Az idei év pangó használtlakás-piaca híven tükrözi a laikus értékbecslés rákfenéjét. Jelesül azt, hogy az 1998-tól bekövetkezett ingatlan-árrobbanás oly magasba vitte az árakat, hogy lecsengésével a vásárlók többsége ma már kivárja, amíg a kiszemelt lakás, ház tulajdonosa enged az irreálisan magasra srófolt árból. De valójában hogyan, milyen szempontok alapján tudja az egyszerű eladó vagy vevő megállapítani egy lakóingatlan viszonylag reális, valódi értékét – – kérdeztük az ingatlan- és vagyonértékelő Euro-Immo Expert Kft. ügyvezetőjét, Mehrli Pétert.
sznált lakóingatlan piaci értékét – legyen az társasházi lakás vagy kertes családi ház – nem könnyű első látásra megállapítani, így nincsenek könnyű helyzetben sem az eladók, sem a vásárlók. A tulajdonosok, amikor otthonuk értékesítéséről döntenek, többnyire a már korábban bevált, “a szomszédnak is sikerült ennyiért eladni” sajátos és egyetlen szempont alapján határozzák meg az árat, amelyből jottányit sem akarnak engedni. Csalódás akkor éri őket, ha az általuk megállapított, ún. kínálati ár nem találkozik a keresletivel: vagyis az ingatlan iránt érdeklődők – a környéken általában számos hasonlót megnézve – a túl magasra szabott ár miatt megmaradnak az érdeklődés szintjén. Az értékbecslés, ingatlanértékelés ugyanis szakma, amely egyrészt számos (gazdasági, ingatlanpiaci stb.) ismeretet, tapasztalatot igényel, másrészt megvannak a maga sajátos szabályai. Ennek ellenére kellő körültekintéssel a laikus eladók, vásárlók – ha nem is szakemberi pontossággal – meghatározhatják az érintett lakás, családi ház hozzávetőleges értékét, kikalkulálhatják a reálishoz közelítő árat. S hogy milyen paraméterekkel felvértezve, illetve milyen módszerrel fogjunk az alkalmi értékbecsléshez – A szakember az itthon, cégek által alkalmazott módszerek közül a legegyszerűbbet, az összehasonlításon alapulót ajánlja, amely úgymond “házilag is kivitelezhető”. Ennek alapja a hivatásos értékbecslők esetében a birtokukban lévő, a keresletet-kínálatot naprakészen tartalmazó piaci adatbázis; jelen esetben azonban megfelelnek ennek az adott területen (kerületben, településen, utcában, házban) fekvő, már vevőre talált, vagy eladásra kínált, hasonló adottságú és méretű lakóingatlanok (legalább tíz) értékéről, áráról – újságból, eladó tulajdonosoktól – szerzett információk. Amennyiben ezek kínálati (és nem a ténylegesen érte fizetett) árát vesszük figyelembe – a sorból nagyon “kilógót” kivéve – a kiszámított átlagárat 10 százalékkal lefelé korrigálva (jelenleg kb. ennyivel “torzult” el felfelé az eladók által kialakított piaci ár) lehet megkapni a hozzávetőleges kiindulási értéket. Természetesen – figyelmeztet Mehrli Péter – ezt az értéket, melyet elsődlegesen a lakóingatlan helye és mérete alapján határoztunk meg, még számos, az érintett ingatlanra és környezetére jellemző paraméter finomíthatja, módosíthatja. Ilyen további szempont például a társas-, sorházi és lakótelepi lakásoknál az épületen belül elfoglalt helye, tájolása, a lakóépület kora, külső, valamint belső műszaki állapota, de sokat nyom a latban a lakás komfortossága is. Nem mindegy ugyanis, hogy tégla- vagy panelépületben, azon belül is földszinten, vagy esetleg szép panorámát nyújtó felsőbb szinten található, egyedi gázkonvektoros vagy távfűtésű, frissen felújított, vagy lerobbant belső állagú. Az értéknövelő tulajdonságok közé tartozik ma már például az is, hogy milyen az érintett utca, épülettömb megközelíthetősége, van-e gépkocsi-parkolási lehetőség, és beszámítják az árba azt is, ha a lakást részben (ajtók, ablakok, falak átfestése) vagy teljesen (burkolóanyagok cseréje is) felújítva dobják piacra. Az értékcsökkentő tényezők közé tartozik ugyanakkor, ha például nincs lift a házban, vagy ha a lakás a szemétledobó, személyfelvonó közvetlen szomszédságában található, mint ahogy szintén sokat levonhat értékéből az is, ha udvari tájolású, vagy egyik szobájából a szemben lévő háztömb nem éppen szemet gyönyörködtető tűzfalára nyílik kilátás. A családi házak piaci értékének megbecsülésekor a hely, méret, kor, állapot, valamint komfortfokozat mellett gyakran egyéb elvárások is megfogalmazódnak a vevők részéről, melyek szintén mindkét irányban módosíthatják az árat. Ilyen vásárlói szempont lehet például az adott városrész (családi házas övezet), agglomerációs település távolsága a fővárostól, a legközelebbi vidéki nagyváros központjától, a kerület, település közműellátottsága, az odavezető és belső utak minősége. Mint ahogy a zsúfolt városmagokból az utóbbi években kiköltöző fiatalok, kisgyermekes családok azt is fontos szempontnak tartják, hogy az új otthon környezetében legyen óvoda, iskola, orvos és gyógyszertár, valamint valamilyen bevásárlási lehetőség. Mivel a családi házak többségéhez kisebb-nagyobb kert is tartozik, nem elhanyagolható szempont a telek és a rajta álló lakóépület aránya, illetve a terület beépíthetősége sem. Ez utóbbi különösen akkor válik fontossá, ha az új tulajdonos később bővíteni szeretné a most megvásárolt házat. Amennyiben a helyi építési szabályzat ezt nem teszi lehetővé, számára jócskán csökken az adott ingatlan értéke, míg egy olyan vevő esetében, akinek nincsenek hasonló tervei, ez a momentum nem befolyásolja negatív irányba az ingatlan értékét – zárja le a rögtönzött tanácsadást a szakember. Azt azonban még hozzáteszi: ez a laikus eladók-vevők számára összeállított “gyorstalpalói egyszeregy” ugyan könnyen elsajátítható, az értékesebb lakások, családi otthonok értékbecslésével azonban érdemes mégis szakemberhez fordulni. A szolgáltatásért a megbízható, nagy tapasztalattal bíró és kötelező szakmai felelősségbiztosítással is rendelkező vagyonértékelő cégek által kért, általában mindössze 16-25 ezer forintos eseti díj ugyanis elenyésző ahhoz a veszteséghez képest, amely akár egy tulajdonosi alulértékelésből, vagy abból adódhat, hogy a túl magasra taksált ház hosszú hónapokig nem talál vevőre.
Hozzászólások