Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (2. rész)
vekony

 
Egyedülálló lehetőség házépítőknek, házfelújítóknak

 

Tudta Ön, hogy van egy hely Budapesten, ahol havonta egyszer tucatnyi szakember azon munkálkodik, hogy

a házépítők, felújítók a legjobb tervekkel vágjanak bele

a kivitelezésbe? És elhiszi ha azt mondjuk, hogy 

a klubba díjmentes a belépés? (Pedig így van. :) )

Ez a hely a Tervcafé!

Következő időpont:

2
017. február 8. (csütörtök) - Budapest

Bővebb információ ide kattintva.

 

Építőanyag-iparban eltöltött hosszú évtizedei után 5 évet létrehoztam Az építő közösséget, amelynek célja, hogy az első gondolat megszületésétől a tervezésen és a kivitelezésen

át segítse a ház- építőket, házfelújítókat.


Bodnár György

www.epitemahazam.hu

Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (2. rész)

Az előző (mondhatjuk bevezető) részben megtudtuk, hogy a magyar Don Quijote (DQ) házépítésre adta a fejét – még az is lehet, hogy kicsit meggondolatlanul.
Persze DQ ebben a pillanatban még nem is volt Don Quijote – hiszen a szélmalomharcok csak ezután kezdődtek.
Először ugyanis meg kellett tervezni azt a bizonyos házat.

 

 

hzterv 

 

Na de ki tervezze?

 

A legtöbb európai országban ez nem okoz különösebb fejtörést: felüti az építkező a kamarai névjegyzéket, és tulajdonképpen bárkire rábökhet, nagyot nem hibázhat. Ott ugyanis csak olyan szakemberek szerepelnek, akikben meg lehet bízni – mind szakmai, mind etikai szempontból.
És ez ugyanígy igaz a különböző ipartestületi névjegyzékekre is!
A kamarák, ipartestületek ugyanis egyik legfőbb feladatuknak a szakma becsületének védelmét tekintik.
Pontosan tudják, hogy ez a jövőjük záloga. Akkor lesz munkájuk, és – ami talán még fontosabb – akkor fognak tudni megélhetést biztosító árakon dolgozni, ha az építkezők megbíznak bennük. (És ez még fokozható: gyerekeiknek, akik majd továbbviszik a vállalkozást, szintén csak ekkor lesz megélhetést biztosító munkája!)
Ennek tudatában kőkeményen kiszűrik maguk közül a tisztességtelen (vagy éppen „csak” hozzá nem értő) kóklereket, akik az egész szakma becsületét rombolják.

Egy ismerősöm mesélte, aki még a mostani „nagy kivándorlás” előtt dolgozott egy német kisvárosban (az építőiparban). A helyi mesteremberek rendre összejöttek az egyik helyi étteremben, jókat ettek és ittak, miközben átbeszélték aktuális dolgaikat, közös ügyeiket. De ez a nagy haverkodás csak addig tartott, amíg valaki ellen panasz nem érkezett. Ekkor kiszállt a testület erre hivatott szakértő csapata, és megvizsgálta, mennyiben állja meg helyét a panasz. Ha úgy ítélték meg, hogy a bejelentőnek nincs igaza, akkor maximálisan kiálltak testületileg is a bepanaszolt iparos mellett. De ha az derült ki, hogy a panasz jogos, akkor két dolog történt:
- felszólították a bepanaszoltat, hogy saját költségén záros időn belül javítsa ki a hibát (mert különben fegyelmi következik az ipartestületben);
- arra is felhívták a figyelmet, hogy „ez volt az utolsó dobása” (na jó, lehet, hogy ez elsőre nem volt ennyire drasztikus – nyilván függött a hiba súlyától is), legközelebb kizárják a tagok közül (és akkor nem lesz munkája…).

Szerintem nem sok építési szakember vitatkozik velem, ha azt mondom, a magyar építkezőket nem segíti egy ilyen kamarai rendszer. Sem a kamarák, sem az ipartestületek nem vállalják fel a tagság érdemi szűrését.
Ha kicsit cinikusan (és túlzóan) fogalmazok, akkor azt mondom, hogy az kamarai tag, aki egykor megszerezte az oda szükséges képesítést és befizette a tagdíjat. (Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy a mérnököknél például kötelező továbbképződés is van.) A kötelező kamarai tagságról már ne is beszéljünk…

 

Hogyan kezdhet neki tehát egyáltalán az építkező, felújító a tervező-keresésnek?
Jó esetben ajánlás útján. Ha szerencséje van, akkor az ismeretségi, baráti körében akad olyan valaki, aki belátható idővel ezelőtt építkezett, és bátran meri ajánlani akkori tervezőjét.
Ez sajnos sokszor eléggé szűk merítés az elinduláshoz. Mi van akkor, ha az illető mostanában éppen tele van munkával (így nem tud elvállalni felelősséggel minket), vagy éppen a személyes szimpátia hiányzik az első beszélgetés alapján. (Ez utóbbi teljesen szubjektív, de ugyanakkor nagyon fontos szempont. Az építész munkája ugyanis - jó esetben! – abszolút bizalmi. Akkor tud igazán a megrendelőre szabott házat tervezni, ha a megrendelő beavatja a család életének a mélyebb rétegeibe is.) És akkor még nem beszéltünk az építész-választás egy harmadik fontos szempontjáról, az anyagiakról…

