Hogyan ünnepeltek a régi időkben eleink – Milyen volt a karácsony dédapáink korában – Készültek-e felvételek az ő karácsonyfáikról – A Néprajzi Múzeum fotótárában dr. Fogarasi Klára néprajzkutató, fotótörténész segített fölidézni a múltat.
Az ünnepi készülődés a hagyományt követő és megtartó magyar családoknál már november utolsó hetében megkezdődött. Rendbe hozták, kitakarították, újrafestették az egész házat, a frissítés, megújítás a felkészülés, várakozás része volt. A karácsonyfaállítás szokása a polgári családoknál a 19. század végén, a falvakban a 20. század elején terjedt el. A megújuló természet mágikus jelképe korábban a gyümölccsel, süteménnyel, aranyozott dióval megrakott életfa, termőág (tövises koronafa, tüskés ágak, örökzöldek vagy boróka, fagyöngy) volt, amelyet az ország nyugati részén, Dunántúlon a szoba mennyezetére kötözték. Így a díszített ág mintha az égből érkezett volna a háziak körébe – jelképes voltát nemcsak tartalmában, hanem az elhelyezés módjában is érvényesítették.
Fogarasi Klára a fényképek népi használatának gyűjtése során a Sárközben járva megtapasztalta, hogy a legszebb képek a Borgula műteremből kerültek ki. Kiderült, hogy él még a ma 80 éves Borgula Emil.
Õ is, akárcsak a fényképész dinasztia első tagja, a XIX. század végén tevékenykedő Borgula Ede császári udvari fényképész, a Bécsi Ipar Kamara tagja, jellegzetes alakja volt kora társadalmi életének. Képein a polgári életforma jellegzetességei tükröződnek. Egész éven át megfeszített tempóban dolgoztak, kis nyugalom csupán karácsonykor jutott nekik. Akkor otthonuk falai között maradtak, és saját családjuk ünnepi pillanatait örökítették meg. Íme, Borguláék karácsonya.
Hozzászólások