Járjon-e állami támogatás az építkezőknek, felújítóknak – és ha igen, miért?
vekony

 
Egyedülálló lehetőség házépítőknek, házfelújítóknak

 

Tudta Ön, hogy van egy hely Budapesten, ahol havonta egyszer tucatnyi szakember azon munkálkodik, hogy

a házépítők, felújítók a legjobb tervekkel vágjanak bele

a kivitelezésbe? És elhiszi ha azt mondjuk, hogy 

a klubba díjmentes a belépés? (Pedig így van. :) )

Ez a hely a Tervcafé!

Következő időpont:

2
017. február 8. (csütörtök) - Budapest

Bővebb információ ide kattintva.

 

Építőanyag-iparban eltöltött hosszú évtizedei után 5 évet létrehoztam Az építő közösséget, amelynek célja, hogy az első gondolat megszületésétől a tervezésen és a kivitelezésen

át segítse a ház- építőket, házfelújítókat.


Bodnár György

www.epitemahazam.hu

Járjon-e állami támogatás az építkezőknek, felújítóknak – és ha igen, miért?

- avagy Don Quijote után egy kis aktuálpolitika

 

Aki jövőre szeretne elkezdeni építkezni, vagy éppen komolyabb felújítást tervez, ezen az őszön csak kapkodhatta a fejét. Egymást érték a kormányzati megnyilatkozások arra nézve, hogy
a/ jövőre itt a Kánaán, egy csomó támogatáshoz juthatnak majd az energiatakarékosságért fáradozó építkezők, felújítók,
b/ sajnos a kekec Unió miatt magánszemélyek továbbra sem fognak jelentős pénzekhez jutni ezen a területen. (Az mellékes, hogy ezt az Unió később cáfolta.)
A mai blogban megpróbálom kitalálni, mivel is számolhatnak (most éppen) az érdekeltek, de egyben azon is szeretnék egy kicsit „filozofálni”, miért támogatja minden hosszú távon gondolkodó állam a magánépítkezőket is.

 

Pnz

 



Akkor lesz, vagy nem?

 

Szerintem kevés ember van ebben az országban, aki a címben feltett kérdésre felelősségteljes választ tudna adni – a pletykák alapján most éppen úgy tűnik, hogy lesznek támogatások, de ezek alapvetően nem lesznek nem visszatérítendőek. (Érthetően: kamattámogatott hitelek, esetleges ÁFA-csökkentés tartozhatnak péládul bele ebbe a körbe.)


 

Miért kell(ene) támogatni a magántulajdont?

Tulajdonképpen teljesen jogosan merülhet fel a kérdés (főleg azokban, akik nem építkeznek), hogy miért kap támogatást az államtól az, aki a magántulajdonát teszi jobbá, értékesebbé – vagy éppen egy ilyen magántulajdont vesz meg/hoz létre? (Figyelem, meglehetősen szubjektív válaszok következnek!)

Először is: aki egy házat (egy otthont!) épít magának, az a tulajdonszerzés egy különleges módját választja. Gondoljon bele: ha valaki egy autót vesz magának, és nem sokkal később külföldön vállal munkát, akkor beül az autóba – és autóstól eltűnik az országból.
Ha viszont valaki Magyarországon építkezik, akkor – akár akarja, akár nem, akár gondol rá, akár nem! – egyben a nemzeti vagyont is gyarapítja! Az épület ugyanis (tőle függetlenül) itt lesz még 50-100 év múlva is.
Ha jó minőségben épült meg, akkor még generációknak fog otthonul szolgálni idehaza, ha viszont rosszban, akkor egyszersmind a problémáit is ráhagyományozza a következő generációkra. (Gondoljunk a néhány évtizeden belül hatalmas pénzekért felújításra szoruló panelokra!)
Az államnak tehát igenis nem szabadna mindegy legyen, hogy mi épül az országban.



