vekony

 
Egyedülálló lehetőség házépítőknek, házfelújítóknak

 

Tudta Ön, hogy van egy hely Budapesten, ahol havonta egyszer tucatnyi szakember azon munkálkodik, hogy

a házépítők, felújítók a legjobb tervekkel vágjanak bele

a kivitelezésbe? És elhiszi ha azt mondjuk, hogy 

a klubba díjmentes a belépés? (Pedig így van. :) )

Ez a hely a Tervcafé!

Következő időpont:

2
017. május 10. (szerda) - Budapest

2017. április 26 (szerda) - Győr

Bővebb információ ide kattintva.

 

A győri Tervcaféra ide kattintva tud jelentkezni!

Építőanyag-iparban eltöltött hosszú évtizedei után 5 évet létrehoztam Az építő közösséget, amelynek célja, hogy az első gondolat megszületésétől a tervezésen és a kivitelezésen

át segítse a ház- építőket, házfelújítókat.


Bodnár György

www.epitemahazam.hu

Járjon-e állami támogatás az építkezőknek, felújítóknak – és ha igen, miért?

- avagy Don Quijote után egy kis aktuálpolitika

 

Aki jövőre szeretne elkezdeni építkezni, vagy éppen komolyabb felújítást tervez, ezen az őszön csak kapkodhatta a fejét. Egymást érték a kormányzati megnyilatkozások arra nézve, hogy
a/ jövőre itt a Kánaán, egy csomó támogatáshoz juthatnak majd az energiatakarékosságért fáradozó építkezők, felújítók,
b/ sajnos a kekec Unió miatt magánszemélyek továbbra sem fognak jelentős pénzekhez jutni ezen a területen. (Az mellékes, hogy ezt az Unió később cáfolta.)
A mai blogban megpróbálom kitalálni, mivel is számolhatnak (most éppen) az érdekeltek, de egyben azon is szeretnék egy kicsit „filozofálni”, miért támogatja minden hosszú távon gondolkodó állam a magánépítkezőket is.

 

Pnz

 



Akkor lesz, vagy nem?

 

Szerintem kevés ember van ebben az országban, aki a címben feltett kérdésre felelősségteljes választ tudna adni – a pletykák alapján most éppen úgy tűnik, hogy lesznek támogatások, de ezek alapvetően nem lesznek nem visszatérítendőek. (Érthetően: kamattámogatott hitelek, esetleges ÁFA-csökkentés tartozhatnak péládul bele ebbe a körbe.)


 

Miért kell(ene) támogatni a magántulajdont?

Tulajdonképpen teljesen jogosan merülhet fel a kérdés (főleg azokban, akik nem építkeznek), hogy miért kap támogatást az államtól az, aki a magántulajdonát teszi jobbá, értékesebbé – vagy éppen egy ilyen magántulajdont vesz meg/hoz létre? (Figyelem, meglehetősen szubjektív válaszok következnek!)

Először is: aki egy házat (egy otthont!) épít magának, az a tulajdonszerzés egy különleges módját választja. Gondoljon bele: ha valaki egy autót vesz magának, és nem sokkal később külföldön vállal munkát, akkor beül az autóba – és autóstól eltűnik az országból.
Ha viszont valaki Magyarországon építkezik, akkor – akár akarja, akár nem, akár gondol rá, akár nem! – egyben a nemzeti vagyont is gyarapítja! Az épület ugyanis (tőle függetlenül) itt lesz még 50-100 év múlva is.
Ha jó minőségben épült meg, akkor még generációknak fog otthonul szolgálni idehaza, ha viszont rosszban, akkor egyszersmind a problémáit is ráhagyományozza a következő generációkra. (Gondoljunk a néhány évtizeden belül hatalmas pénzekért felújításra szoruló panelokra!)
Az államnak tehát igenis nem szabadna mindegy legyen, hogy mi épül az országban.



A pénztelenség csapdája

A fentiekből következő csapdahelyzet illusztrálására egy néhány évvel ezelőtti történetet szeretnék ideidézni.
Akkoriban egy felújítási projekt megszervezésével bíztak meg, így jutottam el egy energiaauditor társaságában egy csepeli házhoz. Valójában már akkor láttuk, hogy itt túl sok babér nem fog teremni nekünk, amikor kiszálltunk a kocsiból. A meglehetősen nagy telken egy kicsi és rozoga házikó állt, mögötte a domboldalon pedig éppen épült egy szintén kicsi, de újnak tűnő ház.
Kiderült, hogy az eredeti ház egy idősödő házaspáré, a felső ház pedig a régi melléképület átépítésével jön létre: ide fog költözni a házaspár nagyfia a feleségével és nemrég született kisgyerekükkel. (Persze ez is a pénzhiányból fakadó szükségmegoldás volt.)
Gyorsan kiderült, hogy a család sajnos egyáltalán nem hitelképes (pedig akkoriban még nem voltak ennyire szigorúak a hitelezés feltételei), a lejáró lakástakarék-pénztári szerződésüket pedig már beforgatták a gyerekek házába. Egyéb felújításról (amiért mentünk) tehát szó sem lehetett, de ha már ott voltunk, akkor szétnéztünk.
A régi házban egy ezeréves gázkazán működött, bármely percben élete végére érhetett. Az is kiderült, hogy a fiatalok a fenti házban szintén egy kisebb gázkazánban gondolkodnak.
Mivel a két épület nem volt nagyon messze egymástól, így feltettük a kérdést, hogy nem lenne-e célszerű a most vásárolt új, és az egy-két éven belül kényszerűségből vásárlandó hagyományos gázkazán helyett venni egyetlen nagyobb teljesítményű és jobb hatásfokú kazánt (akár egy kondenzációsat is) – és azzal fűteni mindkét házat? Az üzemeltetés is olcsóbb lenne, ráadásul a két hagyományos kazán együtt még egy kicsit drágábbnak is bizonyulna, mint az egy darab, igaz önmagában drágább minőségibb megoldás. (Csak a példa szemléltetésére kerüljenek a hagyományos kazánok 2 x 100.000 Ft-ba, a nagyobb teljesítményű, jobb hatásfokú 150.000 Ft-ba. A valódi árakra már nem emlékszem.)

