Az ötvenes években a műegyetemen Weichinger professzor minden építész évfolyammal végeztetett egy felmérést: le kellett rajzolni a konyhát és megfigyelni egy ebéd elkészültét. A háziasszony minden mozgását be kellett jelölni egy-egy vonallal. Így aztán kiderült, hogy a vízvételi hely, a munkaasztal, a tűzhely, a szekrény, a kamra között hány utat kellett megtenni az ebéd elkészültéig, és a vonalkötegek vastagsága jelezte a kapcsolatok gyakoriságát. Meghökkentő volt az az adat is, hogy sok száz méternyi utat gyalogol a háziasszony az akkori, hagyományos konyhán belül.
anas évek hazai tömeges lakásépítésének egyik kulcskérdése volt a bútorok és konyhaberendezések méreteinek összehangolása. A 60 x 60 cm-es modulméret lett a méretrend alapja: a tűzhely, a hűtőszekrény, a munkaasztal, a mosogató ilyen alaprajzi mérettel készült, 85 cm magassággal, felettük 60 x 30 cm-es felső tárolókkal. Ez lehetővé tette az egységes beépített konyha kialakítását, ami az elrendezést helytakarékossá tette, a konyhában a munkavégzést racionalizálta, a konyha összterületének lecsökkenését eredményezte. A rendszer nagy előrelépést jelentett a korszerű konyha irányában, és hosszú ideig viszonylag jól működött: a még ma is használt paneles lakótelepek több százezer lakásában ma is ilyen konyhák vannak. A nyolcvanas, kilencvenes években már kiderült, hogy ezek a szűkre szabott konyhák a fejlődés akadályai. A nagyobb hűtőszekrények, mikromelegítők, háztartási gépek itt már alig fértek el, nem is beszélve a mosogatógépekről, melyeknek egyáltalán nem jutott hely. Megnőtt az igény a családi étkezésre, az étkezőasztal jobb elhelyezésére is. Egyre többen jöttek rá, hogy nem jó, ha a háziasszony a családtól elidegenítve robotol a konyhában, ahelyett, hogy az étel elkészítése közben is kapcsolatot tartana a gyerekekkel, a családdal, a vendégekkel. Így aztán a tervezett, új, igényes családi házakban, lakásokban már tágasabb, más elrendezésű konyhákra van igény. A mai lakástervezés egyik kulcskérdése a konyha és az étkező elrendezése, kialakítása. A konyha lényegében egy kis üzem, amelynek megvan a maga munkafolyamata. Ha ezt figyelembe vesszük, racionalizálni lehet a munkavégzést, le lehet csökkenteni a felesleges gyaloglást, mozgást. A konyhaberendezések alapsémáját és minimális helyigényét egy ábrasoron mutatjuk be. Ez a sorrend érvényesül a legtöbb jól megtervezett konyha elrendezésében. Meg kell jegyeznünk, hogy a konyhai munkafolyamat azért nem annyira kötött, mint egy gyártmány esetében, a konyhában szinte állandó az ismétlődő ide-oda mozgás. Mégis, a tapasztalat az mutatja, hogy az alapséma kapcsolatsora előnyös. Különösen fontos a mosogató, a tűzhely melletti lerakófelület biztosítása és a munkaasztal közbenső helyzete. Természetesen ezek az alapsémák tovább gazdagodnak az étkezővel való kapcsolódás variációival.
Hozzászólások