A pénztelenség csapdája

A fentiekből következő csapdahelyzet illusztrálására egy néhány évvel ezelőtti történetet szeretnék ideidézni.
Akkoriban egy felújítási projekt megszervezésével bíztak meg, így jutottam el egy energiaauditor társaságában egy csepeli házhoz. Valójában már akkor láttuk, hogy itt túl sok babér nem fog teremni nekünk, amikor kiszálltunk a kocsiból. A meglehetősen nagy telken egy kicsi és rozoga házikó állt, mögötte a domboldalon pedig éppen épült egy szintén kicsi, de újnak tűnő ház.
Kiderült, hogy az eredeti ház egy idősödő házaspáré, a felső ház pedig a régi melléképület átépítésével jön létre: ide fog költözni a házaspár nagyfia a feleségével és nemrég született kisgyerekükkel. (Persze ez is a pénzhiányból fakadó szükségmegoldás volt.)
Gyorsan kiderült, hogy a család sajnos egyáltalán nem hitelképes (pedig akkoriban még nem voltak ennyire szigorúak a hitelezés feltételei), a lejáró lakástakarék-pénztári szerződésüket pedig már beforgatták a gyerekek házába. Egyéb felújításról (amiért mentünk) tehát szó sem lehetett, de ha már ott voltunk, akkor szétnéztünk.
A régi házban egy ezeréves gázkazán működött, bármely percben élete végére érhetett. Az is kiderült, hogy a fiatalok a fenti házban szintén egy kisebb gázkazánban gondolkodnak.
Mivel a két épület nem volt nagyon messze egymástól, így feltettük a kérdést, hogy nem lenne-e célszerű a most vásárolt új, és az egy-két éven belül kényszerűségből vásárlandó hagyományos gázkazán helyett venni egyetlen nagyobb teljesítményű és jobb hatásfokú kazánt (akár egy kondenzációsat is) – és azzal fűteni mindkét házat? Az üzemeltetés is olcsóbb lenne, ráadásul a két hagyományos kazán együtt még egy kicsit drágábbnak is bizonyulna, mint az egy darab, igaz önmagában drágább minőségibb megoldás. (Csak a példa szemléltetésére kerüljenek a hagyományos kazánok 2 x 100.000 Ft-ba, a nagyobb teljesítményű, jobb hatásfokú 150.000 Ft-ba. A valódi árakra már nem emlékszem.)

És ekkor jött a döbbenetes válasz, ami után az ember csak tehetetlen dühöt tudott érezni.
„Ezt mi is kiszámoltuk” – mondta el az úr. „Tudjuk, hogy ez lenne a racionális megoldás. De nekünk jelenleg egész egyszerűen NINCSEN plusz 50.000 Ft-unk!”
Ennyi pénz hiányzott ahhoz, hogy ebben az otthonban hosszú távon megoldják a család problémáit, kevesebbet fogyasszanak, kevésbé legyenek kiszolgáltatva a rezsiköltségeknek, kevésbé szennyezzék a levegőt – és még sorolhatnám.
Ezt a képzeletbeli 50.000 Ft-ot kellett volna valakinek odaadnia/megelőlegeznie. És ez már nem (csak) piacgazdasági kérdés.


 

Hogyan gondolkodik az okos állam?

Hogy ez a probléma mennyire valós, arról megint egy jó pár évvel ezelőtti példát szeretnék hozni.
Annak idején a cégemmel (mármint ahol dolgoztam) Felső-Ausztriában jártunk, meg szerettük volna ismerni azt, hogy milyen állami támogatásokkal számolhat egy ottani építkező. (Röviden annyit, hogy megdöbbentünk a támogatások sokféleségén.) Ez még abban az időben történt, amikor még a napkollektorok (nem napelemek!) is éppen hogy kezdtek elterjedni, és még a szigetelési láznak is csak az elején jártunk.
A rendszert megismerve én annak idején arra jutottam, hogy ha egy ottani Hans elkezdett számolgatni (mert egy gazdag országban is osztanak-szoroznak az építkezők), akkor az jött ki neki, hogy ő bizony nem vásárol és szereltet kollektorokat a házára, mert nem éri meg neki.
Ekkor lépett azonban közbe az állam, amely pontosan kiszámolta, hogy az egy szem Hans kollektoraival marginális energiamegtakarítás érhető el országos szinten – de sok-sok Hans már sokra megy. A sok apró megtakarítás által csökkenhet az ország energiafüggősége, kevesebb lesz a szén-dioxid kibocsátás, így a kvótákkal is jobban lehet gazdálkodni – az országnak tehát megéri egy kicsit megtámogatni a sok-sok Hans-ot, hogy ennek a támogatásnak köszönhetően már megérje nekik belevágni - például egy kollektoros beruházásnak.
Az eredmény: mindenki jól járt.

