Mézeskalács házikó

Azt, hogy bemutathatjuk ezt a családi fészket, honlapunk felhívásának, az „Én otthonom” pályázatnak köszönhetjük. A család lelkesen mesélt az e-mailben a tíz évvel ezelőtt vásárolt lepusztult házról, amelynek mára minden szeglete saját ötleteiket, kétkezi munkájukat dicséri.

Tudjuk, hogy olvasóink közül sokan szeretik csinosítgatni otthonunkat, sőt, a „csináld magad” gondolatiság az utóbbi időben valódi mozgalommá nőtte ki magát. Izgatottan vártuk hát a fotózás napját, amikor Budapest különleges részére, a Wekerle-telepre voltunk hivatalosak. A kispesti városrész 2011 szeptemberében véglegesen is megkapta a műemléki jelentőségű területvédelmet. A miniszteri rendelet szerint a védetté nyilvánítás célja az 1909 és 1926 között épült Wekerletelep településszerkezetének és építészeti arculatának, valamint egyedi építészeti értékeinek megőrzése.

Edit és András tíz évvel ezelőtt, fiatal házasként szerettek bele a wekerlei házikóba, amelyet rendkívül lepusztult állapotban vettek meg. Egy idős néni lakott benne, és nem túlzás azt állítani, hogy a ház elkészülte óta semmilyen felújítást nem végeztek rajta. Editék viszont meglátták benne a lehetőséget, álmaik házikóját, amit kedvükre alakíthatnak majd. Első és legfontosabb lépésként természetesen az alaprajzot szabták át, és igazították a saját igényeikhez. A kis helyiségekre szabdalt alsó szinten tágas, egybefüggő terekre vágytak, a konyha–étkező–nappali hármasát ennek megfelelően alakították ki. Az emeleten kapott helyet a hálószoba és a gyerekszoba, valamint a dolgozó- és egy fürdőszoba.

Ahogy a házban körbejárunk, és a szemünk kalandozik a burkolatokon, bútorokon és az apró részleteken, minden szeglet, tárgy, minden apróság a család kétkezi munkájáról, lelkesedéséről mesél, és a lakók szívesen öntik szavakba számunkra a mesét. Itt felsorolni mindazt, amit véghezvittek a házikó kialakításában, lehetetlen vállalkozás lenne, egy kis ízelítővel azonban szolgálunk: ahogyan levelükben is írták, az aljzatbetonozástól kezdve a szigetelésen át a burkolásig, majd a lépcső, a bútorok, a kandalló, a dekorációk elkészítéséig, mindenre a család vállalkozott. És ottis találunk ötletes megoldásokat, ahol azt már egyáltalán nem várnánk. Ilyenek a felső szint küszöbjei, amelyeket – szinte hihetetlen, de igaz – indás virágmotívumokkal díszítettek a háziak. Készítésének titka, hogy pácoláskor a mintát leragasztották, így világosabb színű maradt. Editék úgy érzik, a folytonos alakítgatás, a hétvégék „feláldozása” meghozta a gyümölcsét: a százéves házikó tíz év munkájával elnyerte a családnak kedves, végleges formáját.

„Tíz évvel ezelőtt vásároltuk meg a házunkat, és azóta csinosítgatjuk. Mézeskalács házikónk Wekerle szívében található, a mi mára a világörökség része. Mindent mi magunk csináltunk: a szigeteléstől a gipszkartonozásig, a válaszfalaktól a laminált padló lerakásáig, még a kandallót is…”
Dézsi család

A nappali ötletei

Az étkező-nappali terébe az egységes hatás érdekében kerámia burkolat került, szőnyeget nem, csak szőnyegmintát találunk a padlón. A kellemes közérzetről padlófűtés gondoskodik. Az egyszínű ülőgarnitúrához mintás takarók, párnák társulnak. A varrás az anyuka egyik kedvenc időtöltése, így a textilekről ő gondoskodik.
Különleges és vonzza a szemet, a nappali fő látványossága a kandalló, amelyet kővel raktak ki, és gerendákkal tettek látványossá.
A festmények sem plázákból való tucatdarabok, vendéglátónk, András édesanyjának és nagyapjának művészi tehetségét dicsérik.

A lakók gondolatai

Hogy mit szeretünk a házban? Egyszerűen mindent. A hely, ahol van, a sünök a kertben járnak át minden este, a madarak meg állandó vendégei az etetőknek. Szeretjük rusztikus stílusát, amiről bátran állítjuk, a mai modern világban is az egyik legotthonosabb stílus, évszázadok óta megállja a helyét. Szeretjük a tárgyakat, amelyek körülvesznek bennünket, az emberléptékű méretet, és leginkább azt, hogy mindent mi csináltunk, ezért a saját képünkre formálhattuk.
Különösen nagy hangsúlyt fektettünk a szigetelésre. Ez a ház védelmi vonala, ahol nincs helye kompromisszumnak. Ne azt számolgassuk, hány év alatt térül meg, ha jó szigetelő anyagot választunk a cserép alá, a falakhoz, vagy jó minőségű nyílászárót rakatunk be. Vegyük meg, áldozzunk rá, és örüljünk a havi számláknak, ne számolgassunk tovább!
A méret is nagyon fontos! Csak akkora legyen egy ház, amekkorát fönt tudunk tartani, be tudunk lakni, és nem megy rá az életünk a takarításra.
Mi így tettünk!

“A kismadár a család gondoskodásának köszönhetően menekült meg”

Az étkező a konyha átadópultjával szemben, a nappalival egy légtérben kapott helyet. A tálaló körül a falat a férj polcozta be, kiváló helye a könyveknek, apró emléktárgyaknak.

A konyhában szintén sok sok részlet tanúskodik a család kreativitásáról. A fűszeres polcon minden kéznél van, és látványnak sem utolsók a felcímkézett üvegcsék. A két falikar egy-egy olívaolajos üvegből készült, kellemes hangulatvilágítást adnak.

“Az emeleti beugróban az apuka hódolhat egyik hobbijának, a csillagvizsgálásnak”

“A család a ház körül, a kis kertben is otthonos hangulatot teremt”

A közlekedőből nyílnak a hálószobák, balra a szülői háló, jobbra a kislány szobája. A jó helykihasználás érdekében a két szoba ajtaja igen keskeny szögben találkozik. A kőburkolat mellett itt a közlekedőben is felbukkan a barnás színű, strukturált tapéta, amelyet díszléccel zártak le.

A gyerekszoba igazi kis kuckó. Ötletes a zárható íróasztal, a kétszintes plüsstároló. Kitty egyik kedvence a babaház, amit természetesen a szülők készítettek.

A fürdőszoba fahatású csempéje szobaszerű hangulatot áraszt, passzol a lakás többi helyiségéhez. A tükör nyitható polcot rejt.