És ekkor jött a döbbenetes válasz, ami után az ember csak tehetetlen dühöt tudott érezni.
„Ezt mi is kiszámoltuk” – mondta el az úr. „Tudjuk, hogy ez lenne a racionális megoldás. De nekünk jelenleg egész egyszerűen NINCSEN plusz 50.000 Ft-unk!”
Ennyi pénz hiányzott ahhoz, hogy ebben az otthonban hosszú távon megoldják a család problémáit, kevesebbet fogyasszanak, kevésbé legyenek kiszolgáltatva a rezsiköltségeknek, kevésbé szennyezzék a levegőt – és még sorolhatnám.
Ezt a képzeletbeli 50.000 Ft-ot kellett volna valakinek odaadnia/megelőlegeznie. És ez már nem (csak) piacgazdasági kérdés.


 

Hogyan gondolkodik az okos állam?

Hogy ez a probléma mennyire valós, arról megint egy jó pár évvel ezelőtti példát szeretnék hozni.
Annak idején a cégemmel (mármint ahol dolgoztam) Felső-Ausztriában jártunk, meg szerettük volna ismerni azt, hogy milyen állami támogatásokkal számolhat egy ottani építkező. (Röviden annyit, hogy megdöbbentünk a támogatások sokféleségén.) Ez még abban az időben történt, amikor még a napkollektorok (nem napelemek!) is éppen hogy kezdtek elterjedni, és még a szigetelési láznak is csak az elején jártunk.
A rendszert megismerve én annak idején arra jutottam, hogy ha egy ottani Hans elkezdett számolgatni (mert egy gazdag országban is osztanak-szoroznak az építkezők), akkor az jött ki neki, hogy ő bizony nem vásárol és szereltet kollektorokat a házára, mert nem éri meg neki.
Ekkor lépett azonban közbe az állam, amely pontosan kiszámolta, hogy az egy szem Hans kollektoraival marginális energiamegtakarítás érhető el országos szinten – de sok-sok Hans már sokra megy. A sok apró megtakarítás által csökkenhet az ország energiafüggősége, kevesebb lesz a szén-dioxid kibocsátás, így a kvótákkal is jobban lehet gazdálkodni – az országnak tehát megéri egy kicsit megtámogatni a sok-sok Hans-ot, hogy ennek a támogatásnak köszönhetően már megérje nekik belevágni - például egy kollektoros beruházásnak.
Az eredmény: mindenki jól járt.

Csak remélni lehet, hogy jövőre immáron idehaza is az ilyen nyer-nyer elvrendszer jegyében összeálló EU-s és állami támogatások segítségével újulhat meg minél több otthon!
Aki hallja, adja tovább!
:-)

Utóirat: A mi otthonunk újságon túl Az építő közösség Facebook-oldalán is első kézből és azonnal értesülhet az esetleges pályázatokkal kapcsolatos tudnivalóktról!

Don Quijote építkezik (4. rész)

- avagy ki védi meg az építkezők érdekeit?

 

A Tervcafékat sokszor azzal kezdem, hogy senkit nem akarok ezzel elrémiszteni, de – ellentétben sok európai országgal - Magyarországon az építkezésnél, felújításnál csak magukra számíthatnak.
Valószínűleg nem csak Németországot lehetne felhozni, de ott biztosan működik egy olyan rendszer, ami önmagában megakadályozza, hogy bizonyos minőség alatti épületek épüljenek.

Ennek az – idehaza még hiányzó – rendszernek egyik eleméről, az egyfajta garanciát jelentő kamarai névjegyzékek hiányáról már írtam a mini-sorozat 2. részében (Ide kattintva elolvasható!)
Ma megnézünk még három hiányzó láncszemet – amelyeket – jobb híján – az építkezőknek kell pótolniuk.

 

Baupolizei

 

 

Egységes, jól kitalált gyakorlat


Szerintem Németországban még arra nézve is létezik ajánlás, hogy miként kell szakszerűen becsavarni egy csavart. Idehaza ehhez hasonló kivitelezői ajánlások még csak most kezdenek megjelenni. Sokáig a szabványok jelentették az egyedüli igazodási pontot, de
- a szabványok nagyobb része inkább termékszabvány, nem magára a beépítésre vonatkozik,
- a ma már többségében uniós szabványok jelentős része a mai napig nem férhető hozzá magyar nyelven (ok: pénzhiány),
- meg egyébként is: a szabványok használata nem kötelező…

A szakmai irányelvek fő jellemzője (egyben legfontosabb elvárás is velük szemben), hogy egy teljes szakma véleményét tükrözzék vissza! (Éppen ebben különböznek az alkalmazástechnikai útmutatóktól, melyeket minden egyes cég a maga termékeire nézve ad ki.)
Egy konkrét példával élve: nem olyan régen jelent a Magyar Építőkémia és Vakolat Szövetség (MÉVSZ) homlokzati hőszigetelő rendszerekre vonatkozó Irányelve, mely valamennyi, a magyar piacon meghatározónak számító gyártó egységes véleményeként fogalmazza meg, hogy a homlokzatra kerülő hőszigetelő táblákat ún. perem-pont módszerrel kell felragasztani. (Mind a mai napig tartja magát ezen a területen jónéhány „alternatív szakmai legenda”…)

 

15.10.15. THR kp
Egy példa az irányelvre. A szakma egységes álláspontja szerint (legalább) így kell ragasztóval megkenni biztonságos felragasztáshoz a homlokzati hőszigetelésbe kerülő szigetelőlapokat

 

Maradva a németországi példánál: ott, ha egy megrendelő és kivitelező között vitára kerül a sor, akkor a bíróság egyszerűen azt nézi meg, betartotta-e a kivitelező az éppen ott aktuális szakmai irányelveket. Ha igen, neki van igaza, ha nem, akkor a panaszosnak.
A szakmai irányelvek fontosságát Magyarországon felnagyítja, hogy még mindig nagyon sok építkezés zajlik részletes kiviteli terv nélkül. (Arról is volt már szó ezeken a hasábokon, hogy az engedélyezési, 1:100-as terv nem sokkal több egy skiccnél…) Ilyenkor a kézbe kapott „tervet” szinte minden szakember másként fogja olvasni, értelmezni (a magyar szakemberek nagyon kreatívak!) – az eredmény pedig a teljes káosz lesz. Ha pedig az építkező maga szervezi az építkezést (azaz nem egy fővállalkozót bíz meg), akkor ebben a káoszban neki kell(ene) rendet vágnia.

 

Az ellenőrzés fontossága


Németországban ráadásul nem csak irányelvek, útmutatások léteznek, hanem olyan hatóságok is, melyek ezek betartását folyamatosan ellenőrzik! (Ez a hírhedt Baupolizei.)
Idehaza is létezik Építésfelügyelet (az utóbbi években teljesen jelképes összegből gazdálkodva, a közeljövőben állítólag ismét megkísérlik felfejleszteni), ám ennek működését – jó magyar szokás szerint – mind az építkezők, mind a kivitelezők inkább zaklatásnak veszik.
A hatósági tétlenkedés tipikus példája az is idehaza, hogy gond nélkül lehet hamis minőségtanúsítással forgalmazni folyamatosan termékeket. Ha – az egyébként valótlanságot tartalmazó – papírjaik formailag rendben vannak, akkor ez gyakorlatilag senkit nem érdekel.