Lehetséges úgy is tervezőt keresni, hogy szaklapok, magazinok tömkelegét böngésszük (vagy éppen csak a környékbeli utcákat járjuk – ez egy új parcellázású környéknél lehet célravezető) – és olyan házakat keresünk, amelyek vagy egyszerűen tetszenek, vagy még ennél is több: azt tudjuk rájuk mondani, hogy lelkünk mélyén pontosan ilyet képzeltünk magunknak! Aztán már „csak” azt kell megtudni, ki is tervezte ezt a bizonyos házat. (Az előbb felvetett akadályozó tényezők persze most is felléphetnek, de itt már akár több alternatívát is „kiböngészhetünk” magunknak indulásul.)

Végül, de nem utolsó sorban: a tervező-keresésben a Tervcafék is komoly segítséget adhatnak – akár az ott jelen levő szakemberekkel történő személyes találkozás révén, akár az elképzelések tisztázása után ajánlás révén. (Ha még nem tudja, mi is az a Tervcafé, feltétlenül kattintson ide! :-) )


DQ Fernando Ikoma

 

 

Megismertük tehát az első akadályt: szakmailag megfelelő és emberileg is hozzánk „passzoló” tervezőt kell találni!
Soha nem szabad elfelejteni, hogy tervező-keresés már szerves része az építkezésnek (az nem az alap kiásásával vagy a felújító csapat felvonulásával kezdődik!), ettől nem szabad sajnálni az időt és a kitartást! Jó ház csak jó tervekből fog születni!

De a most vázolt első kihívás után máris jön a következő: mit mondjunk az építésznek, hogyan fogalmazzuk meg a megbízásunkat felé? (Az ugye érezhető, hogy a „Szeretnénk egy házat” elvárás azért kicsit kevés…)
Erről lesz szó legközelebb, ezt a szélmalmot próbálja majd legyőzni DQ a következő blogbejegyzésben!


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

A világ leghosszabb üveg függőhídja

Kínában több helyütt méreteiben egymásra licitáló látványhidak csábítják a látogatókat, leghíresebb közöttük a másfél éve átadott Csangcsiacsie Nemzeti Parkban található. A hat méter széles, négyszázharminc méter hosszúságú híd 218 méteres magasságban ível át egy szakadékot, és az adrenalin szint fokozása érdekében lágyan kileng a látogatók alatt. Kínában több helyütt méreteiben egymásra licitáló látványhidak csábítják a látogatókat, leghíresebb közöttük a másfél éve átadott Csangcsiacsie Nemzeti Parkban található. A hat méter széles, négyszázharminc méter hosszúságú híd 218 méteres magasságban ível át egy szakadékot, és az adrenalin szint fokozása érdekében lágyan kileng a látogatók alatt. A látványhídról csodálatos panoráma tárul a hegyekkel, vízesésekkel, ősi városokkal és templomokkal tarkított Hunkjaku vidékre. Egy izraeli építész, Haim Dotan kapta a megbízatást, amelyhez 1077 darab, egyenként 4 centiméter vastag üvegtáblából állították össze a 99 kilenc darab, több réteg edzett üvegből álló lapot, majd kemény törés- és terheléspróbának vetették alá. A teszt résztvevői kalapáccsal verték az üveget, természetesen a megfelelő biztonsági intézkedések mellett, majd egy utasokkal teli kéttonnás terepjáró is átment a hídon. És persze végeztek jó néhány más vizsgálatot is az átadás előtt. A rekordhosszúságú híd egyébként három és félszer több terhet bír el, mint amennyit a kínai szabványok megkövetelnek: akár háromezren is tartózkodhatnának rajta, de egyszerre legfeljebb 600 embert engednek csak fel rá. Az építmény tehát elvileg biztonságos, tériszonyosoknak azonban nem biztos, hogy kellemes élményt jelent átsétálni rajta. Aki esetleg útközben ijed meg a magasságtól, átléphet a híd valamelyik szélére, és fémen sétálhat üveg helyett. Az építtető helyi turisztikai vállalat szerint eleve úgy tervezték, hogy a közepe felé haladva kissé kilengjen a látogató alatt, fűszerezve a különleges látványt. {igallery id=4799|cid=924|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Idősfa-átültető géppel sikeresebb

