Az „anti-passzívház”

Az ökoszemlélet sikere – az „Év háza” 2010 díj nyertes Nemcsak a hagyományos építési módokkal, de a Németországban szabványosított passzívház technológiával is szakított az idei „Év Háza” díjat elnyert építész házaspár. Céljuk, az élhető és emberi léptékű élettér kialakítása mellett kettős volt: hogy ne kelljen fűteni, illetve hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak maguk után. A példamutató kis ház bebizonyította, mindez akár „fillérekből” is lehetséges.

Orsi és én is a Makovecz-féle vándoriskolát végeztük, ami sok albérletezéssel járt, majd egy zuglói panellakásban kötöttünk ki, ami nem tartozott a legélhetőbb helyek közé… Ő vidéken szeretett volna lakni, én inkább Budapest közvetlen vonzáskörzetében, így találtuk meg végül az egészséges kompromisszumot Budakeszi-Makkosmárián – meséli Bártfai- Szabó Gábor. A 12×100 méter méretű, tíz százalék lejtésű telek első látszatra valóban a világ végén van: óriási gyümölcsfák, kerekes kút, zegzugos kert, a kert végében elbúvó faház és fészer – paradicsomi környezet, pedig kevesebb, mint tíz perc séta ide a legközelebbi buszmegálló. Zsákutca az erdő alatt, zártkertek sokasága, kis fa- és téglaházakba kiköltöző családok, földközelség. Nincs gáz, csatorna, az út poros, a levegőben a fatüzelésű kályhák füstös illata. Az utcában kecskefarm, ló és háztájiak, és ami a legkülönösebb manapság: összetartó, érdeklődő emberi közösség.

Ez a környezet, és az, hogy az építkezés kezdetekor a hely még külterület volt, szigorúan megszabta azt is, hogy milyen házat lehet ide építeni. Kiinduló paraméter az oldalhatáros beépítés, a 3 százalékos beépíthetőség (bruttó 36 m²) és a legföljebb 3,5 méteres építménymagasság. Ebben a kubusban kellett megvalósítani a kiinduló épület alapsejtjét, amely elegendő lesz a kiköltözéshez, és későbbi bővítésével a család bővülését is követni tudja. Tervezési alapvetés volt, hogy akkora házat kell építeni, amekkorára az adott életfázisban szükség van. A ház legyen bővíthető és visszaalakítható, illetve anyaghasználata, viselkedése legyen visszafogott, de tudjon annyit, mint egy passzívház. Így a nyári meleg kint tartásáról nem légkondicionáló gondoskodik, hanem a ház maga oldja meg, hosszan kinyúló eresszel és vastag falszerkezettel, emellett a körbefutó lombhullató növényzet és a jó tájolás is segít. Télen a speciális szigetelés benn tartja a meleget, de úgy, hogy a falak a párát tökéletesen képesek átereszteni. A speciális falszerkezetnek köszönhetően a hőszigetelési érték: 0,1W/m², azaz a darmstadti Passivhaus Institut által szabott passzívház érték fele! A speciális nyílászárókat a tulajdonosok gyártatták, a háromrétegű üveggel ellátott ablakok fából készültek. Hatalmas súlyuk miatt mindegyiket öt zsanér tartja.

A szakma hangja

Nagy Tamás DLA, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Tanszékének vezetője, a zsűri elnökének értékelése: „Ha valaki egy kicsit alaposabban megnézi ezt az épületet, rájön, hogy gyökeres szemléletváltásról van itt szó: egy szokatlanul komplex, az élet megannyi szegmensét átfogó tervezői szemléletről adtak tanúbizonyságot a tervezők. Mert igazából egy szemléletet díjaztunk 2010-ben, amelynek a kiválasztott épület a sikeres példája. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy energiafüggőségtől és pénzügyi válságtól terhelt világunkban fölértékelődik ez a saját erejében bízó, a jövőre – a nehézségek ellenére – optimistán tekintő, kreatív, környezettudatos tervezői attitűd. Biztatásnak szántuk a díjat a fiatal generáció számára, hogy lehet magas színvonalú, jövőbe mutató épületet létrehozni szerény körülmények között is, vagy éppen abból erényt kovácsolva.”

Amit szeretünk: a környék jó levegője; a ház úgy bővíthető, hogy a passzívház-értéket megtartja; alig kell fűteni; a lakókonyha minden családtagnak közös életteret nyújt; jó a kisugárzása, nem érezzük itt magunkat idegenként.

Amin változtatnánk: a fürdőszobába négy centiméter híján nem fért be az a kád, amit szerettünk volna; a konyhapult lehetett volna kicsivel hosszabb; a lépcső elég meredek, és a gyerekek számára veszélyes lehet.