Jogbiztonság


A láthatatlan fogyasztói érdekvédelem a jogorvoslatok gyorsaságában zárul körbe. Ha valaki bepanaszol valakit, akkor az ítélet belátható időn belül megszületik – amikor reális esély mutatkozik az esetleges károk javítására/megtérítésére.
A magyar valóság ezzel szemben:
A/ Hosszú évekig húzódó perek, melyek végén a bepanaszoltnak már sokszor híre-hamva sincs.
B/ (Még ennél is gyakrabban): Perre nem is kerül sor, mivel a szerződés nélküli „mutyi” mellett értelme sem lenne…



Lehetséges kiutak


Nézzük akkor, hogy egy ilyen helyzetben mit is tehet a magyar építkezőt, felújítót megszemélyesítő Don Quijote!
1. Mindenek előtt tudomásul veszi, hogy az építkezés során neki magának kell megvédenie az érdekeit.

2. Elfogadja, hogy ehhez bizonyos szintű felkészültségre van szüksége.
Ez valahol középen van a „kérdezzük meg a szomszédot”/”gyűjtsünk be minél több prospektust” és a „minek ide szakember, apámék is megcsinálták kalákában” szemléletmód között.
Az olvasmányos, közérthető felkészüléshez találtuk ki és írtuk meg az Építem a házam könyvsorozatot :-)

3. A felkészültség birtokában elég időt és energiát szán a neki megfelelő, hozzáértő és tisztességes építési szakemberek felkutatására. (Don Quijote mellett is ott kellett legyen Sancho Panza!)
Megjegyzés: Ezen a téren egyre komolyabb nehézségekkel kell szembenézni – egy ajánlott írás ide kattintva!

4. A felkészültség birtokában elég időt és energiát szán a valós igényeinek és valós lehetőségeinek leginkább megfelelő tervek kidolgoztatásának.
Ennek kapcsán elég, ha mindig eszébe jut az, hogy egy fölösleges négyzetméter egy házban legalább 200.000 Ft ablakon feleslegesen kidobott pénzt jelent! (Folyamatosan látjuk, hogy a Tervcafékra hozott terveken nem a pénzhiány köszön vissza, hanem sokkal inkább a felesleges nagyvonalúság!)
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a legjobb irányelv az összes, építkezésen részt vevő szakember számára a jó és alapos kiviteli (nem engedélyezési!) terv! Fájó lehet egy ilyenért súlyos százezer forintokkal többet kifizetni az építkezés elején, a tervezési szakaszban – de még fájdalmasabb ennek a pénznek többszörösét veszni látni a műszaki kompromisszumokban a kivitelezés szakaszában.

5. Mindenképpen érdemes műszaki ellenőrt fogadni – legalább a legfontosabb építési fázisok ellenőrzésére. Ő lehet a mi saját bejáratú építési hatóságunk…

6. Legyünk tisztában azzal, hogy ha az elején mi magunk kezdeményezzük a „stikliket” („lehetne fél áron?”, „lehetne számla és szerződés nélkül?”), akkor ezzel egyfajta orosz rulettet kezdünk játszani. Lehet, hogy nagy szerencsénk lesz (és ekkor sok pénzt spórolunk), de még nagyobb valószínűséggel bottal üthetjük a megspórolni vágyott pénz nyomát. (És eleve lemondunk a jogorvoslat lehetőségéről is.)

7. Az építő közösséget öt évvel ezelőtt éppen azért hoztuk létre, hogy az első gondolat megszületésétől kezdve, a tervezésen és a kivitelezésen át, egészen a bentlakásig segítsünk a házépítést, házfelújítást tervezőknek abban, hogy valóban álmaik otthonát hozzák létre - minél kevesebb ablakon kidobott pénzzel.
Keressen bennünket ide kattintva és/vagy jöjjön el díjmentesen a következő Tervcaféra!

Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (2. rész)

Az előző (mondhatjuk bevezető) részben megtudtuk, hogy a magyar Don Quijote (DQ) házépítésre adta a fejét – még az is lehet, hogy kicsit meggondolatlanul.
Persze DQ ebben a pillanatban még nem is volt Don Quijote – hiszen a szélmalomharcok csak ezután kezdődtek.
Először ugyanis meg kellett tervezni azt a bizonyos házat.

 

 

hzterv 

 

Na de ki tervezze?

 

A legtöbb európai országban ez nem okoz különösebb fejtörést: felüti az építkező a kamarai névjegyzéket, és tulajdonképpen bárkire rábökhet, nagyot nem hibázhat. Ott ugyanis csak olyan szakemberek szerepelnek, akikben meg lehet bízni – mind szakmai, mind etikai szempontból.
És ez ugyanígy igaz a különböző ipartestületi névjegyzékekre is!
A kamarák, ipartestületek ugyanis egyik legfőbb feladatuknak a szakma becsületének védelmét tekintik.
Pontosan tudják, hogy ez a jövőjük záloga. Akkor lesz munkájuk, és – ami talán még fontosabb – akkor fognak tudni megélhetést biztosító árakon dolgozni, ha az építkezők megbíznak bennük. (És ez még fokozható: gyerekeiknek, akik majd továbbviszik a vállalkozást, szintén csak ekkor lesz megélhetést biztosító munkája!)
Ennek tudatában kőkeményen kiszűrik maguk közül a tisztességtelen (vagy éppen „csak” hozzá nem értő) kóklereket, akik az egész szakma becsületét rombolják.

Egy ismerősöm mesélte, aki még a mostani „nagy kivándorlás” előtt dolgozott egy német kisvárosban (az építőiparban). A helyi mesteremberek rendre összejöttek az egyik helyi étteremben, jókat ettek és ittak, miközben átbeszélték aktuális dolgaikat, közös ügyeiket. De ez a nagy haverkodás csak addig tartott, amíg valaki ellen panasz nem érkezett. Ekkor kiszállt a testület erre hivatott szakértő csapata, és megvizsgálta, mennyiben állja meg helyét a panasz. Ha úgy ítélték meg, hogy a bejelentőnek nincs igaza, akkor maximálisan kiálltak testületileg is a bepanaszolt iparos mellett. De ha az derült ki, hogy a panasz jogos, akkor két dolog történt:
- felszólították a bepanaszoltat, hogy saját költségén záros időn belül javítsa ki a hibát (mert különben fegyelmi következik az ipartestületben);
- arra is felhívták a figyelmet, hogy „ez volt az utolsó dobása” (na jó, lehet, hogy ez elsőre nem volt ennyire drasztikus – nyilván függött a hiba súlyától is), legközelebb kizárják a tagok közül (és akkor nem lesz munkája…).

Szerintem nem sok építési szakember vitatkozik velem, ha azt mondom, a magyar építkezőket nem segíti egy ilyen kamarai rendszer. Sem a kamarák, sem az ipartestületek nem vállalják fel a tagság érdemi szűrését.
Ha kicsit cinikusan (és túlzóan) fogalmazok, akkor azt mondom, hogy az kamarai tag, aki egykor megszerezte az oda szükséges képesítést és befizette a tagdíjat. (Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy a mérnököknél például kötelező továbbképződés is van.) A kötelező kamarai tagságról már ne is beszéljünk…

 

Hogyan kezdhet neki tehát egyáltalán az építkező, felújító a tervező-keresésnek?
Jó esetben ajánlás útján. Ha szerencséje van, akkor az ismeretségi, baráti körében akad olyan valaki, aki belátható idővel ezelőtt építkezett, és bátran meri ajánlani akkori tervezőjét.
Ez sajnos sokszor eléggé szűk merítés az elinduláshoz. Mi van akkor, ha az illető mostanában éppen tele van munkával (így nem tud elvállalni felelősséggel minket), vagy éppen a személyes szimpátia hiányzik az első beszélgetés alapján. (Ez utóbbi teljesen szubjektív, de ugyanakkor nagyon fontos szempont. Az építész munkája ugyanis - jó esetben! – abszolút bizalmi. Akkor tud igazán a megrendelőre szabott házat tervezni, ha a megrendelő beavatja a család életének a mélyebb rétegeibe is.) És akkor még nem beszéltünk az építész-választás egy harmadik fontos szempontjáról, az anyagiakról…

Lehetséges úgy is tervezőt keresni, hogy szaklapok, magazinok tömkelegét böngésszük (vagy éppen csak a környékbeli utcákat járjuk – ez egy új parcellázású környéknél lehet célravezető) – és olyan házakat keresünk, amelyek vagy egyszerűen tetszenek, vagy még ennél is több: azt tudjuk rájuk mondani, hogy lelkünk mélyén pontosan ilyet képzeltünk magunknak! Aztán már „csak” azt kell megtudni, ki is tervezte ezt a bizonyos házat. (Az előbb felvetett akadályozó tényezők persze most is felléphetnek, de itt már akár több alternatívát is „kiböngészhetünk” magunknak indulásul.)

Végül, de nem utolsó sorban: a tervező-keresésben a Tervcafék is komoly segítséget adhatnak – akár az ott jelen levő szakemberekkel történő személyes találkozás révén, akár az elképzelések tisztázása után ajánlás révén. (Ha még nem tudja, mi is az a Tervcafé, feltétlenül kattintson ide! :-) )


DQ Fernando Ikoma

 

 

Megismertük tehát az első akadályt: szakmailag megfelelő és emberileg is hozzánk „passzoló” tervezőt kell találni!
Soha nem szabad elfelejteni, hogy tervező-keresés már szerves része az építkezésnek (az nem az alap kiásásával vagy a felújító csapat felvonulásával kezdődik!), ettől nem szabad sajnálni az időt és a kitartást! Jó ház csak jó tervekből fog születni!

De a most vázolt első kihívás után máris jön a következő: mit mondjunk az építésznek, hogyan fogalmazzuk meg a megbízásunkat felé? (Az ugye érezhető, hogy a „Szeretnénk egy házat” elvárás azért kicsit kevés…)
Erről lesz szó legközelebb, ezt a szélmalmot próbálja majd legyőzni DQ a következő blogbejegyzésben!

Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (3. rész)

A házépítés, a házfelújítás egyszerre gyönyörű és gyötrelmes feladat – hogy ezzel a szép alliterációval jellemezzem az otthonteremtést. :-)
Gyönyörűnek valójában mindig gyönyörű – hiszen egy család otthonteremtéséről, a közös álmok megvalósulásáról van szó. Gyötrelmessé viszont a tapasztalatlanság, a tudatlanság, a szűkös anyagiak – no és persze a bennünket körülvevő ügyeskedők és kóklerek tehetik.
Ebben a blogsorozatban azt vesszük sorra, hogy miként lehet a siker reményében megvívni egy építkezés don quijote-i harcait – de legalábbis felkészülni rájuk!
Legutóbb eljutottunk odáig, hogy A Magyar Építkező (alias Don Quijote (DQ)) már túl van az első harcán: megtalálta azt az építészt, akivel meg szeretné terveztetni a házát.
Na de hogyan is kezdődjön a közös munka?

 

15.08.12. Tervvzlat

 

Önjelölt építészek kerestetnek!(?)


Azt hiszem, aki családi ház építésére, átalakítására, felújítására adja a fejét, kicsit más célokat tűz ki maga elé, mint aki egy „egyszerű” kész lakás vásárlásában gondolkodik (pláne, aki a lakhatását bérelt otthonban is el tudja képzelni): nem csak otthont akar magának és a családjának, hanem egy személyre szabott, álmaiban már elképzelt házat. (Azaz nem egyen-megoldásokat.)
Valószínűleg ezért is van, hogy a magyar építkezők előszeretettel mennek a tervezőhöz kockás papírra rajzolt skiccekkel, melyre már fel is rajzolták az általuk elképzelt alaprajzi helyiségbeosztást és arányokat. (Érdekes lenne megtudni, hogy ez a szokás más országokban is ennyire elterjedt-e! Be kell valljam, nem tudom. Ha valakinek van információja erről, szívesen fogadom - például ide kattintva!)
Tévedés ne essék, nincs ezzel semmi baj – elvégre a fejünkben levő gondolatokat, elképzeléseket valahogy tovább kell adni a szakemberek felé.
Érdemes azonban tisztában lenni a veszélyekkel is!

