A tervező lakása sosem kész

Egy egész éven keresztül kerestem az ideális lakást, de megérte: ebbe az ingatlanba azonnal beleszerettem. Nemcsak azért, mert közel van a munkahelyemhez, és nemcsak azért, mert olyan, mint egy családi ház, hanem mert azonnal láttam a lehetőséget: nyughatatlan fantáziám szárnyra kaphat. Azt tudtam, hogy itt kő kövön nem marad. Szó szerint.

 

 

 

Merthogy nem szeretem a követ. Számomra akkor is hideg, ha meleg színe van. Az első dolgom az volt, hogy eltüntessem az előszoba és a konyha kőburkolatát. A laminált padlólap ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, de el kell ismernem számos előnyüket. Például azt, hogy nem kell felszedni a korábbi burkolatot, könnyen lerakható, és valahol mindig lehet kapni akciósan. (Fontos szempont egy frissen vásárolt zuglói lakás esetében.) Ráadásul az ára miatt akár kétévente is cserélhetem. (Fontos szempont egy olyan, változatosságot kedvelő ember esetében, mint amilyen én vagyok.)

Szóval, a játékosság és az egyediség jegyében kitaláltam, hogy megveszem a lehető legsötétebb és legvilágosabb parkettát. Néztek „nagyot” a burkolók,amikor elmondtam, hogy csíkosan szeretném látni, aztán akkor is, amikor elkészült. Csak annyit kérdeztek: ellophatják-e az ötletet?!

Az előszobába lépve a csíkos parketta szinte odavezeti a szemet a terméskővel kirakott falra, amire szintén a meghökkentés miatt egy korábban szentképet keretező tükröt akasztottam.

 

{gallery}images/stories/verysimple/terv{/gallery}

 

A nappaliban tölgyfa parketta volt. Igaz, most is az van, csak csiszolás után paliszander pácot kapott, így szinte kiugrik a szőnyeg fehérsége. A sarok falára szintén terméskövet raktam, mert ugyan a nagy tereket kedvelem, de hát, mint a nők többsége, én is szeretem a kuckókat. Ez a burkolat pedig tulajdonképpen kijelöli a kuckó helyét. A hatalmas sarokgarnitúra mellett éppen a mérete miatt döntöttem. Ugyan a színe már nem tetszik, de ezen könnyen lehet segíteni, mint ahogyan a párnák huzatát is cserélem, alkalmazkodva az adott évszak színeihez.A gyerekszobát, mérete miatt, nem volt nehéz berendezni. Tulajdonképpen az egyetlen kihívás az volt, hogy fiús szoba legyen, vagyis, ne mondja azt a kisfiam, hogy „de anya, ez már olyan dedós”.

A kék és a zöld párbeszédével, a bútorok formájával és méretével sikerült ezeknek az elvárásoknak megfelelni. A hálószoba, mint ahogyan a többi helyiség is, szintén saját kivitelezésben kapta meg jelenlegi formáját. Az ágy fölötti képnek egy cuppogtató technikával textúrált gipszfelület adja a paszpartut. A gömbölyített polcokat asztalos készítette, a bútor színéhez igazodva.
És ami kihagyhatatlan. Amint elkészült ez a belső kétszintes, ideális méretekkel és terekkel rendelkező lakás, boldogan kucorodtam a sarokba, és néztem végig az otthonomon. Ez a nyugalom azonban csupán néhány hónapig tartott. Ma már majdnem mindent másként csinálnék, és valószínűleg a változtatás be is következik, mert képtelen vagyok a fantáziámnak és örökös alkotási vágyamnak gátat szabni.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop