A Pismány rejtekében rátaláltam a csodára. Barsi Dezső villamosmérnök harminc évnyi munkája mára tökéletes egységgé érett: a nyaraló, a medence, a szaunaház, a kemence, az üvegház, a kis tóval összekötött sziklakert, a pince, a pázsit, a kerti pihenőpad. Mintha maga a Teremtő vezette volna a kezét harminc éve, amikor az üres telken kijelölte mindennek a helyét. Elsőként elültette a fákat, s mivel múlhatatlan vonzalom fűzi Erdélyhez, két feketefenyőt a Hargitáról hozott.
Villamosmérnökről elsőre nem a fúrás-faragás szenvedélye jutna eszembe. Vendéglátóm, Barsi Dezső azonban, aki ma már élvezi a nyugdíjas évek minden percét, pillanatát, igazi alkotó ember. Több szenvedélynek is hódol, a sorrendiségről nem kérdezem, talán ő maga sem tudná nyugodt szívvel megválaszolni. Így csak ötletszerűen: Erdély, ezen belül is a Hargita, barkácsolás, kertészkedés, festészet, modellezés, kerámiák gyűjtése és persze mindezek mellett és előtt a család.
A háborítatlan, 220 négyszögöles szentendrei telket 1976-ban ajánlotta figyelmükbe egy ismerősük. Az utat csak az idevalósiak találják meg, még követni is alig tudtam vendéglátómat a szűk kis emelkedőkön, meredek lejtőkön, éles kanyarokon. Ahogy lassanként föltárul előttem a kert, a hegyoldalba beleolvadó nyaraló, a bokrok, facsoportok mögött rejtőző zugok megannyi épített kincse, és megismerem „keletkezéstörténetüket”, egyre inkább azt érzem: rokonlelkek vagyunk mi Barsi Dezsővel. Nem szeretjük a szabályosságot, de szeretjük a rejtőzködő részleteket, ha kiszárad egy fa, nem vágjuk ki, csak lecsonkoljuk, körbefuttatjuk trombitafolyondárral, örömünket leljük a szép madárházakban – a kert szebbnél szebb madáretetői Erdélyből valók -, szeretjük a kerti munkát, a részletek tökéletesítését. Persze az eredményhez a tehetségen túl szükségeltetik minimum húszévnyi idő is (harmincnál, mint esetünkben, már az az illúziója támad az embernek, hogy egyenesen fenn a Hargitán ülünk), mire a természet produkálja ezt a csodát.
{gallery}images/stories/verysimple/pismany/f{/gallery}
Vendéglátóm tehát a vásárlást követően hibátlan arányérzékkel papírra vetette a majdan megépülő nyaraló helyét, kijelölte a nyári konyha, a medence, a fák, bokrok helyét, a kis üvegházat a primőröknek, a veteményest, és sürgősen elültette a fákat: a mára óriássá nőtt két feketefenyőt a Hargitáról, a terasz elé egy illatozó hársfát, és még három nyírfát, amelyik közül az egyik már útban volt a négy év múlva épülő nyaralónak. A családi legendárium csak „kanyarnyírfa” néven tartja nyilván, merthogy évekig ki kellett pányvázni, hogy elférjen tőle a tető, de megmenekült. Ezen kívül találni a kertben zanótot, hibiszkuszt, egy évben kétszer is termő fügefát, japán szomorúcseresznyét, többféle gyümölcsfát, a kert szélén permetszer nélkül is viruló szőlősort, egy kis veteményest és az üvegházban spárgán futó uborkát, paradicsomot.
A családi események a kemence köré szerveződnek. Mint minden más a kertben, ez is autentikus: vendéglátónk sógora bejárta a hódmezővásárhelyi tanyákat, és az ott tanulmányozott kemencék kicsinyített mása valósult meg itt, a Pismányon. Mellette igazi paraszttűzhely, fapaddal, számtalan szép régi bográccsal, kondérral, igazi relikviák. A kemence és paraszttűzhely születésének körülményeit már Terike, a feleség meséli el, jól példázva az alkotó ember és az idő viszonyát. Még kicsik voltak a gyerekek, amikor két hétre szakszervezeti beutalóval a Balatonra utaztak. Férje másnap közölte, pakolja össze az ő cuccait, mert hazamegy. Kellemetlen volt az üdülőtársak előtt, kérdezgették is gyakran, mikor jön vissza, de se telefon, se férj. Majd az utolsó napon megjelent értük, és másnap átadta a családnak a gyönyörűséges főzőkomplexumot. Nyilvánvaló volt ugyanis számára, hogy megálmodott tervének megvalósítása legalább kéthétnyi időbe telik, és vagy nyaralás, vagy alkotás.
A medence 1993-ban készült, szintén saját kezűleg. Íves borítása mögött bújik meg a következő nyár termése, egy meseszép kis fürdőház. Talán ez az építmény vendéglátónk kreativitásának legékesebb példája. Egy őrségi, 1813-ban épült ház méretarányos, kicsinyített mása, tetején majd’ nyolcvanéves cserepekkel. Két kis zsalugáteres ablakában muskátli díszlik, első része szauna, a másik pedig maga az alkotó szentélye, a csöppnyi, tökéletesen felszerelt műhely.
A kerítésen túl valaha egy patak csordogált, mára már kiszáradt. Barsi Dezső gondolt egyet, és a vízcsobogás lélekmelengető hangját visszavarázsolta a kertbe. Épített egy sziklakertet a patak mellé, persze a kerítésen belül, hozzá kövekkel kirakott kis patakmedret, amin csörgedezve szalad le a víz a kerti tóba. S hogy a mérnöki precizitás és hatékony üzemeltetés szempontjai is érvényesüljenek, szivattyú keringeti a vizet a forrás, a patak és a tó között.
A halakkal, tavirózsával, diszkrét kis csobogóval díszített tó partján erdélyi kopjafák között egy újabb szépséges madárház áll. A tó partján égig ér a feketefenyő, de a veteményes szélén már ott sorakoznak vendéglátóm újabb szerzeményei: arasznyi kis feketefenyők a Hargitáról, a következő generáció számára.
{gallery}images/stories/verysimple/pismany/a{/gallery}
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások