Aki családi házat terveztet magának, többnyire jó ideje foglalkozik a gondolattal, és lelki szemei előtt körvonalazódik valamiféle vízió, belső – talán még ködös – kép álmai házáról. A közelmúltban beszélgettem egy építtetővel, akit e belső kép felől faggattam. Némi szabódás után félve vallotta be: régi vágya, hogy leendő házán torony is legyen. Sokszor hallotta ugyanis, hogy a torony teljesen felesleges, idejétmúlt és indokolatlan formaelem, ugyanakkor számára valami egyénit, az – én házam, az én váram – iránti nosztalgiát képviseli. Kérte, mondjam el, mi a véleményem a tornyos házakról.
Valóban, a modern építészet évtizedeiben,a – 60-as, – 70-es, – 80-as években lakóházon, családi házon szinte elképzelhetetlen volt a torony. A modern építészet elsősorban a racionalitás, a hasznosság felől közelítette meg az építészetet. Azóta sok mindent kellett újragondolni, átértékelni, és tudatossá vált, hogy az építészetben az értelem mellett az esztétikai élmény, az érzelmi kötődés, az asszociációkeltés, gondolatébresztés is alapvető igény. Ugyanakkor mindennek az értelmes, logikus célszerűséggel is összhangban kell maradnia. Ebből következik, hogy lehet egy családi házon is torony, ha az nem csak szép, de valamilyen szempontból indokolt is. Ilyen indok alapulhat a ház belső elrendezésén: például, ha a lépcső kerül a toronyba, vagy ha felül olyan toronyszoba helyezkedik el, ahonnan szép a kilátás, vagy ahol jól lehet elvonultan dolgozni, alkotni.
De indokolhatja a tornyot a település szerkezete is: a hangsúlyos saroktelek, a házra rávezető út, a házban lévő üzlet, vagy más reklámigény esetén a torony segítheti a helyi tájékozódást, a rátalálást. Természetesen ezek az indokok együttesen is szerepelhetnek.
Kétségtelen, hogy egy szép torony egyéniséget kölcsönözhet az épületnek. A toronyban van valami emberarcúság. Lefedésének neve, a – toronysisak?, eleve katonás, férfias csengésű, de a kettős templomtornyoknál előfordul, hogy Ádám és Éva emberpárjára asszociálnak, mint a prágai Thyn templom két, kissé eltérő, vaskosabb és karcsúbb toronypárja.
A magyar organikus építészek, így elsősorban Makovecz Imre tudatosan fokozza ezt az emberarcúságot: nem csak művészien megformált templomtornyainál, de az itt vázlatosan bemutatott rózsadombi lakóházánál (1992) az ablakok emberszem motívumaival (2. kép).
A magam szerényebb gyakorlatából példaként felidézhetem egy budafoki kétlakásos háztervemet, ahol – egy saroktelken – az utcakép és a földszinti közös üzlet indokolta a torony jellegű hangsúlyt (1995) (3. kép).
Az igazán jelentős modern építészek eszköztárából sem hiányzott a toronyszerű hangsúlyképzés. Frank Lloyd Wright – a legjelentősebb korai amerikai mester – egy igényes lakóházán, 1937-ben is megformált egy ma is korszerűnek mondható széltornyot (1. kép).
Végül is megnyugtattam a tornyot megálmodó építtetőt: ez az építészeti elem ősidők óta él, és ha nem is teljesen öncélú, a ma építészetének is fontos része, kifejező erejű motívuma lehet, és a jövőben is megtartja szerepét.
Hozzászólások