Csak remélni lehet, hogy jövőre immáron idehaza is az ilyen nyer-nyer elvrendszer jegyében összeálló EU-s és állami támogatások segítségével újulhat meg minél több otthon!
Aki hallja, adja tovább!
:-)

Utóirat: A mi otthonunk újságon túl Az építő közösség Facebook-oldalán is első kézből és azonnal értesülhet az esetleges pályázatokkal kapcsolatos tudnivalóktról!


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

A világ leghosszabb üveg függőhídja

Kínában több helyütt méreteiben egymásra licitáló látványhidak csábítják a látogatókat, leghíresebb közöttük a másfél éve átadott Csangcsiacsie Nemzeti Parkban található. A hat méter széles, négyszázharminc méter hosszúságú híd 218 méteres magasságban ível át egy szakadékot, és az adrenalin szint fokozása érdekében lágyan kileng a látogatók alatt. Kínában több helyütt méreteiben egymásra licitáló látványhidak csábítják a látogatókat, leghíresebb közöttük a másfél éve átadott Csangcsiacsie Nemzeti Parkban található. A hat méter széles, négyszázharminc méter hosszúságú híd 218 méteres magasságban ível át egy szakadékot, és az adrenalin szint fokozása érdekében lágyan kileng a látogatók alatt. A látványhídról csodálatos panoráma tárul a hegyekkel, vízesésekkel, ősi városokkal és templomokkal tarkított Hunkjaku vidékre. Egy izraeli építész, Haim Dotan kapta a megbízatást, amelyhez 1077 darab, egyenként 4 centiméter vastag üvegtáblából állították össze a 99 kilenc darab, több réteg edzett üvegből álló lapot, majd kemény törés- és terheléspróbának vetették alá. A teszt résztvevői kalapáccsal verték az üveget, természetesen a megfelelő biztonsági intézkedések mellett, majd egy utasokkal teli kéttonnás terepjáró is átment a hídon. És persze végeztek jó néhány más vizsgálatot is az átadás előtt. A rekordhosszúságú híd egyébként három és félszer több terhet bír el, mint amennyit a kínai szabványok megkövetelnek: akár háromezren is tartózkodhatnának rajta, de egyszerre legfeljebb 600 embert engednek csak fel rá. Az építmény tehát elvileg biztonságos, tériszonyosoknak azonban nem biztos, hogy kellemes élményt jelent átsétálni rajta. Aki esetleg útközben ijed meg a magasságtól, átléphet a híd valamelyik szélére, és fémen sétálhat üveg helyett. Az építtető helyi turisztikai vállalat szerint eleve úgy tervezték, hogy a közepe felé haladva kissé kilengjen a látogató alatt, fűszerezve a különleges látványt. {igallery id=4799|cid=924|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Idősfa-átültető géppel sikeresebb