Tavaly decemberben állt munkába a FŐKERT Nonprofit Zrt. professzionális idősfa-átültető gépe, amellyel akár 30 cm törzsátmérőjű fákat is sikeresen ki lehet emelni, majd szállítást követően el lehet ültetni a már előkészített új termőhelyükre, biztosítva ezzel a fák megmaradását. Tavaly decemberben állt munkába a FŐKERT Nonprofit Zrt. professzionális idősfa-átültető gépe, amellyel akár 30 cm törzsátmérőjű fákat is sikeresen ki lehet emelni, majd szállítást követően el lehet ültetni a már előkészített új termőhelyükre, biztosítva ezzel a fák megmaradását. Az idősfa-átültetés több évszázadra visszatekintő fásítási módszer, amelyet régen fáradságos kézimunkával, nagy hibaszázalékkal végeztek. Mára viszont gépesítették a feladatot, a fák megmaradási aránya pedig elérte a 90 százalékot. A FŐKERT Nonprofit Zrt. gépparkja most egy nagyteljesítményű idősfa-átültető géppel bővült. Annak érdekében, hogy minél több városi fa megmenthető legyen, a FŐKERT Nonprofit Zrt. egy professzionális idősfa-átültető gép beszerzését valósította meg. A FŐKERT Nonprofit Zrt. beruházását, amelyet európai uniós közbeszerzési eljárás keretén belül folytatott le, a Fővárosi Önkormányzat fejlesztési megállapodás keretén belül finanszírozta. A most beszerzett és átadott faátültető géppel a FŐKERT Nonprofit Zrt. magas szakmai színvonalú technológiát tudhat magáénak, amelynek alkalmazásával költséghatékonyan fogja tudni végrehajtani az idősfa átültetést. A több mint 7 tonnás professzionális fakiszedő adapter, egy négytengelyes speciális, terepmunkára is alkalmas teherautóra került felszerelésre, melynek segítségével akár a 8 tonna tömegű kiemelt fák is könnyen mozgathatóak parkokon belül sokszor igen kis helyeken, kedvezőtlen terepviszonyok közepette, valamint a városi forgalomban is. Az ültetőkanál, így a földlabda legnagyobb mérete pedig több mint három köbméter. FŐKERT Nonprofit Zrt. Fotó: Szabó Zoltán FŐKERT Nonprofit Zrt.

Megújul a Múzeumkert

Több mint egy éves történeti és műemléki kutatási, tervezési, engedélyezési és kiviteli közbeszerzési előkészítő folyamat után, 2018. januárban kezdődnek a Magyar Nemzeti Múzeum állami tulajdonban lévő telkén álló Múzeumkert megújításának kivitelezési munkálatai. Több mint egy éves történeti és műemléki kutatási, tervezési, engedélyezési és kiviteli közbeszerzési előkészítő folyamat után, 2018. januárban kezdődnek a Magyar Nemzeti Múzeum állami tulajdonban lévő telkén álló Múzeumkert megújításának kivitelezési munkálatai. A 2016 májusában kiírt pályázatra 12 pályamunka érkezett. Az ötletpályázat díjazására fordítható 6 millió forintos összegből hat elképzelést díjazott a bírálóbizottság. A Magyar Nemzeti Múzeum által a Múzeumkert rehabilitációjára kiírt ötletpályázaton az első díjat a TÉR-TEAM Kft. nyerte (Szabó Gábor, Szende András, Juhász Kristóf Attila, Győre Viola, Orbán Nóra) a pályamű alaposan kidolgozott vizsgálati és elemző részének értékei és a terv harmonikus, vizuálisan és funkcionálisan átgondolt, a kiírásnak leginkább megfelelő elképzeléseknek köszönhetően. A komplex rekonstrukció célja a kert történeti hitelességű helyreállítása és korszerű, többfunkciós belvárosi közhasználatú zöldfelület kialakítása. A munkálatok során megújulnak a közművek, a sétányok és a műemléki főépülethez illeszkedő gyalogos burkolatok létesülnek. A meglévő faállomány lehető legteljesebb megtartása és növényápolása mellett – növény-egészségügyi szakvélemény alapján – 38 db életveszélyes, elöregedett fa kivágására és 25 darab nagyméretű fa ültetésére kerül sor. A meglévő, érdemi használaton kívüli út- és térburkolatok részbeni elbontásával, átalakításával 8200 négyzetméter teljesen megújított növényfelület jön létre. Az ültetendő fák között több növényritkaság is szerepel, ezek erősítik a kert történeti hangulatát (vörös juhar, ginkgo, magnólia). A teljes közműhálózatot érintő felújítási munkák nagyságrendjét érzékelteti, hogy csaknem 3 km hosszú új víz-és csatornacső épül, megújul a teljes elektromos hálózat, WiFi-hálózat és kerti öntözőhálózat is készül. A projekthez kapcsolódóan restaurálják a kert szobrait és az Arany János szobor teljes megújítására is sor kerül a talapzattal együtt. Az Arany János szobor-csoport a március 15-i állami ünnepségre elkészül. A munkálatok során a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai folyamatosan látogathatók, a teljes kertrekonstrukció a nyár végéig fejeződik be.