Az Építem a házam című könyvsorozatban az építész feladatát így foglaltuk össze:
„Az építész-tervező feladata az épület koncepciójának kitalálása, a funkciók helyes kialakítása és elrendezése, a ház „fazonjának”, kinézetének megtervezése. Ő „álmodja papírra” házunk külső megjelenését, belső tereinek elrendezését. Tervei megszabják, hogy házunk milyen szerkezeti elemekből fog felépülni – így áttételesen azt is, hogy mennyibe fog kerülni a megépítése és későbbi üzemeltetése.”
Hát ettől komoly szakma az építészé, ehhez kell érzék, tudás és tapasztalat.
Ha jól belegondolunk, kis skicceinkkel ebbe a folyamatba „kontárkodunk” bele – tudás és tapasztalat nélkül.
Ez mindaddig nem gond, amíg
- nem ragaszkodunk görcsösen a papírra vázolt elképzeléseinkhez,
- az építésznek van bátorsága „szembeszállni” a skicceken kapott vázlatokkal.
De mi van akkor, ha az építész „készpénznek” veszi a kapott vázlatot (vagy mert mindenáron meg akar felelni a megrendelőnek, vagy mert fél, hogy kritizálás esetén elveszítené a megbízást – vagy egyszerűen lustaságból) és ezt kezdi kidolgozni?
Ha így történik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy már az első lépésnél elvesztettük annak esélyét, hogy a végén optimális tervekkel vágjunk neki az építkezésnek!

Az alaprajz ugyanis sokkal több mindent meghatároz a majdani házon, mint első pillantásra gondolnánk!
Az optimális helyiségkapcsolatok és helyiségméretek döntően fogják befolyásolni a ház későbbi használhatóságát. Az itt figyelembe veendő törvényszerűségek jelentik a szakmai tudás és tapasztalat egyik alapját. (Jónéhány ilyen törvényszerűséget azért igyekeztünk összegyűjteni az Építem a házam könyvsorozatba is – ez itt a reklám helye! :-) )
Az ideális alaprajz összefügg a tájolással, a benapozottsággal is. (Ezek ismeretéhez is szakmai tudás kell.)
Nem utolsó sorban az alaprajz jelentősen kihat a ház külső megjelenésére is, azon belül is például a majdani tetőszerkezetre is! (A Tervcafékon rendszeresen tapasztaljuk, hogy terveken szereplő házak tetőszerkezete feleslegesen bonyolult – márpedig ez több hibalehetőséget és egy csomó feleslegesen kidobott pénzt jelent!)

 

Mi az alternatíva?


Az építészhez elvitt skicceket tehát mindenképpen célszerű – az eddig leírtaknak megfelelően – helyükön kezelni – mindkét fél részéről.
A skiccek készítése mindenképpen jó móka – és az építkezők egy részének jó érzéke is van hozzá. (A Tervcafék öt éves története során találkoztunk két olyan építkezői tervvázlattal is, melyekbe egyetlen szakember sem tudott belekötni. Általános vélemény volt, hogy ezek a tervek jobbak, mint a magyar tervek háromnegyede -mármint amelyeket profik készítettek…. De azért vegyük észre, hogy ez két terv volt – a kábé elénk került néhány százból…)

De az építkezőnek valójában az igényeit kellene minél pontosabban az építész tudomására hozni – ráadásul ezeket az igényeket a család minden egyes tagjának az egyedi igényeiből kell összeszedni. (Figyelem, ez sokkal nagyobb és időigényesebb munka, mint gondolnánk! Ráadásul nem véletlenül használtam az „összeszedni” szót, és nem az „integrálni” kifejezést. A közös nevezőre hozás már az építész feladata!)
Amikor ezeket az igényeket tervrajzba öntjük, önkényesen „lefordítjuk” azokat helyiségekre és helyiségkapcsolatokra, akkor „előre szaladunk”, és valójában máris torzítjuk az információt. (Az építész számára nem lesz egyértelmű, hogy milyen okból rajzoltunk adott helyre egy adott méretű helyiséget.)

Tehát a javasolt („alternatív”) munkamenet (mielőtt az építészünkhöz mennénk):
- A családtagok igényeinek sziszifuszi munkával történő összegyűjtése (remek alkalom a nagy családi beszélgetésekre!)
- Az igények letisztázása írásban (amikor írunk, akkor tényleg hajlamosak vagyunk a lényeget leírni!)
- Átadni az építésznek – és tőle várni a koncepció(k) kidolgozását.

 

 

Miben tudunk segíteni Önnek?


Túl vagyunk a második (remélhetőleg sikeres) don quijote-i harcon: igényeink megfogalmazásán.
Ezzel a témával részletesebben is foglalkoztunk Az építő közösség blogjábanide kattintva és ide kattintva érdemes elolvasni!
Az igények megfogalmazásához nagyon sok segítséget találhat (az egész család!) az Építem a házam könyvsorozat 1. kötetében itt olvashat róla részletesebben is.
Végezetül a skiccek, tervvázlatok tökéletesítgetésének ideális (ráadásul ingyenes!) helyszíne a hónapról hónapra megrendezésre kerülő Tervcafé, ahol a legkülönbözőbb szakemberekkel lehet gondolatokat cserélni – ha még nem járt nálunk, Önt is várjuk! Bővebb infó ide kattintva!

 

Legközelebb arról lesz szó, hogyan tudunk igazán hatékony kommunikációt folytatni az építkezés folyamán az építési szakemberekkel! 

Don Quijote kalandjai a magyar építőiparral (1. rész)

A minap egy előadás megtartására kértek fel, a várható nézőközönség többnyire jövendő építkezőkből, felújítókból állt.
Ahhoz, hogy valami okosat mondjak nekik, megpróbáltam beleélni magam a helyzetükbe. Mi foglalkoztatja őket leginkább? Mi az, amitől feleslegesen félnek, és mi az, amitől nem tartanak, pedig jó okuk lenne rá? Vajon hogyan képzelik el jövendő otthonukat – és hogyan az ahhoz vezető építkezés folyamatát? (Ez azért izgalmas kérdés, mert idehaza azért az emberek többsége életében egyszer, esetleg kétszer vág bele egy ilyen nagy beruházásba.) És mi az, amiről jó eséllyel egyáltalán nem tudnak, pedig lehet, hogy ezen fog múlni az építkezésük sikere?
Magam elé képzeltem azokat a példákat, amiket még akkor láttam a piacon, amikor még különböző vezető építőanyag-gyártó cégeknél dolgoztam, és szerencsére nagyon sokat segítettek azok a beszélgetések, visszajelzések, amelyeket személyesen folytathattam a Tervcafékon.
Az jutott eszembe, hogy igazán frappáns hasonlat lehetne, ha a magyar építkezőket Don Quijote-hoz hasonlítanám – a rájuk váró buktatókat pedig egyfajta szélmalom-harchoz, feltéve ha egyedül, segítség nélkül vágnak bele életük talán legnagyobb vállalkozásába.
Don Quijote magyar építkezőkre hangolt meséjét most ezeken a hasábokon is szeretném megosztani – folytatásokban, remélem minél többeknek segítve!