Tavaly decemberben állt munkába a FŐKERT Nonprofit Zrt. professzionális idősfa-átültető gépe, amellyel akár 30 cm törzsátmérőjű fákat is sikeresen ki lehet emelni, majd szállítást követően el lehet ültetni a már előkészített új termőhelyükre, biztosítva ezzel a fák megmaradását. Tavaly decemberben állt munkába a FŐKERT Nonprofit Zrt. professzionális idősfa-átültető gépe, amellyel akár 30 cm törzsátmérőjű fákat is sikeresen ki lehet emelni, majd szállítást követően el lehet ültetni a már előkészített új termőhelyükre, biztosítva ezzel a fák megmaradását. Az idősfa-átültetés több évszázadra visszatekintő fásítási módszer, amelyet régen fáradságos kézimunkával, nagy hibaszázalékkal végeztek. Mára viszont gépesítették a feladatot, a fák megmaradási aránya pedig elérte a 90 százalékot. A FŐKERT Nonprofit Zrt. gépparkja most egy nagyteljesítményű idősfa-átültető géppel bővült. Annak érdekében, hogy minél több városi fa megmenthető legyen, a FŐKERT Nonprofit Zrt. egy professzionális idősfa-átültető gép beszerzését valósította meg. A FŐKERT Nonprofit Zrt. beruházását, amelyet európai uniós közbeszerzési eljárás keretén belül folytatott le, a Fővárosi Önkormányzat fejlesztési megállapodás keretén belül finanszírozta. A most beszerzett és átadott faátültető géppel a FŐKERT Nonprofit Zrt. magas szakmai színvonalú technológiát tudhat magáénak, amelynek alkalmazásával költséghatékonyan fogja tudni végrehajtani az idősfa átültetést. A több mint 7 tonnás professzionális fakiszedő adapter, egy négytengelyes speciális, terepmunkára is alkalmas teherautóra került felszerelésre, melynek segítségével akár a 8 tonna tömegű kiemelt fák is könnyen mozgathatóak parkokon belül sokszor igen kis helyeken, kedvezőtlen terepviszonyok közepette, valamint a városi forgalomban is. Az ültetőkanál, így a földlabda legnagyobb mérete pedig több mint három köbméter. FŐKERT Nonprofit Zrt. Fotó: Szabó Zoltán FŐKERT Nonprofit Zrt.

Megújul a Múzeumkert

Több mint egy éves történeti és műemléki kutatási, tervezési, engedélyezési és kiviteli közbeszerzési előkészítő folyamat után, 2018. januárban kezdődnek a Magyar Nemzeti Múzeum állami tulajdonban lévő telkén álló Múzeumkert megújításának kivitelezési munkálatai. Több mint egy éves történeti és műemléki kutatási, tervezési, engedélyezési és kiviteli közbeszerzési előkészítő folyamat után, 2018. januárban kezdődnek a Magyar Nemzeti Múzeum állami tulajdonban lévő telkén álló Múzeumkert megújításának kivitelezési munkálatai. A 2016 májusában kiírt pályázatra 12 pályamunka érkezett. Az ötletpályázat díjazására fordítható 6 millió forintos összegből hat elképzelést díjazott a bírálóbizottság. A Magyar Nemzeti Múzeum által a Múzeumkert rehabilitációjára kiírt ötletpályázaton az első díjat a TÉR-TEAM Kft. nyerte (Szabó Gábor, Szende András, Juhász Kristóf Attila, Győre Viola, Orbán Nóra) a pályamű alaposan kidolgozott vizsgálati és elemző részének értékei és a terv harmonikus, vizuálisan és funkcionálisan átgondolt, a kiírásnak leginkább megfelelő elképzeléseknek köszönhetően. A komplex rekonstrukció célja a kert történeti hitelességű helyreállítása és korszerű, többfunkciós belvárosi közhasználatú zöldfelület kialakítása. A munkálatok során megújulnak a közművek, a sétányok és a műemléki főépülethez illeszkedő gyalogos burkolatok létesülnek. A meglévő faállomány lehető legteljesebb megtartása és növényápolása mellett – növény-egészségügyi szakvélemény alapján – 38 db életveszélyes, elöregedett fa kivágására és 25 darab nagyméretű fa ültetésére kerül sor. A meglévő, érdemi használaton kívüli út- és térburkolatok részbeni elbontásával, átalakításával 8200 négyzetméter teljesen megújított növényfelület jön létre. Az ültetendő fák között több növényritkaság is szerepel, ezek erősítik a kert történeti hangulatát (vörös juhar, ginkgo, magnólia). A teljes közműhálózatot érintő felújítási munkák nagyságrendjét érzékelteti, hogy csaknem 3 km hosszú új víz-és csatornacső épül, megújul a teljes elektromos hálózat, WiFi-hálózat és kerti öntözőhálózat is készül. A projekthez kapcsolódóan restaurálják a kert szobrait és az Arany János szobor teljes megújítására is sor kerül a talapzattal együtt. Az Arany János szobor-csoport a március 15-i állami ünnepségre elkészül. A munkálatok során a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai folyamatosan látogathatók, a teljes kertrekonstrukció a nyár végéig fejeződik be.