Míg számos országban háromszor-négyszer cserél otthont egy család, ha gyarapodik, vagy ha épp elköltöznek a gyermekek, addig mi hajlamosak vagyunk örökre ott ragadni egy házban, akkor is, ha már több vele a nyűg, mint az öröm. E tetőtéri lakás tulajdonosnője viszont vett egy nagy levegőt, és költözött. Változásra vágyott, valami frissességre, amely teljes kényelmet biztosít számára.

A padlásterek könnyen meglódítják a romantikus lelkek fantáziáját. Olyasmit kínálnak lakóik számára, amivel egy átlagos otthon ritkán büszkélkedhet: az esetlegesség báját, a meglepetésszerűen előbukkanó épületszerkezetek kerülgetéséből adódó, izgalmas téralakítás lehetőségét. A lakás, amelyben jártunk, szellemes mérnöki megoldásokra épül. Nem csoda, hiszen tulajdonosa és tervezője építészmérnök.

Amikor a barátaimnak újságoltam, hogy egy csokoládébarna lakást megyünk fotózni, mindenki döbbenten meredt rám. Hogy csokibarna? – kérdezték, idegenkedve. Mi tagadás, valóban bátorság kell hozzá, hogy egy lakás összes falát barnára fessük, de néha nem árt elrugaszkodni a középszerű szokványosságtól. Tamás és Krisztina ezt tették: budai otthonukban felvonultatták a barna szín árnyalatait a tejcsokoládétól a keserűcsokoládéig.

Egy fotóművész mindig szereti közelségében tudni az eget. A fényt, a levegőt, a szabadságot. Ha pedig egy családban már ketten is hivatásszerűen bánnak a fényképezőgéppel, ez az igény csak fokozódik. A belvárosi bérház tetőterében kialakított lakás eredetileg egyetlen tér volt, de tulajdonosai több szintet és kuckót alakítottak ki benne, hogy a tér a térben elvét követve mégiscsak létrejöhessenek különféle lakóhelyiségek.