 

Don quijote 

 

Az úgy kezdődött hogy…


Don Quijote (nevezzük ezt követően D.Q.-nak), felesége (Dulcinea) és immáron három aprócska gyermekük boldogan, de egyre nehezebben éldegélt egy magyar panelházban.
Egyik este, miután már harmadszor esett hasra a gyerekek szerteszét hagyott játékaiban, miután hiába próbált nyugodtan olvasni, mert közben a helyiség másik felén éppen D.Q. ordíttatta a tévén az éppen aktuális (spanyol) bajnokit, Dulcinea már nem bírta tovább, és kiszakadt belőle: „Te Doni, ebben a lakásban már nem férünk el!”


Aludtak rá egyet, aztán másnap elkezdték törni a fejüket, mi is lehetne a helyzet megoldása. Nem kellett soká törniük, mert még élénken élt mindkettőjükben az elmúlt hétvége emléke, amikor egy remekbe szabott szalonnasütésen vettek részt egyik barátjuk kertvárosi házánál. Hatalmas kert, benne kutya és macska, virágok, távoli szomszédok, bőséges hely bent a lakásban, csönd, béke, nyugalom (mármint ha nincsen éppen szalonnasütés)! Nem kétséges, hogy ez kell nekik is!


A célt tehát igen hamar kitűzték: saját családi házat akarnak építeni!
(Felmerült ugyan az is, hogy esetleg venni kellene egy használt házat, de egyrészt olyan sok barátjuk fázott rá erre, számolatlanul költve később a pénzt a rejtett hibák kijavítására, másrészt abban hamar megegyeztek, hogy csak egy saját építésű ház lesz olyan, ami tipikusan az ő kis családjukra lesz szabva!)


Elérkeztünk történetünk első buktatójához. Valószínűleg sokkal több időt kellett volna tölteni a nagyobb lakótérre vonatkozó igények kielégítésének egyéb lehetőségeinek felkutatásával és az alternatívák összevetésével. Saját új (nagyobb) lakás, saját használt (nagyobb) lakás, bérlakás, saját új építésű családi ház, használtan vásárolt családi ház. Mindegyik lehetőségnek megvannak az előnyei és hátrányai. Sokan és sokszor elfeledkeznek arról, hogy a kívánatos előnyökön túl egy családi házzal jónéhány kompromisszum is jár. Csak néhány mutatóba: a nagyobb kerttel rendelkező, kellő beépítési szabadságot adó  családi házak többnyire a helyiség központjától távolabb helyezkednek el (vagy ellenkező esetben jó eséllyel a telek kerül sokba), ami egyből felveti a munkahely, az óvoda, az iskola, vagy éppen a boltok, szórakozási lehetőségek megközelíthetőségét. Ráadásul mindenki ismeri azt a jó magyar mondást, miszerint az első házat az ellenségünknek építjük, a másodikat a barátunknak, a harmadikat magunknak. (Márpedig D.Q.-ék most éppen első házukat tervezgetik…)
Azt sem nehéz elképzelni, hogy egy családi ház a legpazarlóbb lakhatási forma: az üzemeltetéssel kapcsolatos valamennyi problémát nekünk magunknak kell megoldani (például saját, önálló fűtési rendszer vagy éppen locsolórendszer kiépítésével), ráadásul közvetlen szomszédok sem vesznek körbe bennünket, akik „melegítenének” bennünket télen (egy szabadon álló családi ház határoló szerkezetei minden irányban a hőveszteség forrásai).
Egyszóval érdemes egy esténél azért többet szánni a nekünk ideális lakhatási forma kiválasztására. (Ha ezt mindenki megtenné, akkor nem lenne olyan magas a kiköltözést követően néhány éven belül a városba visszaköltözők aránya.)
Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozunk az Építem a házam könyvsorozat 1. kötetében, sok-sok praktikus mérlegelési szempontot felsorolva. Nagyon büszke vagyok arra, hogy amikor akkori kolléganőm (aki éppen akkor keresett férjével és kisgyerekükkel építési telket) elsőként elolvasta – még megjelenés előtt – a könyvet, párjával arra jutott, hogy a családi ház és az azzal járó építkezés nem az ő jövőképük. Vettek inkább egy nagyobb használt lakást – és így egészen biztosan megspóroltak több millió forint ablakon kidobott pénzt…
Legközelebb már az első szélmalomharccal is megismerkedünk: D.Q.-ék elkezdik tervezni a házat!


Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Egyediség és praktikum a konyhában

Szaporodnak a főzőműsorok, recept blogok és otthoni vacsorapartik, a főzésben egyre többen látják meg a kipipálandó háztartási munka mellett a kreatív szórakozás lehetőségét. Ezzel együtt vált a korábbinál is fontosabb szereplővé a lakásokban a konyha. Szaporodnak a főzőműsorok, recept blogok és otthoni vacsorapartik, a főzésben egyre többen látják meg a kipipálandó háztartási munka mellett a kreatív szórakozás lehetőségét. Ezzel együtt vált a korábbinál is fontosabb szereplővé a lakásokban a konyha. Mivel továbbra is népszerű a nappalival egybenyitott amerikai stílusú elrendezés, sőt, a két helyiség még a pár évvel ezelőttinél is jobban egymásba ér a friss trendek szerint, rég nem „kiszolgáló helyiségről” van szó. A konyhának is egyedinek, stílusosnak, viszont továbbra is praktikusnak kell lennie. A nyitott elrendezés miatt a korábbinál is fontosabb szerepet kapnak a minőségi gépek. A szagelszívó elengedhetetlen, de fontos például az is, hogy milyen hangosan zúg a hűtő vagy a mosogatógép. A jól megválasztott gépek persze a hatékony munkát is segítik, nem utolsósorban pedig kevesebbet fogyasztanak. Bár a modern konyhát hajlamosak vagyunk úgy elképzelni, hogy dugig van gépekkel, azonban tudatosabb döntés, ha csak azt telepítjük, amit tényleg használunk is. Ha nem ruházunk be speciális eszközökre, amiket azután be sem kapcsolunk, jobb minőségűt is választhatunk azokból, amelyeket megveszünk. Az energiatakarékos berendezések kiválasztásában az EU-ban a háztartási gépeken kötelezően megjelenített energiatanúsítvány segít. Ahogy mondani szokták, a legolcsóbb energia a fel nem használt energia, gondos tervezéssel pedig jóval kevesebbre lesz szükségünk. A konyhában a legtöbb világosságot a munkapult igényli, igyekezzünk ezt úgy elhelyezni, hogy a lehető legtöbb természetes fényt kapja. Jól tervezett szellőzéssel a szagelszívóra is kevesebbszer lesz szükség. A világítást érdemes LED-esre cserélni, ami ugyan nagyobb beruházást jelent, az izzók hosszú élettartama miatt viszont egyértelműen megtérül. Minden energiatakarékos és környezettudatos megoldás nagyon-nagyon divatos, tehát nem csak a pénztárcánknak és a környezetnek teszünk jót, ha energiatakarékos világítást, gépeket és például a különböző hulladékok elkülönítését lehetővé tévő szelektív kukát választunk, de még az ismerősök elismerő tekintetét is bezsebelhetjük ezekkel. Bármi is a trend, igazán szerethetővé a praktikus elrendezés teszi a konyhánkat. A cél, hogy a fő alkotóelemek – a hűtő, a tűzhely és a mosogató – között a lehető legkevesebb felesleges kilométert gyalogolva dolgozhassunk, és mindegyik mellett legyen elegendő pultfelület a pakoláshoz. A munkafolyamatokat figyelembe véve érdemes egy falon elhelyezni a hűtőt és a tűzhelyet – elég távol egymástól ahhoz, hogy a sütő hőjével ne kelljen a frizsidernek megküzdenie –, velük szemben pedig a mosogatót – mondják az újHÁZ Centrum szakértői. Ez az úgynevezett munkaháromszög kétsoros, U vagy L alakú konyhákban egyaránt létrehozható. Az alapfelszerelés, a gépek és tároló helyek mellett a konyha közösségi térré válásával egyre hasznosabb lehet egy ide tervezett, a konyhaszigetbe vagy falba épített pihenőhely, ahol a szakácsot szórakoztató társaság is kényelmesen elhelyezkedhet. A harmonikus és trendi konyha kialakításának egyik kulcsfontosságú tényezője a burkolat. A végtelen sok lehetőség és stílus között nehéz választani, a trenddiktátorok szerint viszont most már nem is kell! Már nem a vegytiszta, tökéletesen egységes, „katalógusból kivágott” konyha a legtrendibb. A profik a valóban személyre szabott megoldásokra szavaznak – ha a végeredmény egyedi és kissé eklektikus, annál jobb! Így tehát a szeretett régi tálaló – talán némi felújítással, festéssel – kiválóan megfér majd az újonnan vásárolt minimál stílusú szekrények között, vagy éppen az ipari hangulatú, fémpolcon találhat a legjobb helyet a finom porcelán. A variációs lehetőségek bővítésében fontos szerepe van az egyre sokszínűbb kínálatnak is. Nem csak a bútorlapok vagy burkolatok színével, anyagával játszhatunk, ha tetszik, főszereplő lehet a letisztult alapok mellett egy látványos csaptelep, vagy épp egy ütős színű mosogató is – hívják fel a figyelmet az újHÁZ Centrum szakértői. A modern konyhák eleganciáját nem a díszítés, hanem a minőségi anyagok és átgondolt formatervezés adják, illetve hódítanak a természetes – vagy azt idéző – anyagok és burkolatok. A tömörfa helyett arra megtévesztésig hasonlító, könnyen tisztítható kerámialapokkal játszatunk, és egyre nagyobb teret kapnak a korábban csak a funkcionális darabokon megjelenő fémek. Bár a természetes és pasztell árnyalatokkal továbbra sem nyúlhatunk mellé, egy kis csillogás minden helyiségnek jót tesz, a konyha sem kivétel. A konyhagépekről már jól ismert inox mellett a sárga- és vörösréz, az arany vagy a bronz árnyalat is megjelenhet akár burkolat, akár kiegészítők formájában.  

A Diego 2017-es trendjei

2017 áprilisában jelenik meg a DIEGO új, tavaszi-nyári katalógusa, mely ezúttal kibővített oldalszámmal, több mint 90 oldalon mutatja be a DIEGO termékpalettáját, illetve legújabb trendjeit. 2017 áprilisában jelenik meg a DIEGO új, tavaszi-nyári katalógusa, mely ezúttal kibővített oldalszámmal, több mint 90 oldalon mutatja be a DIEGO termékpalettáját, illetve legújabb trendjeit. A budaörsi laboráruházban kialakított mintaszobákat is ezekhez a trendekhez igazítottuk, melyekhez a termékeket különleges aprólékossággal, külföldi szakmai látogatások alkalmával választottuk ki, hogy mindenki a saját ízlésének megfelelő terméket találja meg áruházainkban. A DIEGO célja, hogy „magasabbra terjeszkedjen”, a padlótól a falon át az ablakig. Eddig ugyanis főként padlóburkolati áruházként tekintettek ránk, azonban a tapéta, a függöny és a karnis termékcsoportok lehetővé teszik a lakberendezési áruházként való kategorizálásunkat. Pasztell A visszafogott színek igazán népszerűek most, nemcsak a divatban, hanem a lakberendezésben is. A színek, mint tudjuk, különböző élettani hatással vannak ránk: az élénk, erőteljes színek serkentenek, élénkítenek, míg a pasztell- és a földszínek nyugtató hatással bírnak. A pasztellszínek, mint a babakék, púderrózsaszín, mentazöld, pasztellsárga amellett, hogy divatosak, nagyon jó választásnak bizonyulnak abban az esetben is, ha valaki nem szívesen alkalmaz élénk, erős árnyalatokat otthonában, vagy tart attól, hogy nem jól választja meg ezeket a színeket. Sokféle stílushoz illeszthetők, és egyszerűen nem lehet tévedni velük! Geometrikus Hódítanak a geometrikus mintázatok, divatosak a négyzet-, kör-, téglalapminták, melyeket alkalmazva izgalmas felületekben gyönyörködhetünk, legyen szó akár tapétáról, függönyről vagy szőnyegről. Világos színekkel kombinálva jó alapot teremthetünk, melyhez egy kiemelt árnyalatot, például – 2017 trendszínét – a lombzöldet használva igazán kellemes, otthonos környezetet hozhatunk létre. Photoprint Hihetetlenül látványos falfelületeket hozhatunk létre a fotóhatású tapéták segítségével. A fantáziánk bátran szárnyalhat: vágyhatunk könyvtárszobára, télikertre, dzsungelhangulatra, vagy akár egy virágokkal dekorált falra is, a Diego tapétáival mindez könnyedén kivitelezhető. Tapétát használva könnyedén és gyorsan, akár egy délután alatt létrehozhatunk olyan, az eredeti felületekhez megszólalásig hasonlító burkolatokat, falborításokat (pl. farakás, tégla), melyeket egyébként csak szakember segítségével tudnánk megvalósítani. Az óriási levelekkel, trópusi mintázatokkal dekorált felületek népszerű lakberendezési trendet követnek. Ha ennek a divatnak szeretnénk hódolni, akkor nemcsak trópusi mintás tapétát, hanem azonos mintázatú bútorszövetet, sötétítőfüggönyt is találhatunk a DIEGO kínálatában, így a mintázatokat könnyedén összehangolva saját otthonunk dizájnereivé válhatunk! Csillogás A csillogó termékek divatja örök! Csillogó szálakkal szőtt szőnyeg, fényes felületű laminált padló, apró glitterekkel dekorált tapéta, bársonyhatású bútorszövet, fényes függönyanyag, csillogó kövekkel díszített karnis – ezekkel, a DIEGO kínálatában megtalálható anyagokkal stílusos enteriőrt teremthet bárki a saját otthonában, ráadásul a fényes felületek optikailag is nagyobbnak láttatják a teret, így használatukkal nemcsak elegáns megjelenést, hanem akár nagyobbnak tűnő teret is kialakíthatunk. Az enteriőrök sokszínűségét az online térben is megtapasztalhatjuk a Stílusvarázsló használatával, amely a DIEGO weboldaláról elérhető. A Stílusvarázslóban három különböző mintaszobát (nappalit, hálószobát és gyerekszobát) öltöztethetünk fel a DIEGO termékeivel. A választott padló és tapéta azonnal megjelenik a látványterven, így könnyedén összehangolható azok színe és mintázata. A látványtervek alatt megtalálható a termékek ára, sőt, a kalkulátor segítségével, a szoba méretei alapján kiszámítható, hogy pontosan mennyi termékre lesz szükség a belső tér átalakításakor. A mennyiséget felvehetjük a bevásárlólistára, amit elküldhetünk egy választott áruháznak, vagy e-mailben emlékeztetőként magunk számára. A DIEGO célja, hogy a laminált padló és a tapéta mellett idén további termékcsoportokat (függöny, padló- és darabszőnyeg) integráljon a Stílusvarázslóba. www.diego.hu {igallery id=4799|cid=873|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

