. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenre elég a gép ereje és meglepően jól gyorsul.

 

Ahogy a kissé bumfordi, inkább furgonnak, vagy kisbusznak tűnő autóba bekászálódik (vagy inkább fölmászik) az ember, az első érzés ami hatalmába keríti, a tér érzete. Egy prémiumkategóriás autóhoz képest is az volt a benyomásom, hogy hatalmas autó volánjánál ülök. Pedig a Tepee hossza mindössze 4380 mm, a szélessége 1810; a magassága viszont tényleg elképesztő, 1803 mm, 208/65 R15-ös kerekeken állva. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár cilinderrel a fejemen is kényelmesen beülhetnék, föltéve, ha hordanék ilyesmit. Egészen meglepő dolog viszont a kocsi belsejébe szerelt belső tetőcsomagtartó, melyre síléceket, snowboard-ot, szörfdeszkát és bármi mást elhelyezhetünk úgy, hogy még mindig bőséges hely jut akár egy két méter magas ember fejének is. És ráadásul a parkolás sem jelent gondot, hiszen a kasztni hossza egy alsó-középkategóriás kocsié, a fordulékonyságának köszönhetően bármilyen parkhelyre könnyű vele befarolni.

 

Az ülések franciásan kényelmesek; a műszerfal dizájnja elég érdekes, inkább furgont, mint személyautót idéző. A sebváltó rúdja a műszerfal középkonzoljából áll ki, kicsit nyújtózkodni kell érte, de hamar meg lehet szokni (annak ellenére, hogy kicsit lötyögős és pontatlan, de könnyen kezelhető). Ami viszont nagyon dicséretes: rengeteg tárolórekesz van a kocsi minden részében; az ajtókban, a műszeregység fölött, a középkonzolban, a kardánboxban, az ülések alatt és a hátsó ülések előtt a padlórekeszbe rejtve. A kesztyűtartó hatalmas, bármit bele lehet tenni, a videókamerától a laptopig akármi eldugható benne. A csomagtartó már-már teherautósan nagy: lecsukott kalaptartóval 642 literes, a hátsó ülések előre döntésével egy perc alatt 3000 literre növelhető. Ráadásul a csúcsmodellnél külön nyitható a csomagtér- ajtó ablaka, így kisebb tárgyakat anélkül tudunk bepakolni, hogy az egész nagy ajtót ki kellene nyitnunk.
A hátsó ajtók kisbuszos módon tolóajtók, ennél az autónál mindkét oldalon. Ennek jelen esetben annyi a praktikuma, hogy hihetetlen széles ajtónyílást kapunk úgy, hogy az ajtókat szűk parkolóhelyre beállva is könnyedén ki lehet nyitni.

A motor kb. fél másodperces izzítás után pöccre indul, hangja kellemes, alig hallani a dízeles jelleget. Az ülés és a kormány minden irányban állítható, így könnyű megtalálni a helyes és kényelmes vezetői pozíciót. Egyedül a pedálok voltak kicsit furcsák: elhelyezésük leginkább a régi szocialista autókéra emlékeztet, de ezt is hamar meg lehet szokni: a kuplung egyszerűen tökéletes, a fékpedál kezelése is könnyű, éppen annyira reagál, amennyire azt az ember várná. A kipróbált modellben manuális klímaberendezés volt, mely kicsit lassan, de elég eredményesen hűtötte le a kocsi hatalmas belső terét.
Vezetve is kellemes élményeket hagyott bennem ez az autó. A magas üléspozíciónak köszönhetően az út remekül belátható, elláttam az autóstársak feje fölött. A motor jól húz, már 1100 fordulat/percnél van annyi ereje, hogy a sebességet tartani lehessen vele, 3,5 literes fogyasztással. Gyorsítani csak 2000 fölött kezd, de ekkor hirtelen megjön az ereje, a turbólyuk minimálisra csökken, a motor rugalmassága és a hosszú váltóáttételek miatt kevés kapcsolgatással is kényelmesen autózhatunk. A gyári adatok szerint a Tepee átlagfogyasztása 5,7 l/100 km.

Mindent egybevetve négy és fél millióért ez egy igen jó kocsi; könnyen vezethető, keveset fogyaszt, kényelmes, és hatalmas a belső tere. Mindenkinek ajánlható, aki szereti a nagy autós életérzést, illetve leginkább a nagy családoknak lehet jó alternatíva, akik a gyerekeken kívül rengeteg cuccot, csomagot, apróságot és nagyságot kénytelenek magukkal hurcolni; vagy azoknak a vállalkozóknak, akiknek egyaránt fontos lehet egy kényelmes családi autó a hétvégére, és egy kisáru-szállító a hétköznapokra; a Tepee jó öszvér módjára ezeket remekül egyesíti magában.

A teszthez az autót a Centrál Autó Kft. bocsátotta az AUTÓ A HÁZNÁL rendelkezésére.


Ezt követő cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop