Lakásvásárláskor általában örököljük a konyhát is, amelyet legfeljebb némi átépítéssel vagy dekorálással frissíthetünk fel. Ám azon szerencsések, akik új házat építenek, megtehetik, hogy maguk alakítják ki a kezdetektől, megtervez(tet)hetik a méretét, alakját, és berendezhetik kedvük szerint.
Egy konyha a klasszikus szabályok szerint lehet egysoros egyoldalas (I alakú), vagy kétsoros kétoldalas (I alakú). Nagyobb térben kialakítandó konyha lehet még G alakú, illetve L avagy U alakú is. Ezen utóbbiaknál – a konyha méretétől függően – lehetőség nyílhat konyhasziget elhelyezésére, ami a „munkaháromszöget”, azaz a hűtő-mosogató-tűzhely alkotta háromszöget egyszerűsíti.
Lehetne néhány lépéssel kevesebb?
A konyhaszigetes és kétsoros konyhákban az a legjobb, hogy szinte minden kézre esik, hiszen minimális lépésszámot kell csak megtennie a szakácsnak. Ez első ránézésre nem tűnik nagy jelentőségű előnynek, ám gondoljunk csak bele, hány kilométert tesz meg egy háziasszony, mire elkészül egy többfogásos ünnepi vacsorával… Számoljuk le munkaháromszögünk lépésszámát saját konyhánkban, és gondoljuk át, nem lehetne-e ezt lerövidíteni, azaz néhány felesleges lépést megspórolni némi racionalizálással.
A sziget nemcsak plusz munkafelületet ad, de egyik oldala gyakran bárpultként, vagy a gyors – nagy terítést nem igénylő – étkezésekhez biztosíthat kiváló lehetőséget. A nagy konyhákban egyre gyakoribb a sziget, aminek a konyha felé eső része a főzést szolgálja, és erősen funkcionális kialakítású (pl. mosogatógép, borhűtő vagy edénytároló szekrény található itt), míg a lakás nappali szoba felé eső oldala inkább csak dekoratív, és polcain a tálaláshoz szükséges dolgok (pl. díszesebb ünnepi edények, tálak, kristálypoharak stb.), illetve dísztárgyak, vagy szakácskönyvek kapnak helyet.
A felkelő nappal…
A konyha elhelyezésének megvannak a szabályai. Tájolása legcélszerűbben délkeleti-keleti, hogy délelőtti benapozást kapjon, így a felkelő nappal jól induljon a reggelünk. A délelőtti (még nem túl erős) napfény segíti a reggeli és ebéd elkészítését, és nem melegíti túl a sütés-főzés hőjétől egyébként is áthevülő konyhát.
Elhelyezését tekintve az az ideális, ha a konyha a hálószobáktól távol, ámde az étkezőhöz közel (akár azzal egyben is) van. A legújabb trend szerint kezdünk visszatérni nagyanyáink egyterű konyháihoz, amikor is a családtagok, illetve vendégek és a főzést végző személy(ek) nincsenek elszeparálva egymástól, és folytatódhat a beszélgetés, tere-fere a főzőcskézés közben is.
A nálunk „amerikaikonyha” néven ismert egyterű elrendezés egyre népszerűbb, így az új építésű ingatlanokban a nappali-étkező-konyha triumvirátusa már gyakran egybecsúszik, egy nagy közös teret alkotva. Ez persze azt is jelenti, hogy egy ilyen konyhában állandóan rendnek kell lennie, amit a manapság oly divatos minimál dizájn trendje, a robotizált konyhagépek, illetve az egyre jobb teljesítményű elszívók beépítése lehetővé is tesz.
A modern lakások és a minimál dizájn híveinek konyhája gyakran bezárható egyetlen mozdulattal, miként a fiatalok kisméretű „teakonyháinak” konyhaszekrénye is – amely egy teljes értékű konyhát rejt, ám egyetlen mozdulattal becsukható, akár a gardóbszekrény. Ez sajnos csak apró, de annál jobban szervezett és maximálisan funkcionális konyhák létrehozását jelenti, ám egy kis lakás vagy garzon esetében jelentős helymegtakarítással jár.
A padlót is vegyük számításba!
A konyha burkolata legyen strapabíró és kopásálló, hisz nagy igénybevételnek van kitéve. Igen gyakori ezért a keményburkolat (a kő, padlócsempe), de ennek jelentős hátránya, hogy a hosszas főzőcskézés komoly terhet ró a lábra, azaz nem túl ergonomikus. Klasszikus keményburkolatok a padlólapok, kő vagy greslapok. Ezek használatakor kissé érdesített, de semmiképp nem csúszós felszínűt (azaz lehetőleg ne magas fényűre polírozott márványlapot) válasszunk! A padlólapokat csak a szükséges minimális fugaréssel rakassuk le (maximum 2-3 milliméter), de a legjobb, ha fugamentes.
A keményburkolat alternatívája a strapabíró, ám járásra mégis puhább padlóburkolat (pl. parketta, hajópadló, laminált padló). Ez utóbbiak használatától nem kell félni egy átlagos igénybevételű konyhában, hisz a kiömlött folyadékokat azonnal feltakarítjuk, így nem várható felpúposodás vagy más sérülés, sőt, egyes esetekben minél kopottabb és antik/rusztikus hatású a burkolat, annál szebb a padlónk, hangulatosabb a konyhánk (pl. country vagy provence-i stílusú konyháknál).
Tárolni muszáj…
Akár újonnan épített, akár örökölt a konyhánk, alaposan gondoljuk át és tervezzük meg a tárolást. A legjobb, ha van kamránk, ami ideálisan egy, a konyhából nyíló külön helyiség – jó szellőzéssel. Ennek hiányában kamraszekrényt kell hadrendbe állítanunk. A modern trendek szerint ez már nem egy kétajtós ruhásszekrény konyhai változata, hanem kihúzható polcos vagy forgópolcos rendszerű tárolóhely. Leggyakrabban 60 centiméter mélységű tároló, magassága és szélessége a konyhabútor méretéhez igazodva.
További jó tanács, hogy alulra – a pult magassága alatti részbe – kihúzható fiókok kerüljenek, míg a pult feletti részbe inkább a kinyitható ajtós szekrények, ez ugyanis kényelmesebb használatot tesz lehetővé.
A sarkokat kifordítható rendszerű tárolókkal tehetjük jól kihasználhatóvá.
A munkafelület
A konyhapult az egyik legjobban igénybevett felület. Válaszszunk masszív és strapabíró felszínt, ami nem zavarja a szemet. (Ha gyakran főzünk, és konyhánk nem csak díszes dizájnkonyha, kerüljük a nagyon mintás vagy élénk színeket a pulton.) A márvány és a mészkő könnyen sérül, ha savas anyag csöppen rá (pl. citromlé), sőt, az olaj is nyomot hagy rajtuk. A legjobb választás a gránit, a lecsempézett felület, vagy az öntött beton, illetve az inox (rozsdamentes acél) – ám ez utóbbin minden ujjlenyomat meglátszik… Mindent az elérni kívánt stílus és az igénybevétel határoz meg – na meg a pénztárcánk…
Fény: természetes és mesterséges
Fontos a jó megvilágítás is. Ablak nélkül nincs jó konyha – tartja a mondás. És ez akkor is igaz, ha többszáz wattnyi fényárban úszik a helyiség. Nemcsak a természetes fény, de a kiszellőztethetőség szempontjából is alapvető fontosságú az ablak. A mesterséges fényforrások lehetőleg célfények legyenek, azaz ott és oda világítsanak, amit és ahol használni (dolgozni) akarunk. Tegyünk a felső szekrények alá fénycsöveket vagy szpotlámpákat, és gondoskodjunk kellő számú konnektorról is (ne feledjük, minden árammal működik, vagy ha hordozható, akkor is fel kell töltenünk valahol az akkumulátorát).
Ha lehet, a mennyezeten is kerüljük az „ufó-lámpákat”, nemcsak azért, mert nem szépek és divatjamúltak, de nem is nyújtanak kellő fényt. A legjobb megoldás az álmennyezetbe rejtett, változtatható fényirányú szpotlámpák sora.
Hasznos, ha újrafesthető
A falfelület is legyen strapabíró, hiszen a főzéssel járó gőznek, párának és az esetleg ráfröccsenő ételnek is ellent kell állnia.
Bár nagyon hangulatos lehet, még a lemosható tapétát sem javasoljuk a konyha falára. Legjobb a festett fal, ami galiba esetén újrafesthető. Színét a tulajdonos ízlésvilágához, és az elérni kívánt stílushoz igazítsuk. Nem kell félni az erősebb színektől sem – ám arra ügyeljünk, hogy konyhánk ne legyen túl sötét. A kis konyhák egységességét segíti, ha nem alkalmazunk sokféle színt, csak egy-kettőt, és azt is konzekvensen, újra és újra visszaköszönve. A megszokott csempe helyére kerülhet üveglap vagy inox burkolat is a falra – a lényeg, hogy könnyen tisztán tartható legyen.
A jól tájolt és tulajdonosa igényét szem előtt tartva kialakított konyhában élvezet a főzés. Pénztárcánk függvényében ebbe minden modern gépezet bekerülhet, beleértve az LCD-képernyős hűtőszekrényt, öntisztító sütőt és más luxusdarabokat is.
A konyhatervezők jól tudják, mit jelent a „technológiai sorrend”. E szerint a konyhai folyamatok három fő részre oszthatók:
1. – előkészítés,
2. – főzés,
3. – tálalás.
Az előkészítés során a kamrából és hűtőszekrényből előkerülő alapanyagokat megtisztítjuk, mossuk, megpucoljuk, hámozzuk stb. – azaz jól sejthető, hogy mind a hűtőnek, mind a mosogatónak, sőt a szemetesnek is könnyen elérhető (azaz karnyújtásnyi) távolságban kell lennie. Ebbe a részbe kerülhetnek a robotgépek is (darálók, szeletelők, turmixgépek stb.).
A második lépés az előkészített anyagokból a sütés-főzés folyamata. Ehhez az étolajnak, edényeknek (lábos, fazék, jénai tálak) kell kézközelben lenniük. Logikusan ebbe a zónába kell kerülnie a főzőlapnak, sütőnek, grillezőnek, mikrohullámúnak, kenyérpirítónak, fritőznek és minden egyéb, a sütés-főzéshez elengedhetetlen készüléknek. A főzőlap mellett azonban mindig hagyjunk helyet jobbról és balról is, hogy a forró edények gyorsan „lekaphatók” legyenek, ha túlhevülnek, vagy kifutna az étel. A sütőt nem kell feltétlenül a főzőlap alá rakni. A „toronyba” rakott sütő, mikró, illetve az egyre divatosabb beépített kávéfőző nemcsak szép, de használata kényelmesebb is, mintha le kell hajolni a tál vagy tepsi betételekor.
A harmadik funkcióra, a tálalásra akkor is hagyjunk helyet a konyhaasztalon, ha az étkezőben fogyasztjuk el az ebédet, vacsorát. Hiszen mennyivel elegánsabb egy már kész (és feldíszített) tállal megjelenni az ebédlőben, mint egy – esetleg kissé ütött-kopott – fazékkal, vagy lábossal…
Hozzászólások