8 +1 érdekesség a Víz Világnapján

Várhatóan 350 ezer néző érkezik 2017. július 14-30. között megrendezendő 17. FINA Világbajnokságra, közülük közel 100 ezren külföldről. Minden idők legnagyobb magyarországi sporteseménye a turizmusra is jelentős hatást gyakorol majd, egyben kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy az ide érkező turisták és vendégek megismerkedjenek hazánk talán legértékesebb természeti erőforrásával: a termál- és gyógyvizekkel. Várhatóan 350 ezer néző érkezik 2017. július 14-30. között megrendezendő 17. FINA Világbajnokságra, közülük közel 100 ezren külföldről. Minden idők legnagyobb magyarországi sporteseménye a turizmusra is jelentős hatást gyakorol majd, egyben kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy az ide érkező turisták és vendégek megismerkedjenek hazánk talán legértékesebb természeti erőforrásával: a termál- és gyógyvizekkel. A Víz Világnapja alkalmából íme 8+1 érdekesség a „víz országáról” és a 17. FINA Világbajnokságról. 1. Magyarország területének 80 százaléka alatt található termál-, illetve gyógyvíz. Hazánk – termálvízkészletét tekintve – világviszonylatban az 5. helyen áll, Japán, Izland, Olaszország és Franciaország után. 2. A 17. FINA Világbajnokság fő helyszíne a Duna Aréna a fenntarthatóság jegyében épült, az első olyan hazai komplexum, amely a világversenyt követően visszabonthatóvá válik – 15 ezres befogadóképessége 6 ezresre csökken. 3. Európa legnagyobb édesvízi tava, a Balaton mellett hazánkban található a világ legnagyobb természetes gyógytava, a Hévízi-tó is. A tó nevezetessége és egyben Hévíz város szimbóluma a vízililiom. A világbajnokság kabalái, Lili és Lali szintén az egész világon ismert, de Magyarországra kiemelten jellemző vízililiomok.  4. A szinkronúszóknak helyet adó, a Városligeti-tavon felépítendő helyszín lesz az első olyan mobilmedence a FINA világbajnokságok történetében, amely nem egy stadionban vagy arénában, hanem ezeken kívül, természetes környezetben várja majd a versenyzőket. 5. Budapest 1934 óta birtokolja a fürdőváros címet, ugyanis a világ fővárosai közül ez a város rendelkezik a legtöbb termál- és gyógyvízkúttal. A városban közel 100 termálvizes és ásványvizes, valamint több mint 400 keserűvizes forrás található, hőfokuk 24 és 78 °C közötti. 6. Bár még el sem kezdődött a 17. FINA Világbajnokság, több rekorddal is büszkélkedhet majd: ez minden idők legrövidebb időn belül megszervezett vb-je, hiszen a 2017-es vizes világbajnokság rendezési jogát eredetileg Mexikó nyerte el, de 2015 februárjában visszaléptek a lehetőségtől. A hazai rendezésű világbajnokságon több nemzet vesz részt, mint eddig bármikor a vizes vb-k történetében: várhatóan 208 ország sportolói versenyeznek majd Budapesten és Balatonfüreden. 7. Budapesten jelenleg 15 gyógyfürdő áll a gyógyulni vagy éppen csak pihenni, kikapcsolódni vágyók rendelkezésére. A leghíresebbek közülük a Széchenyi-, a Rudas-, a Gellért-, a Király- és a Lukács-gyógyfürdő. Tavaly rekordévet zártak a fővárosi fürdők: több mint négymillió vendég kereste fel a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt. által üzemeltetett fürdőket és strandokat. 8. A Széchenyi Gyógyfürdő – becenevén a „Szecska” – Budapest és egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma is. A komplexum három kültéri és tizenöt beltéri medencével rendelkezik, különféle gyógykezelések is igénybe vehetők a létesítményben, ahol nappali kórház is működik. A budapesti gyógyfürdők közül a legmelegebb a Széchenyi fürdő II. számú, 1257 méter mély kútja (77°C). + 1. Magyarország büszkélkedhet a világ legjobb úszónőjével. Hosszú Katinkát zsinórban harmadszor (2014, 2015, 2016) választotta a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) a világ legjobb női úszójának.